Tegnap délután, mielőtt hazajöttem volna, megvártam Robit, amíg hazaér a suliból és a nagy várakozásban aludtam másfél órát :D Öt órási busszal jöttem Bajára, és tök jó volt, mert találkoztam Szamival, és hosszú hónapok óta, végre tudtunk egy 90 km-nyit beszélgetni :) Amikor hazaértem várt rám egy kis meglepetés: még decemberben játszottam a Fa Hűségprogrammal és azóta én ezt már el is felejtettem, de a postás hozott nekem egy borítékot, amiben egy buborékpapír rétegen kívül lapult egy 2013-as Béres Alexandra dvd, a Mozogj úja velem! Ezek szerint ezt nyertem :D Nagyon örültem neki, remélem vasárnap fel tudom avatni :)
Ma reggel fél nyolcra állítottam ébresztőt. Megreggeliztem és 9 óra előtt pár perccel már a taposót nyúztam a kondiban. Ez volt a bemelegítés, majd jött két óra minőségi edzés. A legjobb az volt, hogy valaki hozott be egy zacskó leselejtezett ruhát, amiket én áttúrtam és találtam is magamnak két farmer shortot és egy sötétkék hosszú nadrágot a jobb időkre :) Darabja 500 Ft volt, szóval ez jó üzlet volt a javából :D A súlyomból mondjuk még le kell dobni egy fél kilót és azt tartani is, mert ezek most pont jók...
Annak viszont nem örülök neki, hogy mama vett ma csokit és 8 kockát sikerült is benyalni... Igaz, hogy ezt a nyolc kockát is szépen beosztva és délután még csináltam 5x30 hasprést is, most pedig készülök Sógorral futni, de akkor is... :D
A szakdogámmal is haladtam ma picivel több, mint 4 oldalnyit, ami azért elég nagy előrelépés.... Holnap folytatom, amit ma elkezdtem: délelőtt edzés, délután pedig jön át Lili és segít egy kicsit, illetve gépelek még amennyit csak tudok. Remélem, lassacskán meglátom a fényt az alagút végén...
Nem tudom, ismeritek-e a www.brands.hu oldalt, de én nagyon örülök neki, hogy tagja vagyok :) Ami azt illeti, már elég régóta, de csak tegnap élveztem ki először az előnyét. Ez egy olyan webáruház, ahol mindenféle világmárkákat akcióznak le, 3-4 napos időközönként, egy ciklusban 15-20 márkát. Az akciók mértéke nem kicsi, akár 80%-kal olcsóbban lehet megrendelni bizonyos termékeket, így hát iparkodni kell, mert egyes dolgok hamar elfogynak. Női, férfi, gyermek ruhák és cipők, lakberendezési termékek, kozmetikumok, mindenféle holmit lehet találni... :D
Én tegnap 3000 Ft-ért rendeltem meg ezt a Rider papucsot:
Ez pont a fele annak az árnak, amiért tavaly vettem Rider papucsot, Zalaegerszegen. És az sima fekete, nincs rajta ilyen virágminta :D
Imádom a Rider papucsokat, mert kényelmesek és nagyon strapabíróak. A tavalyinak sincs semmi baja, de úgy véltem, hogy ennyi pénzért megéri beszerezni még egyet a nyárra.
Figyelem a következő akciókat is: nemsokára lesznek Retro cuccok, illetve sportszerek is leakciózva, kíváncsian várom :)
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, adjon egy e-mail címet, szívesen küldök meghívót :D
Szombat délután átjött hozzám Lili és segített az Excel-es feladataimban, méghozzá nem is kicsit, de sokat. :) Nagyon köszönöm, még egyszer! :) A statisztikát folytattam vasárnap is, és egy óra szenvedés után kijött az első p értékem :D Ne kérdezzétek, mi az, mert fogalmam sincs, de annak kellett kijönnie, és úgy örültem neki, mint majom a farkának :D
Tegnap délután jöttünk vissza Pécsre Robival. A buszsofőr rettenetesen bunkó volt, úgyhogy remélem, elég nagy büntetés neki az, hogy élete végéig buszsofőr lesz... -.-" A buszon megnéztük az Egyesült Állatok c. animációs filmet, ami nekem nagyon tetszett, végre egy értelmes mese, ami megmutatja, hogy mit is tettünk, mi emberek a természettel. Tuti, hogy a gyerekemmel megnézetem majd...
A szenvedés folytatódott este is, "megszültem" a második p értéket is... Végre úgy éreztem, hogy haladok is előre fele... :)
A mai gyakorlat is tetszett: a sebészeten vagyunk, elvileg pulmonológián, gyakorlatilag meg nem igazán láttunk pulmós beteget, de hát ott leszünk még 5 napot, talán összejön... A legjobb dolog az volt, hogy megtudtam ma még valamit a szénhidrátokról: történetesen azt, hogy a csokiban, az édességekben, a kristálycukorban stb. ilyesmiben lévő finomított szénhidrátokat nagyon szeretik a bélrendszerünkben élő haszontalan baktériumok, és ha ilyeneket fogyasztunk, akkor ezeket a kis genyákat tápláljuk velük. Viszont a természetes édesítőszerekben (például a mézben) és gyümölcsökben lévő szénhidrátokat a bennünk élő hasznos, vitamintermelő bacik kedvelik, így ha ilyeneket eszünk, akkor sokkal előrébb vannak ők is, meg mi is. A gyógytornász akivel voltunk kifejezetten javasolta a homeopátiás szereket, és az immunerősítő készítményeket, úgyhogy lehetséges, hogy beruházok még egy üveg Vironalra... Ártani nem árthatok vele.
