Gépavatás

Az első felkérésem... ahol én kértem fel Lilit, hogy álljon nekem modellt :D Sétáltunk egyet a környéken, illetve lementünk a Duna partra, ahol lőttem vagy 200 képet. Lettek rosszak, kevésbé jók és egy pár olyan, ami nagyon tetszik. Tanulnivaló van bőven, de hoztam az első adagot... :) (Az utolsó kettőben van csak szerkesztés.)

Vélemények?

A helyzet

A héten a neurológiai klinikán vagyunk gyakorlaton, ami sokkal jobb, mint amire számítottam. Kicsit tartottam tőle, valahol tudat alatt, de nem tudom miért... Oké, az első nap voltak hibáink, de azokat átbeszéltük a gyógytornászokkal és azóta minden rendben van. Szerdán még vízi tornán is voltunk, ami nekem annyira nem tett jót, mert a víz nem volt éppen melegnek mondható, és azóta jobban fújom az orrom, mint egyébként... 

Az időjárásból nagyon elegem van most már... A hét elején leesett egy szép nagy hótakaró, így a hétfői TRX-re úgy melegítettünk be Rolival, hogy jól megdobáltuk egymást hógolyóval :D Ilyen időben nem nagyon van kedvem elmenni a konditerembe, de remélem, hogy jövő héttől már minden visszaáll a normális, edzős kerékvágásba. Következő szerdára tervben van egy kettlebell edzés Reniékkel, hétvégén pedig a terem :)

Csütörtök este voltam lefotózni Szandit és Pakit, akik voltak olyan kedvesek és modellt álltak a szakdolgozatom mellékletéhez. Ma délelőtt eszközöltem az utolsó simításokat rajta. Én személy szerint annyira nem vagyok elájulva tőle, kicsit semmit mondónak érzem az egész kutatást, amit csináltam. A témám nagyon jó, bőven lehetne benne nagy dolgokat alkotni, de nem három hónap alatt, 59 fővel... Bevittem pendrive-on az írószerbe, jövő hétre be lesz kötve, és péntekig le is fogom tudni adni.

A tegnapi nap szenzációja a Nikon gép megvásárlása volt :) Egyszerűen nem tudom leírni, hogy micsoda jó érzés, hogy erre én gyűjtöttem össze azt a sok pénzt, amibe került... És van abban valami, hogy a pénz nem boldogít. Mert az csak papír, amíg ott állt a kis dobozkába, amibe halmoztam. Semmi szívfájdalmam nem volt, amikor átadtam Martinnak az összeget, mert most egy olyan tárgy van a kezemben, ami sokáig áll majd a szolgálatomban, és örülök, hogy sikerült ezt teljesítenem, mint a 2013-as év egyik célját :) Szeretnék majd rá egy komolyabb objektívet is, de azt majd csak november-december környékén. 

A gép megvétele után teljesen felpörögtem és úgy ugráltam meg tapsikoltam mint valami hülye gyerek, még jó, hogy nem látott senki... :D A húsvétra való tekintettel unokaöcsém is hazajött Pestről, sőt Feri öcsi is Sopronból, így jó páran ott voltunk Vikingben tegnap este. Én maradtam a barackleveknél, de sajnos a Dénes által hozott mogyorós Milkának nem tudtam ellenállni... Tudtam, hogy most húsvétkor lemondhatok a normális táplálkozásról... :D

Valamikor hajnali egy körül értünk haza, Húgi is itt aludt nálunk :)

Mára egy kis gépavatás van betervezve Lilivel, este etetés, aztán majd meglátjuk... Most, hogy elkészültem a szakdogával jöhet két nap lazítás. Kell majd tanulnom egy kicsit neuróra, de azért annyira nem fogok most kapkodni... A szóbeli tételek megvárnak jövő hétig... :)

Nikon vagyok.

Csodálatos érzés kerített hatalmába: augusztus óta spórolok és most végre meg van az első gyümölcse a dolognak... Életem első tükörreflexes gépe! Nem segített senki, csak is magamnak köszönhetem! És ez annyira jóóó! :) Hálás vagyok Martinnak, aki eladta nekem a D3200-at :) Remélem, hamarosan sok szép pillanatot örökíthetek meg vele... Tanulnom még van mit vele kapcsolatban, de áll előttünk pár év, ami alatt kiismerhetem... :)

Imádnivaló vagyok.
Nikon vagyok.

