2013. szeptember 27., péntek

Kis esti zene

A pástot összekirakóztuk, a ring áll, a pizzát megettük, én meg vagyok fázva, de fél lábon állva is kibírom a holnapot, mert egy kibaszott harcos vagyok. És a jelenlegi hangulatom:


2013. szeptember 25., szerda

Gyors összegzés

Rájöttem, hogy nem fogok összeszedett, hosszú képes bejegyzést írni, mert már három hétre visszamenőleg kéne megjáratnom az agyamat... Kép meg millió van, amit feltehetnék ide, szóval jöjjön most valami szösszenet, címszavakban...

Meló: még mindig nagyon jó, szeretem. Az elmúlt két hét elég hajtós volt, legalábbis hajtósabb, mint az augusztusiak. Nóri jár át nekem segíteni a fizikoterápia épületből, így nem vagyok egyedül. Van egy-két beteg, aki keményebb dió, és igencsak próbára teszik az ember idegrendszerét, de hát hol nincsenek nehézségek? :D 

Sport: vettem bérletet kick boxra :) Ez a harmadik hete, hogy rendszeresen járok és imádom. Vannak keményebb és light-os edzések, de mind nagyon jó. Tegnap vettem végre nadrágot, aminek az elejét egy halálfej díszíti, eléggé legyőzhetetlennek éreztem magam... :D Vettem hozzá fekete bandázst is, legyen egységes a felszerelés :)

Fotózások: az elmúlt hetekben két stúdió fotózás volt: az egyiken én álltam modellt, a másiknál pedig modellként is fotósként is közreműködtem... :)
Túl vagyok életem első esküvő fotózásán is. 1200 képet lőttem, de nekem nagyon kevés tetszik... Gyakorlásnak jó volt, sokat tanultam és most tényleg a saját hibáimból...

Hétvégék: három hete voltam Pécsen, shoppingoltunk Lilivel, aztán Martinnal és Milánnal beültünk Az elnök végveszélyben című filmre, ami nagyon jóságos volt :) Rákövetkező héten Pesten voltam: a Syma csarnokban volt egy TEK-es boxgála, utána pedig Családi üzelmeket néztünk az Aréna Plázában. Az év vígjátéka, kötelezően ajánlott! :) Múlt hétvégén megint Pécs: Martin, Milán, Laci, Rüzs valamint én másztunk el megint moziba, és megtekinthettem életem első horrorfilmjét "nagy képernyőn", a Démonok közt címűt. Most hétvégén Baján lesz egy kick box OB, ahová megint megyek, mint fotós. 

Dexter: drága kiskutyám fél éves lett. Szép és okos, cseperedik lassacskán. Méretben már elhagyta Max-et. Mostanában nem voltam vele Halason, de majd lassan sort kerítek rá megint. Viszont nagyon sokat játszunk, sétálunk és játékosan próbálom tanítani... A labdákat nagyon szereti,  bármit megcsinál értük, egyre profibb :D


...és természetesen hatalmas a szerelem :)

2013. szeptember 22., vasárnap

Megváltozott a világ...

Az elmúlt hetekben - de inkább napokban - olyan beszélgetéseken, eseményeken vagyok túl, amiknek hatására azt érzem: most váltam felnőtté, de legalábbis ráléptem a felnőtté válás útjára... Rá kell ébrednem, hogy az élet nem szimplán fekete és fehér, az érzelmekben nem csupán rózsaszín felhő van, és hogy ez a hely nem Las Vegas.

Többé nem fog érdekelni, hogy mit gondolnak mások, azt fogom tenni, ami nekem tetszik, ami nekem jó. Egyszer élek. Nem akarom megbánni a halálos ágyamon azt, hogy ez az élet nem olyan volt, amilyet szerettem volna, hogy nem tettem meg dolgokat. Mindent megteszek, amiről úgy gondolom, hogy kell az utamhoz. Ha nem lesz jó döntés? Az is egy tapasztalás, ami még teljesebbé fog tenni. Nem akarok majd a végén olyanokon gondolkodni, hogy "mi lett volna, ha..." Nem, ilyen nem lesz. Úgy akarok majd emlékezni mindenre, hogy "de jó, hogy nem hagytam ki, hogy megismertem, hogy vele lehettem, hogy ezt és ezt megcsináltam!" Élni akarok. A saját életemet akarom élni. Egy olyan életet, amiről majd lehet mesélni...

Őszinte leszek ezentúl mindig. Másokhoz is, és saját magamhoz is. Ha valami nem tetszik, ha valami nem passzol, akkor meg fogom mondani már akkor, amikor észreveszem, hogy szar és nem fogom feleslegesen húzni az időt, mert akkor csak az életemből veszek el értékes perceket. Úgy érzem, hogy vagyok már annyira felnőtt, hogy nyíltan megmondhatom bárkinek, amit gondolok. Hogy kösz, most nem. Nem fogok arra gondolni, hogy "jajj, szegényt, most megbántom". Persze, de ilyen az élet. Nem szabad azon sajnálkoznom, hogy kit bántok meg és kit nem a szavaimmal, amikor néha csak azt kell szem előtt tartani, hogy nekem mi a jó. 

Megtanulom, hogy mikor tartsam a szám, mikor beszéljek, és legfőképpen, hogy kinek és mit mondok el. Nem fogom az időmet és az energiáimat értéktelen, pitiáner emberekre pazarolni. 

És majd egyszer jönni fog valaki, akinek nem kell majd azt mondanom, hogy "te, ez így nem jó, hagyjuk abba", mert minden jó lesz. Ő lesz az a valaki, akivel minden passzolni fog, aki nem ver át, aki úgy fog szeretni, ahogy vagyok. Önmagamért. Csak jönne már.


"megváltozott a világ, én is megváltoztam, ennyi."

2013. szeptember 12., csütörtök

Sokmindenféleség

Valahogy sejtettem, hogy ha elkezdek dolgozni, akkor nem lesz annyi időm és energiám blogot írni, mint régebben... A napjaimat most a kórházi munka, a fotózások, a kutyám és az edzések töltök ki, "mer' nekem ez jó"... :) Hamarosan megpróbálok majd egy szép hosszú képes bejegyzést összeszedni arról, hogy mi is történt az elmúlt két hétben... Addig is: türelem, tornaterem. :)