Tehát, a mai nap is hasznosan telt, tekintve, hogy nem rég jöttem meg a könyvtárból és találtam még cikkeket a szakdogámhoz... Csak győzze idegrendszerrel a két fordítóm... Apropó, Misi... A tegnapi párbeszédünk, miközben fordított:
Misi: - Én már csak azt nem értem... hogy milyen az az akut halálos baleset? P: - Hirtelen jön és meghalsz. Krónikus baleset mondjuk nem lehet... Nem lehet két hétig karambolozni... :D Misi: - Ha csak nem két csigáról beszélünk: "Jóóózsi, térj ki, különben két hét múlva meghalunk!!" :D
Nagyon röhögtem, még percekkel azután is, hogy ezt így megbeszéltük... :D
Most viszont megyek is, és összeállítok egy pulmonológiai betegvizsgálati lapot. És egy aktuális kedvenc kép - Lili, nem csinálunk valami hasonlót hétvégén? *_*
Valamelyik nap eszembe jutott, hogy tavaly májusban írtam egy bejegyzést a kedvenc színészeimről, és hogy most írhatnék egyet azokról a filmekről, amik hatással voltam az életemre, a gondolkodásmódomra. Nagyon sok olyan alkotás van, amit még nem láttam, de ott van a képzeletbeli "kötelező megnézni!" c. listámon.
Rettenthetetlen: az abszolút number one. Ennél jobb film nincs, és nem is lesz soha. Mel Gibson egy zseni és kész. Ha jól emlékszem 12-13 éves lehettem, amikor először láttam, apánál néztem, mert neki meg volt videón, és a végére nagyon sírtam. Megsirattam William Wallace-t és mindent, amiért harcolt: az igaz szerelmet és az elveszett szabadságot. Nem happy end a vége és talán pont ez a varázsa. No meg az, hogy halála pillanatában, a tömegben is meggyilkolt szerelme arcát látja, és boldogan távozik az élők sorából. Az egyik kedvenc mondatom a filmből: "A szíved szabad, légy bátor és kövesd!" Sokszor láttam már, és még nagyon sokszor fogom is... Bárhol, bármikor képes vagyok leülni, végignézni és ugyanúgy sírni, mint legelőször...
Sárkányszív: még nagyon gyerek voltam, amikor láttam, szeretem benne Draco-t és a hangját (Sinkovits Imre)... A zsarnok elnyeri méltó jutalmát, de sajnos ehhez egy ártatlan élet is kell, ez pedig a sárkány lesz... "Odafentről, Sárkánymennyből rád néz Draco csillaga..."
Apocalypto: Mel Gibson rendezte, naná, hogy oda vagyok érte. Valahogy úgy vagyok vele, mint a Braveheart-tal: akárhol is megy, akárhol is tart a történet, én csak leülök és nézem, és élvezem, izgulok. Bár, tudom, hogy a főhős a végén hazatér a családjához, de akkor is szurkolok neki, hogy hazaérjen hozzájuk. A család elsődlegessége, és a semmiből történő újrakezdés miatt fogott meg annyira...
Amerikai História X: ez a film egyszerűen arra tanít meg, hogy senkit nem szabad elítélni a bőrszíne miatt, mert mindegy, hogy fekete vagy fehér, ha ugyanúgy képes embert ölni... Egyikünk sem jobb a másiknál és könnyen előfordulhat, hogy az lesz a barátod, akit ellenségednek hittél és fordítva... Edward Norton hatalmasat alakított.
Bakancslista. Ezt nem tudom elmagyarázni... Akinek már volt a családjában rákos beteg, az tudja miről beszélek... Az élet végességéről, a szeretteink elvesztéséről szól, a játékidő utolsó 30 percét végigbőgöm... aztán az utolsó mondat mégis olyan, hogy elnevettem magam rajta... Imádom ezt a filmet, nagyszerű alkotás. "Vasárnap volt, amikor meghalt és egy felhő sem volt az égen..." - igen, ez nálunk is valahogy így történt...
Millió dolláros bébi: talán azért is szeretem annyira, mert sokan mondják, hogy hasonlítok Hillary Swank-re, másrészt pedig azért, mert nagyon tudok azonosulni a bokszoló lánnyal, aki kezdetben olyan ügyetlen, amilyen én voltam... Aztán ő jócskán tovább fejlődik, mint amiről én valaha is álmodhatnék, és ő lesz a millió dolláros bébi, aki sorra nyeri a meneteket a szorítókban... Egyedül csinálja végig, mert a családja nincs mellette, az egyetlen akire számíthat a zord külsejű, de érző szívű edzője (Clint Eastwood). Az utolsó pillanatban is ő van a lány mellett, amikor is egy szerencsétlen baleset miatt nyaktól lefelé lebénul... Talán mondanom sem kell, hogy ezen is zokogtam, de úgy isten igazából...