Szavak viszont nincsenek rá. :)

Rise of the Guardians és még pár dolog :)

Amikor két hete azt írtam, hogy a Rontó Ralf az utóbbi évek legjobb meséje, akkor nagyot tévedtem. Oké, jó film az is, de ma megnéztük Robival Az öt legendát és húúú! Egyből kedvenc lett! Szuper a történet, a grafika, tele van jó poénokkal, minden percét élvezed, mert egyáltalán nem unalmas, ötletesek a karakterek... Egyszóval: kötelezően ajánlott minden korosztálynak! :) Lehet, hogy újra elkezdek hinni a Húsvéti Nyúlban, a Mikulásban és most már Dér Jankóban is, mert szerintem ezek a márciusi nagy hidegek miatta vannak... :)

És mi volt még a héten, azon kívül, hogy három napja másra sem tudok gondolni, csak Dexter kutyámra? :) 

Szerdáig voltunk a gyerekklinikán, ahol az egyik kórházi dolgozó (aki nem gyógytornász), azt hitte, hogy én is kollegina vagyok, mert olyan jól tartottam a tornát... Ezek után nekem már nincs több kérdésem... :D Csütörtök reggel jöttem haza Bajára, és péntekre befejeztem a szakdogámat. Igaz, ez csak szerintem van befejezve, a konzulensem még tuti talál benne majd hibákat, de most már minden része megvan, most már csak igazgatni kell... Ja, és megnéztük a Harcosok klubját, az is hatalmas film. Régi, de kötelező darab.

Pénteken találkoztam az online turis csajokkal és beszereztem egy Twister farmert illetve egy nagyon édes, krokodilos pólót :

Jövő hétre már tervben van egy nyári tatyó, jó ötlet volt ez az online turkáló :)

Szombaton és vasárnap neurológiát próbáltam tanulni, több-kevesebb sikerrel. Bizonyos dolgok tök jól megmaradtak, bizonyos fogalmakat meg eszméletlen módon keverek, de majd államvizsgáig még magolok sokat és addig letisztul, legalábbis nagyon remélem... Muszáj most nagyon belehúznom, hogy sikerüljön minden, hogy aztán nyugodt szívvel hozhassam el a bébit májusban... :) Beszéltem a tenyésztővel, és mondta, hogy látja: velem "hosszútávra lehet tervezni", ezért Dexter fedezőkan lesz majd a későbbiekben, akihez hozzák majd a szebbnél szebb lányokat :) De addig hosszú még az út, addig rengeteg tanulnivaló és vizsga vár mindkettőnkre... Nekem is meg kell tanulnom újra kutyázni... Szerintem, menni fog. :) Pláne, hogy olyan segítségek lesznek mellettem, mint Tamás, Eszti és Árpi, akikkel majd aztán rendesen fog zajlani az a szocializáció :D Istenem, ez a kis szaros most négy napos, 260 km-re van tőlem, szerintem éppen békésen szuszog a mamája cicijébe csimpaszkodva, és fogalma sincs róla, hogy én már most is mennyire szeretem... 

Remélem, minden a tervek szerint fog alakulni. Sőt! Minden a tervek szerint fog alakulni! :) 

Álmaim netovábbja lenne, ha ezzel a kutyával kennelt alapíthatnék... Már látom magam előtt a szuka kutyát, amit 2-3 év múlva szerzek neki és belefogok abba, amit mindig is akartam csinálni: német juhászkutyákat tenyészteni. Ez természetesen még a távoli jövő, de jó belegondolni... :) Egyelőre legyen meg ez a kisfiú, kapjak munkát, aztán ráérek ilyesmiken agyalni... :) 

