Idézet mára

"Azt mondod, őrültség… Nincs értelme. Mert rosszkor találkoztunk. Túl korán, vagy túl későn. Mert a körülmények, a helyzet, a kötelességek, a feladatok, a lehetőségek, az elvárások, a hagyományok… És ezért őrültség. Nincs értelme… Pedig pontosan tudod, hogy csak ennek van értelme. Szeretni valakit őszintén, szívből. Csak ennek van értelme. Szeretni valakit "csak". Ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik, mert megszületett. Érted, neked. Minden más őrültség. Megfelelni elvárásoknak, kötelességeknek, feladatoknak. És közben nem élni, nem szeretni. Ez az őrültség. Hiába próbálsz felhozni ellene millió érvet, és egy másik mellett szintén milliót. Mert ez az, aminek valójában semmi értelme. Ez az igazi őrültség. Érveket és ellenérveket gyártani. És megfelelni elvárásoknak, másoknak. Csak az igaz szeretetnek van értelme. Minden más őrültség. Az ellenérvek, a megfelelések, az elvárások, a kibúvók. Ha szeretsz és szeretnek, őszintén, igazán, szívből, akkor minden és mindenki a helyére kerül. Nincs korán és nincs későn. Nincs feladat, kötelesség, elvárás. Nincs semmi. Csak egy van. A Szeretet.

A tiéd és az enyém. A miénk."

(Csitáry-Hock Tamás)

Nyersen az életről +18

"Tök mindegy, hogy egy ribancot kúrsz, vagy életed nagy szerelmét, de éld meg! Ha nem éled meg, ha nem vagy ott, akkor semmit nem ér az egész... Akkor az csak maszatolás." 

Ezt egy olyan ember mondta, akitől rövid idő alatt tanultam nagyon sokat. Ez így nyers, de tény, hogy így van. Sokan úgy halnak meg, hogy nem is éltek igazán... 

Minden kapcsolat alapja - legyen az szerelem, vagy barátság - az őszinteség. Megértem a nemet is, de ha igen, akkor azt élvezni akarom. Egy óráig vagy egy életen át... Mindegy hogy meddig, de amíg tart, addig legyen jó és érezzem, hogy élek, mert ha nem, akkor... az csak maszatolás. 

(És most nem a szexről van szó, a gyengébbek kedvéért.)

This is the life

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

Vámpírváros

"Vámpírváros ez is, a véred szívja el..."

Utálom a magyar mentalitást. Arra a fajtára gondolok, amikor irigy vagy a másikra, csak azért mert jól néz ki, vagy jó abban, amit csinál. Amikor csak azért mordulsz rá valakire, vagy csak azért haragszol a másikra, mert a te életed szar. Kérem szépen, nem morogni kell, hanem csinálni valamit! Olyan valamit, ami nem abból áll, hogy a másik háta mögött pofázol.

Mint amikor odakommentelnek a fitness modellek képei alá, hogy "de csúnya", meg "túl férfias" stb... És ezeket olyan emberek mondják, akik egész nap a gép előtt ülnek és még egy két kilós súlyzót nem emeltek meg a büdös életben soha... Anyukák, akiknek rossz a házasságuk, mert szültek két gyereket, formájukat vesztették, és haragszanak az egész világra, a férjüknek meg ezek után még ugyanúgy kell kívánnia őket... No, ez szerintem állatira nem így van.

Beszólnak, de bele se gondolnak abba, hogy adott személy mennyit szenved azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy, vagy hogy ott dolgozzon, ahol...  Hogy nap mint nap izzad egy edzésen... Hogy éveket tanult, vért izzadt, azért a rohadt diplomáért, vagy tök mindegy milyen végzettségért...

Degradáló. Másnak is morcosnak, rosszkedvűnek kell lennie csak azért mert te is az vagy? Ne mosolyogjon, vagy mi? Ne sportoljon valaki csak azért, mert a körülötte lévők sem teszik?

Nos, én erre azt fogom mondani, hogy kedves mindenki! Én nem fogom hagyni magam! Továbbra is jókedvű és mosolygós leszek, továbbra is teszek azért, hogy úgy nézzek ki, ahogy, és továbbra is tökéletesen fogom végezni a munkámat. Még akkor is, ha csak most kezdtem el dolgozni, és lehet, hogy nem is lehetek tökéletes... De arra törekszek, és akkor senki nem köthet bele...

Ezt a bejegyzést elég semmitmondónak érzem, ahhoz képest, hogy mi kavarog a fejemben.

T

"Egyszer majd nem tűnik el. Egyszer majd marad. Akkor majd a tiéd lesz. Addig élvezd azt, amit kapsz. Hagyd. Engedd el. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire is megérint. Mert lesz, amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az Élet minden alkalommal bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér."