Törvénytisztelő polgár: számomra a család szent és sérthetetlen. Éppen ezért ha a szemem láttára becstelenítenék és gyilkolnák őket meg, majd a törvény semmit nem tenne, hogy ezt megtorolja... hát, én is a kezembe venném az irányítást. Tökéletesen bemutatja egy elkeseredett apa harcát a kijátszható, átverhető rendszerrel szemben... Én ennek az apának adtam igazat, még akkor is, ha ő az, aki elbukik a végén...
Requiem egy álomért: brutális és nyers, köntörfalazás nélkül. Ezt a filmet vetíteném le a kölyköknek már kb. 8 éves korukban... Nem idióta előadásokat tartanék arról, hogy "ne drogozz, kisfiam, mert az rossz", hanem megnézetném velük ezt a filmet és egyből rájönnének, hogy a drog nem csupán rossz, hanem egyenesen egy borzalom... Oda lesz a becsületed, a nőiességed, a férfiasságod, a szerelmed, a karod, és a végén egy emberi roncs leszel, egy élőhalott, semmi más... egy üres héj.
Kutyám, Jerry Lee: szerintem, nem is kell magyaráznom, miért szeretem annyira... Eltéphetetlen kapocs ember és kutya közt... :) "Nem viszek én egy ilyen bitang dögöt sehova, nem hogy Vegasba...!! De azért örülök, hogy élsz..."
P.S. I love you: El sem merem képzelni milyen az, ha az ember lánya elveszti a szerelmét... Pedig ez a történet is pont erről szól. Nem vidám, de valahogy mégis... Hillary Swank és Gerard Butler egy filmben... áh, nagyon imádom!
Vitathatatlan 3. : Nem kifejezetten mondanám egy "lányok kedvence" filmnek, engem azonban még is nagyon magával ragadott. Erőt ad az újrakezdéshez, a sporthoz, ahhoz, hogy csinálni kell azt, amit szeretünk, amiben jók vagyunk, ami az életünk. Itt pedig nem csak arról van szó, hogy a főhős jó a küzdősportban, hanem arról, hogy nincs más választása. Részben kényszerből küzd, mert szabadulni akar, részben azért, mert ő a profi. És ez bizony kőkemény börtönharc, ez életre-halálra megy, nem egy szép nagy övért... Börtönharc, amiben jónak kell lenni, még egy súlyos sérülés után is... ahogy Robi mondta: ez egy olyan film, ami után rögtön fekvőtámaszkodhatnékja támad az embernek, mert te is meg akarod mutatni, hogy mire vagy képes! :)
Egyelőre ennyi jutott eszembe, majd írok egy olyan filmlistát is, amiket jobb lett volna nem látni... :D
"Kudarc nem létezik. Itt az idő, hogy dönts. Itt és most meg kell ígérd
magadnak, hogy soha többé nem adod át magad a legyőzöttség vagy a
búskomorság érzésének. Ez még nem jelenti azt, hogy el kellene
rugaszkodnod a valóságtól - csak azt kell megértened, hogy ha megadod
magad a lehangoltságnak, akkor épp arra nem lesz erőd, hogy változtass
az életeden, és továbblendítsd azt. El kell hinned, hogy még akkor is
változtathatsz, ha ez itt és most teljességgel lehetetlennek tűnik." (Anthony Robbins)
Ez a hét elég húzós volt. Minden nap fél hétkor keltem, mentem gyakorlatra, a délutánok folyamán pedig könyvtáraztam, bokszolókat interjúvoltam és lejártam a lábam... Egyik nap sem értem haza este fél 8-nál hamarabb... Jó hír, hogy kész lettem a kérdőíveimmel, igaz, 60 helyett, csak 59 lett, de ezt is épp' elég volt felvezetni Excel-be...
Csütörtökön nagyon fáradt voltam, és ezt a gyógytornászok is észrevették a kórházban, így az ortopédia gyakorlatomra végül hármast kaptam... Nem tudom, hogy ez számít-e még valahol valamit, de nem örültem neki, tekintve, hogy egész jól éreztem ott magam és csak az utolsó nap voltam padlón... Ráadásul ortopédiából a suliban mindig négyes-ötös voltam... Mindenesetre megfogadtam, hogy ezentúl még a legrosszabb napjaimon is ragyogni fogok, és nagyon össze fogom kapni magam, akármennyire is le akarnak ragadni a szemeim...
A hét legjobb része az volt, hogy szerda este megnéztük Robival az Elrabolva 2-t, ami pontosan ugyanolyan kegyetlenül jó, mint az első rész :) Kedvenc filmjeim egyike. Immár a második rész is. :) Mindenkinek melegen ajánlom, nézzétek meg, én majdnem bepisiltem, olyan izgalmas volt :D (És azt hiszem, ez a film is közrejátszott a csütörtöki fáradtságban... De megérte! :D)
A héten otthoni, rövidke edzések voltak, ilyen fél órásak. De a hasamat például nagyon keményen megdolgoztattam, csütörtökön már alig bírtam egyenesen állni... :) Szerda este megismertem egy Andris nevű srácot, aki az orvosin tart thai box edzéseket, és majd lehet, hogy hozzá is elnézek 1-2 alkalom erejéig. A thai box kissé keményebb, mint a kick box, mert lehet benne könyökölni, térdelni és akad benne egy két dobás is, de sebaj, vasból vagyok :) Csak az a 30 ezer forintos fogam maradjon a helyén....