A hétvégi csípős szelek miatt egyszerűen nem bírtam rávenni magam, hogy elmenjek a konditeremig, de azért szombaton is és ma is edzettem otthon fél-fél órát. Lehet, hogy ez kevésnek hangzik, de amikor viszonylag nagy súllyal csinál az ember viszonylag sok gyakorlatot, akkor egyáltalán nem kevés... Mai adag: 4x20 guggolás, 3x30 lábujjhegyre emelkedés (ezeket a 20 kg-os rúddal), aztán pedig 5x30 hasizom gyakorlat (kezemben végig a 2x2 kg-os súly, és az 5-ből 3 kört úgy csináltam, hogy a lábamon volt a 2x1,5 kg-os lábsúly...) Tegnap is hasonlót csináltam, csak akkor vádli gyakorlat helyett 3x15 kitörés volt. Holnap viszont már megyek TRX-ezni, sőt még szerdán is :) Jövő hétre pedig tervben van, hogy kipróbálom a kettlebellt.

Most pedig szép álmokat, mert holnap neuró gyakorlat és azon a topon kell lenni...! 

Megszületett! :)

Tegnap egy csapásra megfeledkeztem a bikinikről, amiket kinéztem, a Glamour-napokról, mindenről, amire egy kis pénzt is szándékoztam költeni az elkövetkező két hónapban... Ugyanis, találtam egy német juhászkutya kennelt, ahol március 20-án hat gyönyörű kiskutya született... Talpi nem lett vemhes, és Árpi biztatott, hogy keressek nyugodtan másik tenyésztőt, hátha találok olyat, ami szimpatikus... Én keresgéltem, írtam is néhánynak, de valahogy egyik sem volt az igazi... Míg tegnap észre nem vettem, hogy a Dózsafalvi Kennelben tegnap előtt született meg egy alom fekete szőrgombolyag... Megnéztem a szülőket, és teljesen szerelembe estem, főleg az apakutya tetszik nagyon... :) 

Apa

 

 

 

 

 

 

Anya

Beszéltem a tenyésztővel, Csabával, aki Jászárokszálláson lakik. A kiskutyákat törzskönyvvel, chippel, betegségekre szűrve, garanciával, adás-vételi szerződéssel együtt adja. Mondta, hogy már ideje figyel facebookon, és csak ilyen embereknek ad el kutyát, mint én :D 

 

Felhívtam Árpit, hogy ő ismeri-e ezt a tenyészetet... Minden kétségem elszállt, amikor ő szinte jobban belelkesült, mint én, mert ő is halálra dicsérte őket, és két órán belül már kocsit is szerzett, ha majd hozzuk el a kicsit :D 

 

Aludtam rá egyet, és a tegnap kezdődő szerelem nem múlt el, sőt ismét a leendő kutyámmal álmodtam, így írtam ma Csabának, hogy akkor én tőle szeretnék ebgyereket... :)  A hat kölyökből négy kan, és még lehet választani közülük... Most aztán még jobban belehúzok, hogy mihamarabb sikerüljön az államvizsga és a szakdoga, hogy aztán május végén már indulhassunk is Jászságba, Dexterért... :)

"Bár nem ismerlek téged, sosem találkoztam veled, nem nevettem veled, nem sírtam veled, nem csókoltalak, én mégis szeretlek. Teljes szívemből szeretlek."

Origami

Lehet, hogy spórolok és kettőt veszek idén is... ez a kettőt:

Utálom, hogy nem bírok ennek a márkának ellenállni...

Edzés

Bár, a hétvégén nem jutottam el kondiba, de azért a hosszú hétvége mindhárom napján edzettem valamit otthon... Igaz, hogy csak ilyen 30-40 perceket, de valamit nagyon jól csinálhattam, mert has-, és farizom tájon elég jó izomlázam lett... :D Guggolásokat csináltam 20 kilóval (ma pl. 6x20-at), U felüléseket (abból 4x30-at ma), kitöréseket, deltaizomra, bicepsre, tricepsre is kitaláltam gyakorlatokat... Nyárra teljesen formába jövök és ha sikerül eljutnom versenyre is... utána tuti bekapok egy pizzát. Egészben. :D Ezen a képen pedig olyan jót mosolyogtam :D