 

*annyira, de annyira...*

Löket

Célok nélkül nem lehet létezni, annak úgy semmi értelme nincsen. Van, hogy az embernek csak egy beszélgetésre van szüksége jó időben, egy jó emberrel. Egy kis motivációra. Mindig is csodáltam azokat, akik belemernek vágni nagy dolgokba, akik megcsinálják, amit megálmodtak, akármilyen nehézségek árán is. Rájöttem, hogy nem csodálni, irigyelni kell őket, hanem egynek lenni közülük... Mert a legnagyobb utazás is egyetlen apró lépéssel kezdődik. :) És mégis mi a legrosszabb, ami történhet? Maximum visszatérsz és újrakezded. Nem kell félni. Nem szabad.

Ákos hallgatás...

"Ha egyetlen óra lenne az élet,
Az utolsó percét benned tölteném..."

Rájöttem, hogy az az érzés hiányzik nagyon, amikor mindegy milyen későn, de ő hazajön, te felpattansz, amikor hallod, hogy nyílik az ajtó és a nyakába a ugrasz, megöleled és szavak nélkül is tudtára adod a másiknak: "istenem, de örülök, hogy megjöttél, annyira hiányoztál!"

Hümmögés

"Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket."

Nap végére

Egész hétvégén kínzott ez az átkozott nátha, és a plusz hír, hogy valószínűleg allergiás vagyok a Coldrexben lévő paracetamolra, aminek köszönhetően az egész felsőtestem tele van apró, pici kiütésekkel... Ma megmutattam bent a kórházban az orvosoknak, és ők Calcimuscot javasoltak rá. Most azt iszom, mintha fizetnének érte, és bízom benne, hogy 1-2 napon belül pötty-mentes leszek... 

Szombaton volt a kick box OB. Túléltem. Elég nehéz volt így betegen, de elmúlt az a nap is. Lázas is lehettem napközben, mert helyenként igencsak rázott a hideg, pedig fel voltam öltözve rendesen... Csináltam megint sok-sok képet, bár a terembéli fényviszonyok nem voltak éppen ideálisnak mondhatóak. Martin kölcsönadta a D5200-as gépét, amit nagyon szeretek, de rájöttem, hogy a sajátommal jobbat tudok alkotni... :) 

Napközben egyszer haza szaladtam ebédelni, bár utána kaptunk pizzát az irodában, előkerültek régi-új ismerősök, és sor került némi mosolygásra is :)

Vasárnap sem pihentem, mert az akciós kuponjaimmal felszerelve átmentem Pécsre, ahol sikerült beszereznem pár őszi ruhadarabot: két pulcsit és négy hosszúujjút. Elég jó vásárt csináltam velük, két hét múlva, Glamour napokon folytatom :D Rüzsnek köszi a türelmet, mert kísérgetett az üzletekben (még ha az csak két üzlet is volt) :D
Boltkórom kiélése után Szigeti út, ahol rendeltünk kaját, majd megnéztünk két horrorfilmet, mert a lelkem betegebbik felének is kell némi táplálék. Az egyik a Köpök a sírodra c. volt, ami egész jó volt, a másik a Sinister, aminek nem tudom a magyar címét, de az annyira nem is tetszett. Időközben rám csörgött Martin, hogy mégis mizu, mire kiderült, hogy ő is Pécsett van és kocsival fogják Bajára vinni. Gyorsan leszerveztem, hogy akkor ebből a buliból engem se hagyjanak ki, így nem kellett hazafelé buszoznom, majd caplatnom az esőben... :D 

A hét első két napja elég betegesen telt a kórházban, de kibírtam és örültem, amikor a betegeim jókedvre derítenek némi figyelmességgel :)

Sajnos, a kehességem miatt, edzeni sem mentem még a héten, de holnap már szándékomban áll. Hőseinknek pedig sok sikert kívánok a hétvégi, lettországi világkupához! :) 

Ma pedig megfogant egy gondolat a fejemben, méghozzá a következő tetoválásomat illetően. Az ember tényleg nem tud leállni, ha egyszer elkezdni, és bevallom, én már azóta a következőn gondolkodom, amióta két éve kiléptem a szalonból, két tappanccsal a csuklómon... Nos, egy álomcsapdán elmélkedtem. Egy észak-amerikai indián törzstől származik ez a dolog, eredetileg szülők készítették a gyerekek ágya fölé, hogy a rossz álmokat kiszűrje és a jókat tovább engedje. Nagyon szép tetoválásokat találtam, de arra gondoltam, hogy az enyémet Pécsett csináltatnám, Tamással, azzal a tetováló művésszel, aki annó a fülemet is átszúrta, illetve Roli tetkóját varrta. Ő pedig nagyon ügyes és nagyon egyedi képeket tud rajzolni, úgyhogy szerintem tudna egy igazán Patriciásat készíteni... Ezt most így hirtelen felindulásból, de ha ez az ötletem még két-három hét múlva is tetszik, akkor lehet, hogy novemberben meg is csináltatom. A hátamra.