Tegnap jöttünk haza, az estét Csanádon töltöttük, némi Szomszéd néni produkciós irodát néztünk vacsora gyanánt :D
Korán volt ébresztő, és én már délelőtt letudtam a konditermet, hogy aztán hazaérve tönkre is tegyem a testem... Ebédre halászlé volt, és ez még nem is lett volna baj, de az a három óra alatt, amíg felvezettem a kérdőívek adatait a gépre, azalatt megettem vagy 10 fánkot, amiket mama követett el ellenem... Sürgősen össze kell kapnom magam kaja fronton, mert nem lesz ez így jó... Kifejezetten szégyellem azokat a fánkokat, de komolyan...
No, de ha majd megérkezik végre a jó idő (igazán jöhetne gyorsabban is), akkor majd megyünk Sógorral is futni, ahogy azt tegnap megbeszéltük... Pontosabban közölte, hogy készítsek be oda hozzájuk egy adag futós ruhát és akkor majd péntekenként megyünk :D Már nagyon várom, hogy kint is lehessen sportolni (készenlétben van az ugrókötelem is), de ez az átkozott hó eléggé keresztbe húzta a várakozásaimat...
Szeretnék beszerezni egy jó minőségű futócipőt is, pl. Hervisből valami Adidast...Csak legyen rá most már pénzem...
Most pedig megint irány Csanád, holnap főzünk Melindával :)
Kicsit stresszelős volt, mert egyfolytában azon járt az agyam, hogy mennyi mindent kéne csinálni... Mármint, szakdolgozat fronton. Lehet, hogy unalmas ez a téma, de nekem nem az, és még másfél hónapig aktuális lesz... Feltéve, ha addig be tudom fejezni. Ha nem, akkor még tovább is... :D Holnap megyek megint az ökölvívókhoz kérdőívezni, illetve bekukkantok a TTK könyvtárba is sportsérülésekkel kapcsolatos könyvekért, és reményeim szerint minimum 8-10 darabbal fogok hazaérni... Most még azt tervezem, hogy holnap írom is tovább, de szerintem lesz vagy este fél 9 mire hazaérek, úgyhogy nem tudom mekkora sikerrel fogom ezt megtenni...
No, vidámabb dolgok. Pénteken voltam konditeremben és jött egy újabb szállítmány Avon csomag is, amiből nekem egy fülbevaló szett járt. Nekem nagyon tetszenek, és jó áron is volt :)
Szombaton fél 11 körül értem haza Robiéktól, majd egy röpke 40 perces telefonbeszélgetés következett Esztivel :D Ebéd előtt jött a másik Eszter, hogy csináljak róla néhány fotót :) Fényképezés után, gyorsan megebédeltem, majd megint edzés, de most rövidített volt, mert négyre már mentem is Marcoékhoz etetni. Az volt a legnagyobb élményem, hogy végre foghattam leguánt (eddig nem voltak valami barátságosak...), illetve lepisilt egy kígyó... :D No, és persze ne feledkezzünk meg a masszázsról sem: Petrával tök jó bizniszt kötöttünk: ő megmasszíroz engem, utána pedig én őt. Remélem, jövő héten is lesz a program, rám fér ez a rendszeres kényeztetés :) Miután Marcoéktól hazaértem, szinte már mehettem is be a városba, Dénesék irodájába, ahol édes négyesben Honfoglalóztunk, miközben Robi telepítette Dénes laptopját. Utána még lenéztünk Bacchusba, és éjfélre sikerült is hazaérnünk. Elkezdtük nézni az Elit Alakulatot, de természetesen hamar elaludtunk rajta, így ma délelőtt folytattuk ezt a tevékenységet :)
A délutánom azzal telt, hogy a kérdőíveim adatait felvezettem Excel táblázatba, utána pedig ortopédiát ismételtem, de nem elég gyorsan, sajnos... Most pedig már itt vagyok Pécsen, egyedül. Robi majd csak holnap jön, a lakótársak 3/5-ének pedig se híre, se hamva... :D
Az igazság az, hogy ölni tudnék egy pizzáért és egy tábla csokiért, de inkább nézegetem ezt a képet és boldogan emlékszem vissza az edzések után elfogyasztott protein szeletekre... Én egy kib@szott hős vagyok. És ezt a hétvégén már Robi is megjegyezte... mármint az alakváltozást :)
"Normális embernek nincsen különösebb dolga hétvégén. De neked mindig van valami dolgod, folyton rohansz. Ha pedig esetleg még sincs dolgod, akkor csinálsz magadnak és elmész kondiba..."