Hideg hét

Természetesen, a hatalmas hóviharon kívül történt más is a héten. Kezdjük ott, hogy jelenleg a gyerekklinikán vagyunk gyakorlaton,amit én kifejezetten szeretek, nagyon aranyos kölykök fordulnak meg ott. Főleg ezzel a 10 év alatti korosztállyal vagyok jóban :) Minden helyszínen kell betegvizsgálati lapot kitöltenünk és nekem a vizsgált kis betegem is egy 9 éves kisfiú lesz, majd holnap megyek hozzá :) 

Sikerült a héten beszereznem pár roppant fontos dolgot is... :D Vettem Árkádban 2 pár bogyós, ezüst fülbevalót, és mivel volt akciós kuponom ezért 840 Ft-ot fizettem értük, összesen... :) Csütörtökön fogok menni Kittihez, aki majd átszúrja újra a fülem, mert folyton begyullad, és most azt szeretném, ha ezeket az ezüst fülbevalókat betennénk és úgy gyógyulna meg. Valamint szeretnék 1-2 új lyukat is, ha már csentem tűt a kórházból... :D 

Már karácsony óta nézegettem egy Árkádbéli üzletben egy kötött, szarvasos-mókusos hosszú derekú pulcsit, de sajnáltam érte 4-5 ezer Ft-ot kiadni. Most viszont senki nem gondolta, hogy visszajön a tél, így leakciózták és 1500 Ft-ért el is hoztam :) Nagy hasznát veszem most, hogy meggyütt a zimankó :D Ezenfelül sikerült beszereznem egy szuper, kockás pizsamát a pécsi Tesco-ból, így most már Robinak se lehet egyetlen szava sem az aszexuális pizsialsóimra... :D 

 

Idén kicsit korábban jött a húsvéti nyúl is, mert Barbiéknál rendeltem 8 GB-os pendrive-ot és memóriakártyát az új fényképezőbe, és úgy készültem, hogy kifizetem, de nem kellett, mert Barbi mondta, hogy megkapom húsvétra :) Nagyon örültem nekik:

Áprilisban tervezek venni egy új Origami bikinit, de az alsó részével nem vagyok kibékülve, ezért beszereztem egy Origami napozóbugyit, ami majdnem minden bikinijükhöz megy, és ráadásul kitölthettem egy nyereményszelvényt is, amivel hónap végén visszanyerhetem az árát... :D 

Múltkor sikeresen összemostam a gyógytornász felsőmet valamivel, ami összefogta azt, és még mama sem tudta kiszedni a fehér anyagból a foltot... Viszont ma megint örültem, mert most a bajai Tesco-ban találtam sima, fehér, kórházba való felsőt 770 Ft-ért :D Valamint szegény Freddy tekinek is vettem szemcseppet, mert be van gyulladva a szeme, úgyhogy kezdődik a kúra... 

Nézegettem már a kutya felszereléseket is, de csak úgy csendben... Talpi nem lett vemhes, úgyhogy most valószínűleg az lesz, hogy várok őszig és akkor vagy Talpitól vagy Lénától lesz kiskutyám... Árpi viszont arra biztatott, hogy nézelődjek nyugodtan másik kenneleknél is, hátha találok valami szimpatikusat, szóval most ezt teszem... :) De csak úgy csendben... :)

Tegnap voltam etetni. Pontosabban, nem volt egér, úgyhogy most etetni pont nem kellett, viszont terráriumot takarítani igen, és le fotóztam az összes kígyót :) Jelentem, több, mint 40 gondozottam van :D 

Kitti és a piton :-)

Ráadásul tegnap teljesen felpörögtem, mert Petra olyan dolgokat mondott, amiket én most itt nem akarok leírni, mert nem szeretnék előre inni a medve bőrére, de mindenesetre nagyon boldog lennék, ha minden összejönne, a tervek szerint... :D 

Az állatkák után leszaladtam Bacchusba, hogy csatlakozzak Robiékhoz, és nekik is örömködjek egy sort... :) És most már a lelkem is kezd megnyugodni szakdoga fronton, ugyanis nem csak elértem, de túl is teljesítettem a 40 oldalt... Még 4-5 oldalt fogok írni és elvileg kész. Gyakorlatilag pedig reménykedem, hogy a konzulensem is rámondja az áment és mehetek beköttetni... :D

Márciusi katasztrófa...

Életemben először komolyan megfordult a fejemben a gondolat, hogy "én ezt nem élem túl..." Tegnap reggel, amikor elindultam gyakorlatra, akkor még nem volt olyan rossz a helyzet időjárás terén: "csak" havas eső esett és hideg volt, jártak még a buszok is. Aztán a gyerekklinika ablakból kinézve egész nap csak szörnyülködtünk, hogy milyen időjárás ez már, pláne márciusban? Aztán délután háromkor kiengedtek minket... Katával felszálltunk egy 30-as buszra, de már a buszmegállóig eljutni is elég nehéz volt: szembe fújt a szél, a szemünket vágta a jeges hó, és kínunkban nevettünk... Aztán pár perccel később már egyáltalán nem volt kedvem vigyorogni... A busz, amire felszálltunk, néhány száz méter után megállt, és leszállított minket, mert az emelkedőn elakadt egy autó és nem tudtunk továbbmenni... 20 perces séta várt rám, hazafelé... A szél hol szemből fújt, hol hátulról, aminek az lett a következménye, hogy a szememet alig tudtam kinyitni, a kabátom eleje páncélként megfagyott, a hátam meg csak azért nem fázott, mert a gerincembe épült a hátizsákom... A kabátom térd fölé, a csizmám térd alá ért, így a térdemen teljesen átfagyott a nadrág, mire beértem az albérletbe... Ledobtam a nadrágomat és vörösen izzott mindkét ízület, és sajogtak rendesen... Az öt órási busszal terveztem hazamenni, de most az egyszer taxival akartam eljutni az állomásig. Egy sem vette fel... Kiküzdöttem magam a 30-as megállóig, de ott negyed óra fagyoskodás után rájöttem, hogy innen nem fog busz indulni... Egy fogorvosis csajszival ketten indultunk meg gyalog az állomásra... Egy kínszenvedés volt a következő 40 perc, amíg leértem... A szél kb. 90 km/h-val fújt, mindig másik irányból... Hol hátulról, és akkor szinte szaladtam, csúsztam előre, mert nem tudtam megállni, hol elölről, amikor meg kis híján kitépte a laptopot meg a bőröndöt a kezemből... A legrosszabb pillanatom az volt, amikor az út közepén kapaszkodott belém a szél, vágta a szemem, alig kaptam levegőt, de tovább menni sem tudtam, mert olyan erővel fújt, hogy egy lépést nem bírtam tenni előre... Ekkor már a sírás határán álltam, amikor egy táblába kapaszkodó, vadidegen srác nyújtotta felém a kezét, és húzott oda az oszlophoz, hogy ketten kapaszkodjunk belé... Ott álltunk két percig és vártuk, hogy csillapodjon a szél... Nagy nehezen tovább indultam, és mire odaértem az állomásra, már tényleg ott tartottam, hogy elsírom magam. Féltem felszállni a buszra, mert attól tartottam, hogy egy árokban kötünk ki, és nem érek haza egészben...Lekéstem az öt órási buszt, de akik ott voltak, azok mondták, hogy nem is jött... Egy vacogó csoporttárs Robira bukkantam, aki- szegedi lévén- előbb felszállhatott, mint én, de foglalt nekem helyet... Hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor lehuppantam mellé és a busz lassan megindult Bajára, háromnegyed hat körül... A kesztyűmet levéve vettem észre, hogy a bal kezemen ödémásak lettek az ujjaim: kőkeményre és vastagra dagadtak... Szerencsére, ez 2 óra alatt elmúlt... Este nyolcra értünk haza, ahol még 10 percet ültem a váróban, és az volt az igazi boldogság, amikor az én Robim is belépett az ajtón, majd megkerestük papát és hazavitt minket kocsival... 