Véget ért ez a hét is, a március vészesen közeledik, az idő nem lett jobb és a szakdolgozatom sem íródik magától... Haladok vele, de lassacskán, és a szakirodalom elemzésből még semmi sincs meg, hiszen a cikkeim még Misinél vannak, aki szorgalmasan fordítja őket... Ráadásul a kérdőíveimet is jövő héten óhajtom befejezni és elkezdeni a statisztikát, de azt is hogy hogyan...?
Eredeti terv szerint tegnap este jöttünk volna haza, de Robi reggel írt egy sms-t, hogy van-e kedvem moziba menni, és megnézni a Die Hard 5-öt? A mozi csuda dolog, de ez a film valahogy nem zaklatta fel a lelkem, tekintve, hogy nem láttam az előző négyet se, de hát még sosem voltunk együtt moziba, meg amúgy is Valentin nap volt (amit mi amúgy teljesen figyelmen kívül hagytunk), szóval nem volt szívem nemet mondani :D Így hát este megvártuk Manót, és Pállal karöltve, négyen sétáltunk le a Plázáig, ami kb. egy fél órás utat jelentett, és én mondom nektek: ennyit nem ér az a film! :D Sorban álltunk popcornért és kóláért (tudom, undorító egy dolog az egészséges életmód ellen, de ezek nélkül nincs mozi!), majd beosontunk a terembe, ahol már elkezdődött a vetítés, de azok még csak a reklámok voltak.
A Bruce Willis movie történetét hagyjuk most, aki akarja majd megnézi. A legjobb dolog az egészben azaz 5 liter pattogatott kukorica volt, amit a másfél óra alatt magamévá tettem, illetve az a luxus Maybach, amit láttam a filmben gurulni... :D Amúgy szerintem nem ért meg egy ezrest, de oké, legyen: egynek jó volt. A következő mozit én fizetem és én választok filmet :D
Amúgy örültem, hogy Robival végre eljutottunk a Cinema City-be, mert együtt még sosem voltunk. Az otthoni zuhanyzás utáni összebújós alvást azonban jobban értékeltem :D
Ma viszont hazaértünk a tejsűrűségű ködben, hogy aztán délután letudjak egy két órás konditermezést, és egy málnás protein szeletet :) Most írtam egy keveset a szakdogából, majd holnap fogom folytatni. Most viszont indulok Csanádra, Nemzetbiztonság Bt-t és Jurassic Park 3-at nézni... :D
Tegnap egy csöppet kiborult az a bizonyos bili... Ennek pedig csak is az volt az oka, hogy milyen rohadt drága minden, és hogy nekem mennyire nincs pénzem... Na jó, ez így nem teljesen igaz, de a pénzem nagy részét félreteszem és amit én egyszer belerakok a "Dexter" feliratú kis dobozomba, azt onnan nem veszem ki... Azt hiszem, valahogy így kell jól spórolni.
De akkor is! Szeretnék venni még egy csomó mindent, de egyszerűen most nem lehet. A február amúgy is nehéz hónap, mert olyankor nem küld az egyetem ösztöndíjat, illetve szoc.támogatást, tehát valahogy ki kell húzni, de mellette még félretenni is kell... Az az nem kell, de kitűztem két célt: a kölyök németjuhászt és az új fényképezőt, és nem adom fel...Mindkettőt nagyon szeretném, és lassan, de biztosan meglesz a gép is, és mellettem lesz a kiskutya is.
Kiakadásomnak egészen pontosan két oka volt. Az egyik, hogy két bevásárlás alatt elköltöttem majdnem ötezer Ft-ot (a heti pénzem), és nem vettem semmi extrát, csak alap élelmiszereket... Nehogy már a banán számítson luxuscikknek...
A második történés, ami kiváltotta belőlem a hisztit, az az ortopédia gyakorlaton elhangzott kijelentés volt, miszerint "ja, hát a kezdő gyógytornászok még 90 ezret sem kapnak..." Nos, ez pedig annyira lelombozott, hogy otthon nem bírtam tovább, és muszáj volt sírdogálnom Robinak egy sort... Elég igazságtalannak érzem, hogy négy éve húzom az igát, tanulok, mint egy barom, az átlagom mindig négyes körül volt, nem is vagyok hülye ehhez az egészhez, és nagyképűen kijelentem, hogy jó vagyok benne, és mindezt nem képesek megfizetni ebben az átkozott országban. Félreértés ne essék: én szeretem ezt csinálni, szeretek segíteni az embereken, de sajnos a szeretés az itt kevés, azt nem lehet megenni. Én néhány éven belül házat akarok, autót, gyerekeket, tehát egy boldog családot, úgy hogy nincs semmi gondunk- bajunk. Úgy érzem, ezt ennyi pénzből nem lehet előteremteni... És akkor még nem is beszéltünk a pluszban elvégzendő tanfolyamokról, amelyek ára 70 ezer Ft-tól akár egy millióig is terjedhet...
Jelenleg nagyon fontolgatom azt, amit nagybátyám mondott: hogy tanuljak meg norvégul és irány Norvégia. Laci még tudna is segíteni az indulásban... De ha nem is norvégot, valami nyelvet muszáj lesz tanulnom (vagy az angolt felelevenítenem), amíg Robi be nem fejezi az egyetemet, hogy aztán ketten találjuk ki, mi is lesz velünk...