A helyzet itthon sem sokkal jobb: ha nem is 90 km/h-val, de fúj a szél és szakad a hó... Akartam menni ma edzeni, de amikor kikísértem Robit a kapuig, akkor rájöttem, hogy nem megyek én ma sehova... Itthoni edzés lesz, meg szakdoga írás, és most legalább semmi nem tántorít el tőle... És... örülök, hogy élek. :)

Ez van, srácok

A csütörtöki napomban sok apró jó dolog történt, ami egy kicsit elfeledtette a szakdolgozat által vetett sötét árnyékot... 

Reggel bementem a kórházba, vittem be egy önéletrajzot. A traumára mentem, a főorvos úrhoz, aki emlékezett rám a májusi gyakorlatról, és teljesen odavolt a leírt dolgokért: hogy Bélás voltam, hogy nemsokára elvégzem a Kinesio Tape tanfolyamot, hogy sportsérülésekből írom a szakdogát... :) Pár perc beszélgetés után egyre jobban bizakodtam, mert mondta hogy ő szívesen látna, pláne, hogy mindkét gyógytornásza el akar onnan menni. Végül közölte, hogy a munkaerő felvételben nem ő dönt, ezért most azonnal odatelefonál az Ápolási Igazgatóságra, és keressem meg a főnökasszonyt, ezzel az önéletrajzzal :) Pár perc múlva már az Igazgatóság ajtaján kopogtattam és és az ott lévő hölgy is nagyon kedves volt. Felajánlotta, hogy mit szólnék hozzá, ha diplomaosztó után pihennék egy pár hetet és csak utána állnék neki dolgozni? :D Mondtam, hogy én is valahogy így képzeltem el :D Természetesen, most még semmi se biztos, mert még megbukhatok az államvizsgán is (de ez csak vicc, mert sikerülni fog, méghozzá nagyon :D), de fülig érő szájjal hagytam el a kórház területét, mert még a végén lesz munkám :D Most aztán tényleg van miért tepernem! :)

A következő utam a kondiba vezetett, ahol Vali mondta, hogy ő ismeri a főorvos feleségét, majd szól pár jó szót az érdekemben :D Aztán éppen nagyban guggoltam, nyakamban a 20 kg-os rúddal, amikor odaszólt, hogy milyen sokat formálódtam két hónap alatt, úgyhogy jövőre akár megpróbálkozhatnánk egy versennyel is... Nagyon örültem, és ez most még jobban motivál, hogy továbbra is odafigyeljek a kajára és a mozgásra :) 

Ebéd után kozmetika, majd fél háromkor találkoztam Lilivel, mert mentünk megnézni az új Origami bikini kollekciót :D Jajj, nagyon szépek, és gyorsan bele is szerettünk egy pöttyös darabba, de előbb konzultálnunk kell a húsvéti nyúllal az egyenbikinink ügyében :D 

A napom akkor lett oda, amikor este elmentem az írószerbe és kinyomtattam a lefordított cikkeket. Valamikor akkor tudatosult bennem, hogy amit eddig csináltam az nem egészen jó, és a 30 legépelt oldalamból csak 10 kell... No, végem volt... Este mentem Csanádra, megnéztük Robival a Rontó Ralphot, ami egy nagyon szuper mese, talán a legjobb, amit az utóbbi időben láttam, de még ez sem tudta feledtetni velem azokat a megpróbáltatásokat, amik most jönnek... 

Egész éjszaka forgolódtam, grafikonokkal meg diagramokkal álmodtam, aztán reggel már fél nyolc körül bejöttem Bajára Húgival. Elkísértem a Béláig, majd tekertem is haza, hogy aztán délután fél négyig a gép előtt senyvedjek... Fáradozásomnak végül meg lett az eredménye: befejeztem a Vizsgálati anyag és módszer című fejezetet, ami 19 oldal lett, most már csak abban reménykedem, hogy jó is... Négy óra felé elmentem kondiba, utána pedig hívott Eszti, hogy éppen kutyát sétáltat, kint a Türrnél. Nekem sem kellett sok, végül csatlakoztam hozzá :) Már el is felejtettem milyen az, amikor rendesen kutyát sétáltat az ember és veszekszik a sok bunkóval, aki körülveszi őt... Már alig várom, hogy meg legyen az én ebem is, és együtt szálljunk szembe a gonosszal :D 

Este nyolckor mentem Csanádra, ahol még vagy 10-ig beszélgettünk Robi apujával :) Tök jó kedvünk kerekedett, mert elmesélte, hogy hogyan kérte meg Melinda kezét, meg hogyan építették fel a házat. És rádöbbentünk, hogy mi se vagyunk sehonnan elkésve, és ha ügyesen, okosan csináljuk, akkor meglesz nekünk is mindenünk, éppen időben :) Mire elszállingóztunk felfelé, addigra már Robi tiszta lázban volt, hogy odaadhassa a nőnapi virágomat, egy szép szál vörös rózsát :) Megkoronázta a napot :)

A szombat is hasonlóan telt el, mint a péntek, annyi különbséggel, hogy a szakdogámon belül most nekiálltam a szakirodalom elemzésnek, valamint délután nem kondiban voltam, hanem Lilivel 30 perc alatt oda-vissza lefutottuk a Kanális töltést :) Sokkal jobb volt így ketten futni, mint múltkor egyedül, gyorsabban telt az idő is, meg a teljesítmény is nagyobb volt :D A térdem viszont nagyon fájt megint a végére, és ekkor már biztos voltam benne, hogy be kell szereznem egy cipőt, ami direkt futásra van tervezve...

Négyre mentem etetni, ahol úgy kezdődött a munka, hogy Petrával bedobozoltunk 300 sáskát... Fantasztikus, amikor 100 sáska ugrik 100 felé egy kádon belül és egy csipesszel kell összeszedni őket, és húszasával bepakolni őket egy műanyag dobozba... :D Utána terráriumokat takarítottam, és tiszta boldog lettem, amikor ilyen víz spray-vel be kellett fújkálni a növényeket, ugyanis láttam Hugót Petra kezéből inni, az enyémből pedig a vízi agáma csillapította szomját :) Annyira aranyosak voltak... :) Az agáma még a szemét is becsukta, úgy élvezte, hol a vizet, hol a simogatást, amit kiosztottam a fejére :D Végül következett a kígyó etetés, majd a masszázs, ami nekem most még jobban esett, mint egyébként, mert egész nap hasogatott a fejem, és így a relaxáció következtében el is múlt... :) 

Nyolckor végeztem, akkor jött be Robi :) Vacsorára főtt tojás, sajt és paprika, utána pedig A csaj nem jár egyedül. Régi film, de én még nem láttam, egynek jó volt :) 

Ma reggel pedig végre megvettem azt az áhított sportcipőt, amiben remélhetőleg nem fog fájni az articulatio genus-om :D Sport Factory-ból, egy helyes kis Adidas cipő. Boxkesztyűben már bevált a márka, remélem ez is kiszolgál majd egy pár évig: 

Most pedig folytatódhat a gépelés, ebéd után pedig készülök egy kicsit gyerekgyógyászatra, ugyanis holnap oda megyünk kórházi gyakorlatra. Húzzunk bele, mindjárt itt a vége! :)

egy kis mosoly

Ez a kép lesz a szakdolgozatom "következtetések" c. részénél :D

Lakberendezés

Siránkozhatnék most megint azon, hogy mennyire elegem van a szakdolgozat írásból, meg abból, hogy itt Magyarországon mennyire katasztrófa a helyzet egészségügy fronton (másban is, de én ezt érzem első sorban), és hogy ma már megfordult a fejemben, hogy mennyivel egyszerűbb és jobban fizető állás lenne, ha elmennék sztriptíztáncosnak... Ráadásul, a rúdtánc tökéletes alakformáló sport, minden izmot megedz... :P 

De mindezek ellenére próbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, mert tudom, hogy én egyszer még milliomos leszek... Éppen ezért mertem elmerülni Facebookon a Kreatív Harmony nevű oldalon, ami egy kicsit mindennel foglalkozik, de nekem elsősorban a lakberendezéssel kapcsolatos képeik tetszenek nagyon... Annyiszor gondolkodtam már azon, hogy milyen lesz majd egyszer a házunk, de teljes egészében nem látom, csak részleteket... Tudom, például, hogy akarok majd egy kandallót, mert milyen jó lesz majd előtte heverészni egy kényelmes kanapén, téli estéken, forró csokit szürcsölgetve... :D A kertben lesz majd halastó, és nem utasítanék vissza egy medencét sem, de az akár lehetne beltéri is...Nagyon szeretem a természetes anyagokat, úgy mint a fát és a terméskövet. Anya mindig egy ún. Honka-házról álmodott, ami tulajdonképpen egy gerendákból felépített ház... :) Rönkház. Én sem utasítanám vissza, maradjunk annyiban...