Mert hiába voltam nagyon bánatos tegnap, Ő megvigasztalt pár perc alatt. Mert bármi történik mi ketten ott leszünk egymásnak, és én ezt elfelejtettem... elfelejtettem pár órára és kétségbeestem. Pedig azt az életet, amit kitaláltam magunknak, azt nem egyedül kell előteremtenem. Ketten vagyunk, és ketten leszünk. Ketten pedig minden sokkal könnyebb. Legyen az akár egy ház, egy kocsi, vagy egy kutyaiskola... Mert Ő tegnap megígérte nekem, hogy vagy így, vagy úgy, de ezeket elérjük és véghez visszük...
No, már is jobban vagyok, hogy ezeket leírtam.
A héten ortopédia gyakorlat van, a Honvéd kórházban. Eddig nem történtek olyan nagy dolgok, eltelt ez a két nap... Elég fáradtan érek haza, és így lassan jutok előre minden más teendőmben...
Ma este voltam kint Kertvárosban, találtam végre ökölvívókat is, akik kitöltötték a kérdőíveimet. Így a kérdezősködés felénél tartok: hatvanból harminc kész :) Kis léptekben, de haladok. Múlt hétvégén nem sikerült befejeznem az adott fejezetet, amit írok, de most a héten igyekszem majd. Utána neki is állhatok a szakirodalom elemzésnek, ami végre egy olyan rész, ami a dékáni követelményekben is benne van. Csak legyek kész időben, könyörgöm!
Mivel eléggé leamortizálódom Pécsen (meg pénzem sincs), ezért itt csak kisebb elánnal edzek, mint otthon, de azért feltalálom magam az albérletben is. Tegnap csináltam 4x8 lábemelést a húzódzkodó rúdon, 4x15 "U" felülést 3 kg-os kézi súllyal, és 50 szűk terpeszben guggolást súly nélkül. Ma...őőő... ma több mindent csináltam és nem számoltam... :D Guggolásokat, kitöréseket, ugrásból kitöréseket, megint a 4x15 "U" felülést és a 4x8 lábemelést. Kifejezetten jól esett, még ha kevés is volt. A vádlimban és a hasamban így is csodás izomláz uralkodik, szóval elégedett vagyok magammal. Na jó, nem teljesen, mert ma bűnöztem kicsit: egy Balaton szelet és egy kakaós csiga esett áldozatul nekem, de mivel egész nap rohantam, és most este ugrabugráltam egy fél órát, azt hiszem talán még sem akkora katasztrófa...
Tegnap olyan sok mindent csináltam, de mégsem éreztem magam hasznosnak... Azt hiszem, az esti hír lehetett az oka...
Voltam edzeni, megint két órát, jól esett nagyon. Onnan haza, de csak fél órára, mert mehettem is etetni. Most csak az öt bébikígyót kellett megvacsoráztatni, szóval azzal gyorsan kész lettem, majd amíg Petra mosogatott, addig én a gyerekekkel és Lady kutyával Jurassic Parkot néztem, németül :D
Utána sor került a beígért masszázsra, amit Petra kint Németorszában tanult, két évig. Szuper jó volt, szerintem egész nap elbírnám viselni ha valaki dögönyözné a hátam... Utána Petra megkérdezte, hogy ráérek-e, mert ha igen, akkor ő is szeretne megint egy fél órát... Ezek szerint jó a magyar masszázs is, szóval igent mondtam :)
Fél nyolc körül hazabicikliztem, lezuhanyoztam, mert a fél kilences busszal mentem Robiékhoz. De mielőtt elindultam volna írt Árpi, hogy volt meglátogatni Ottó bácsiékat és sajnos Talpin semmi nyoma a vemhességnek...
Elszomorodtam, pedig valahol tudtam, hogy ez lesz... Ez egy elkapkodott, hirtelen jött pároztatás volt, és én szinte biztos vagyok benne, hogy aki elvitte a kanhoz, az nem rendelkezett kellő tapasztalattal e téren... Mondtam is Árpinak, hogy a következő próbálkozásnál, én is jelen szeretnék lenni, és ha kell, akkor beszállok az üzemanyag költségbe is, hogy visszavigyük egy második "menetre" is. Ugyanis, tudtommal az nem szokott ártani, már ha biztosan kiskutyákat szeretnénk... Majd igyekszem átjutni Halasra, és én is beszélni szeretnék Ottó bácsival...
Olyan sokat vártam már, mit számít ez a plusz pár hónap? Azért, valljuk be, kissé beleéltem már magam, hogy nekem már májusban kutyám lesz, de tényleg csak kicsit, mert így most nem olyan nagy a pofára esés...
Mindenesetre megpróbálom a jó oldalát nézni: az így nyert időt. Több pénzt tudok félretenni, és ősszel nem csak Talpinak lesznek kölykei, hanem Lénának is, így még lehet, hogy abból az alomból is választhatok.
Most egy picit úgy érzem, hogy az eltervezett nyaram, hirtelen olyan üressé vált... Pedig nem. Egyrészt mert remélhetőleg már dolgozni fogok. Másrészt pedig az jutott eszembe, hogy ha most úgysem lesz még kölyök, akkor nagyon rá fogok érni az edzésre... Szóval, mi lenne, ha októberben megpróbálnék elmenni egy fitness versenyre...? Jövő héten megkérdezem Valit... Aztán verseny után már hoznám is azt a kiskutyát... Legalábbis, nagyon bízom benne, hogy októberben már meglesz...
Csütörtök este jött Lili Pécsre, és mivel még nem nagyon voltam a topon, ezért kick box helyett az Árkádolásra esett a választásunk :) Én csütörtök este még csak nézelődtem, Lili viszont már ekkor beszerzett 1-2 otthagyhatatlan darabot. Péntek reggel viszont visszamentünk, mert New Yorker-be leltár miatt nem lehetett bemenni csütörtökön. Ekkor már volt nálam némi pénz (bár, most nem vagyok anyagilag eleresztve...), így beszereztem én is két újdonságot: egy szegecses, fekete shortot (1500 Ft), illetve egy szürke-citromsárga kígyómintás tavaszi sálat (890 Ft). Láttam még nagyon sok mindent, nagyon jó áron, de most spórolás van: kutyára, fényképezőre, Glamour-napokra :) Rájöttem viszont arra, hogy barátnővel vásárolni nagyon jó dolog: megmondja, hogy jól áll-e vagy nem, az amit felpróbáltál, illetve két pár szem többet lát, ezért sokkal gyorsabban lehet akciós és szuper göncöket előtúrni az üzlet különböző pontjairól... :D
Lilit 11 körül elkísértem a Nagy Lajos Gimnáziumba, ahol a TUDOK versenye lesz, én pedig siettem haza, mert eredeti terv szerint a deles busszal akartunk Bajára eljutni... Ez, természetesen, nem jött össze :D Egykor volt a következő gyorsjárat, azzal mentünk.
Megjött az Avon csomag, amiben lapult egy hajfény spray, egy bézs színű körömlakk és egy nagy fekete táska a részemre. :) Ez utóbbit Renitől kaptam, nagyon örültem neki :)
Jött egy levél a banktól is, amiben egy új bankkártya volt: mint kiderült, ezek is lejárnak bizonyos időközönként... Az új kártya csak annyiban különbözik a régitől, hogy Arti görény pofája nem kopott rajta, hanem szép élénk :)
Nem sokat tartózkodtam otthon: voltam postán, aztán Tescoban, majd találkoztam Robival, elmentünk az írószerbe, aztán haza, hogy letusoljak és átöltözzek, majd mentünk is le Strongba, ahol tegnap este Paddy and the Rats koncert volt :) A buli nem volt rossz, de volt már jobb is: Robi nem maradt ott, átment Bacchusba, mert kissé drága volt, Brigi is keveset volt ott, az együttes két órás késéssel kezdett, a társaság pedig elég érdekes volt... Akadt egy ilyen 15 éves részleg, akik ész nélkül pogóztak, 3 méteres lánccal az oldalukon, illetve a másik véglet az idősebbek voltak, akik bőrdzsekikben feszítettek és javarészt a pultnál töltötték el az estéjük nagy részét. Én mindenesetre jól éreztem magam: P.Peti és Krisztián között ugráltam a jó kis ír kocsmazenére. Kellett ez már nekem nagyon, ezer éve voltam bulizni. Egy csöpp feszültséglevezetés :)
Fél egy körül mentem át Bacchusba, Robihoz, ahol még ittunk egy almalevet, majd elsétáltunk haza ... :)
Aktuális kedvenc számom:
Most pedig megyek edzeni, mert egész héten elmaradt. Még fújom az orrom, de most már nem érdekel: ideje tovább folytatni az alakreformot! :)
Kissé megfáztam, de két nap alatt már nagyon elegem lett belőle. Fújom az orrom, köhögök, fájdogál a torkom... bár, ez utóbbi már kevésbé. És én vagyok az, aki eszi a vitaminokat, gyümölcsöket, zöldségeket, edz, és még is engem talál meg valami nyavalya... Remélem, hogy csütörtökre már boxra alkalmas állapotban leszek, mert jön Lili Pécsre és megígértem neki, hogy elviszem kick boxra :)
Hétvégén tervezek menni kondiba is, minimum kétszer, de ha sikerül kulcsot szereznem, akkor akár háromszor is. Ha pedig anyagi helyzetem is engedi, akkor megveszem most már egy hónapra a boxbérletet, illetve egy 10 alkalmas Fitnexx bérletet is, hogy tudjak menni Rolihoz, TRX-ezni :)
Az albérletben van húzódzkodó rúd, jövő héttel azt is igénybe kívánom venni, ha éppen ráérek :)
Mivel tegnaptól holnapig gyakorlaton vagyok Harkányban és mire onnan hazaérek hullává változom, ezért most nem edzettem semmit (ja, és említettem, hogy meg is vagyok fázva?), de próbálok odafigyelni a táplálkozásra :) Napi 4 császárzsömlét viszek el, amit délig el is fogyasztok (ez kb. 100 gr szénhidrát) és ezek után már igyekszem nem bevinni egyéb szénhidrátot. Tegnap és ma is salátát uzsonnáztam, vacsorára pedig jöhet a házi krémtúró: natúr joghurtot, sovány túrót összekeverek és belekarikázok egy banánt (bár, ez utóbbiban már van szénhidrát, de így finomabb, és a banán amúgy is egészséges).