Ha fürdőszobát kéne terveznem, akkor lenne benne egy jó nagy kád, de külön zuhanykabin is, illetve sok-sok polc, amire lehetne pakolni a női kacatokat :D Egy fél polcot azért kiutalnék Robinak is, de szerintem neki annyi elég is lenne... :D A konyhába majd szeretnék egy pultot, és szintén jó sok polcot, és hatalmas konyhaasztalt, hogy legyen mire pakolni, legyen mit összekenni, egy sütés alkalmával és legyen mit takarítani utána... :D No, és lenne egy hatalmas gardróbszekrényem is, aminek tartalmát gyakran kéne frissíteni...

Nos, jöjjön most pár kép erről az oldalról, fájdítsuk a szívünket... :) Nem mostanában lesz majd az a nap, amikor el kell kezdenem foglalkozni a házam konkrét kialakításával, de néha jó erről ábrándozni :D 

Ez kicsit több lett, mint pár kép, de szerintem abszolút megéri gyönyörködni bennük... :D

Technológia, te csodás!

Fél év spórolás után végre elérhető közelségbe került egy Nikon gép, még hozzá Martin D3200-asa. Ma beszéltem vele, és kb. 3 hét múlva veszem meg tőle a kis cukit :) 7 hónapja van használatban és alig 1000 kép készült még vele, szóval jó vásárt csinálunk :)
Teljesen büszke vagyok magamra, hiszen még sosem gyűjtöttem így semmire. Augusztus óta teszem félre a pénzemet egy dobozba, hogy majd kiskutyát veszek. Aztán Robi mondta, hogy ha ügyes vagyok, akkor simán összejön egy fényképező is... És most előbb jön a Nikon, aztán nemsokára a németjuhász... De meg lesz mindkettő! :) És jó érzés, hogy ezt a pénzt én tettem félre, megdolgoztam érte, nem segített benne senki, és most egy olyan tárgyat veszek belőle, ami évekig fog szolgálni, és pénzbeli értékét tekintve az egyik legdrágább kincsem lesz... Kijelenthetem, hogy megérdemlem... Természetesen megmarad a Panasonicom is, hiszen sok emlék fűződik hozzá, és az volt Anya utolsó karácsonyi ajándéka. Több ezer képet készítettem vele, és eszmei értéke felbecsülhetetlen... :)
Ezek után majd egy komolyabb objektívet szeretnék majd, de az szerintem majd év vége felé fog csak összejönni.

Ismerkedés 2012. őszén

A másik dolog, amit nagyon szeretnék, de még több pénzbe kerül, az egy új laptop. Márkafüggő tudok lenni, bizonyos dolgokban, és mivel a mostani Sony-m már 4 éve van velem jóban-rosszban, ezért semmiképp sem szeretnék mást, csak is Sony-t. Ezt néztem ki:

 

Itt vannak az adatai: katt!
Robi szerint nagyon jó kis masina - ő pedig aztán ért hozzá! :)

Az ára szerintem egész jó, leszámítva a tényt, hogy sok, és csak akkor fogom tudni megvenni, ha diplomaosztóra összejön ennyi... Ezt fogom kérni majd az egész családtól :) A mostani gépemet pedig odaadnám Sárának, hiszen kutyabaja, és így mindenki jól járna :)

Remélem, még ebben az évben összejön a lapos, hiszen ezen nem csak az új Nikonnal készített képeket tudnám retusálni szépen, hanem a WoW is futna rajta :D 

No, mára ennyit a 2013-as tervekről, igyekszem megvalósítani őket ;)