A tegnapi napom úgy indult, hogy lekéstem a harkányi buszt. Hét órakor ment el és én egy perccel később értem oda... A következő csak fél órával később indult, így kissé megkésve értem oda a gyakorlatra, de szerencsére, elnézték nekem a dolgot, utána pedig szorgalmasan tartottam a tornákat. Ez a reggeli cécó is biztosan nagyon jót tett a tüdőmnek, de ami nem öl meg...
Ma csak két tornát tartottam, felmentést kaptam a nap hátralévő részére... Ennyire meggyötört fejem lett volna az orrfújás miatt? Viszont az egyik beteg közölte, hogy én egy inkvizítor vagyok, amit így végzősként bóknak vettem :D Réka, a gyógytornász, pedig kijavította az apróbb hibáimat, de rámutatott arra is, hogy negyedéven így kell diktálni. Büszke vagyok magamra, pláne, hogy a konzulensem azt mondta, hogy szerinte időben be is fogom fejezni a szakdolgozatomat... Kívánom, hogy legyen igaza :D
Szóba kerültek ma az egyetem után választható tanfolyamok, képzések. Ami nekem nagyon tetszik az a Dévény-módszer, és azt meg is szeretném csinálni, de ma kiderült, hogy ahhoz még az is kell, hogy saját gyereke legyen a gyógytornásznak, szóval ezt a dolgot nem nagyon fogom elkapkodni... :D A másik, ami szimpatikus lenne, az a manuálterápia, de az meg nagyon drága, több, mint fél millió forint... Majd elválik, hogy mi lesz. Valami biztosan, mert meg van szabva, hogy 5 év alatt hány kreditet kell teljesítenie egy gyógytornásznak, és hogy ebből mennyit kell munkával és mennyit kell tanfolyamokkal elérni...
Mára ennyi, lassan pihenő, mert holnap megint hatkor kelek, tovább leszünk gyakorlaton, és este még könyvtárba is el akarok jutni...
Csütörtökön megpróbálkoztam életem első önálló sütijével, a Bounty szelettel. Nem lett kegyetlenül kurva rossz, csak kicsit szétesős... Olyan csúnya lett, hogy nem nagyon akartam felvállalni Robi anyukája előtt, mert amit múltkor vele csináltunk az nagyon finom és szép lett... De végül - mivel ehetőnek, sőt finomnak találtam -, vittem belőle Csanádra is, és egyáltalán nem bántam meg, mert elég gyorsan elfogyott a nagy része :D Robi szavai estek a legjobban, miszerint ez már ehető, így éhen már nem fog halni mellettem :D
Sütievés után befejeztük a Dr. Csont 6. évadát... Az utolsó 3 részen sírtam is, meg kicsit csalódott is voltam, de mindent összevetve: imádom ezt a sorozatot :) Kár, hogy a 7. évadból még csak 3 rész van magyarul, de sebaj, majd nézzük felirattal :)
Pénteken nem tudom mit csináltunk... Csak annyi bizonyos, hogy délelőtt beszereztem a szociális támogatáshoz szükséges utolsó papírt is, délután voltam kondiban (meg csütörtökön is ám) este pedig Robi jött hozzám és 7. évadot néztünk...:)
Tegnap délután tanultam, haladtam kicsit az államvizsga tételekkel, majd négyre mentem Marcoékhoz, etetni. Új kiskutyájuk van, Lady, a fehér boxer :) Nagyon édes egy lény :)
Miután kész lettem a kígyókkal, megmasszíroztam Petrát, mert mondta, hogy nagyon fáj a dereka. Jövő héten elvileg én jövök, mert Petra kint Németországban 2 évig tanulta a masszírozás minden csínját-bínját, és kíváncsi vagyok, hogy menyiben tér el...
Hazajöttem, lezuhanyoztam, aztán a legnagyobb hófúvásban letrappoltam Bacchusba, ahol már várt Misi, Robi és később Dénes is betoppant. Cappy-t ittunk, Milkát ettünk, és csocsóztunk, aztán az utolsó busszal mentünk ki Csanádra :)
Ma reggel korán volt ébresztő, mert folytatódott a konyhatündér kurzusom Melindával :) Mai menü: rakott karfiol (eddig úgy tudtam, hogy nem szeretem, de nagyon finom lett :D), valamint a puncsos. Csak így: puncsos, ez a neve, amúgy sütiből van :D Melinda irányításával csináltam, de állítólag így első nekifutásra is ügyes voltam, pedig a piskótatészta az nem piskóta! :D Tény, hogy finom lett :)
Most pedig szakdogát kéne írni, de nincs nagy affinitásom hozzá, este megyünk vissza Pécsre, holnap pedig megint Harkány és könyvtárazás... Valamint elkezdünk angolozni, mert Robi megkért, hogy segítsek neki egy kicsit :) Én igent mondtam, csak azt felejtettem el, hogy én sem foglalkoztam a nyelvvel több, mint 3 éve... De sebaj, megoldjuk. Nekem sem fog ártani az ismétlés... :)
