egyszerű...

Boldog karácsonyt! :)

"Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső. Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba, hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis, mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska. Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybazdmeg. Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, kurvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád, anyámathagyjukki, teddleakést. Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik. Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska. Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba. Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod, akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged. Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt."

Mistakes

Annyiszor megfogadtam, hogy nem követem el többször ugyanazt a hibát... És mégis.

Annyiszor megfogadtam, hogy én nem követem el azokat a hibákat, amiket a szüleim... És lehet mégis.

Zavargások

 "Beléd estem, s tudom támadni fog majd
Az egész világ,
De vállalom érted,
Amíg élek mindig hű leszek hozzád..."

A sors nem véletlen sodor utunkba embereket... Van, aki ajándék. Van, aki büntetés. És van, aki teszt. Ezek után már csak azt lenne jó átlátni, hogy melyik ember, melyik kategóriába tartozik...

Hiszem, hogy minden találkozásnak oka van. Lehet, hogy csak annyi a lényeg, hogy valaki elindít Téged a helyes úton, vagy pont fordítva: Te adod meg annak a valakinek a kezdő lökést, hogy mozduljon már, és kezdje el a saját életét élni. 

Van, hogy hirtelen sok új emberrel találkozol, és annyi inger és információ ér, hogy azt se tudod, mi merre... Azt hiszem, időre van szükségünk... Elkapkodott döntéseket nem szabad hozni, mert félő, hogy nem feltétlen nyersz valamit/valakit, hanem állati sokat veszthetsz... Vagy éppen megbántasz majd másokat a választásoddal... De lehet, hogy ez elkerülhetetlen... Mármint, hogy adott döntéssel megbánts valakit. Nem lehet mindenkinek megfelelni... Csak a saját boldogságom lebegjen a szemem előtt? Ezt már megbeszéltem magammal: igen, csak az! Mert én nem vagyok hajlandó éveket leélni egy olyan kapcsolatban, ahol "nincs meg a kémia"... Aztán majd eltelik 5-10 év, és vakarom a fejem, hogy hol ronthattam el, miközben állatira nem érzem jól magam... Kösz, én ebből nem kérek. 

 Érdekes, hogy azt hiszed valamiről, hogy Te sosem kerülhetsz adott szituációba... Aztán egy nap besétálsz egy kórterembe, vagy elmész egy sporteseményre és egy olyan ember mosolyog rád, akinek köszönhetően igenis bekerülsz meglepő élethelyzetekbe. (Mert magával ragadott a mosolya, vagy a kémiája, a bennetek lévő közös pontok, vagy akármi...) És jöhet a következő tapasztalás... állok elébe. És, hogy mi fog kisülni belőle? Hát, fogalmam sincs...Szeretem a meglepetéseket, de azért néha tényleg jó lenne előre látni a jövőt...Csak egy kicsit. Közben meg azzal vigasztalom magam, hogy mindenkivel akkor és ott találkozol, amikor és ahol kell.

 Meglepő az is, hogy mikkel tesz próbára az élet. Egy családdal, távolsággal, vagy éppen azzal, hogy valaki nem tesz semmit bizonyos ügyek előremozdítása érdekében... Én meg csak ülök, figyelek, információt gyűjtök, meghallgatok mindenkit, nem megyek bele semmibe és próbálom eldönteni, hogyan is lenne a legjobb ez az Életnek nevezett valami, ami Istennek egy remek módszere a hús tárolására... 

És nem jött elő belőlem az Oravecz Nóra, csak szimplán ki kell írnom magamból dolgokat...

Muzsika is jár.

"Az igazán fontos találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, jóval azelőtt, hogy a tulajdonosaik találkoznánk."

Gyorsírás

"Egy hajó a kikötőben biztonságban van, csak épp nem erre építették. Hullámokra, szelekre, viharokra, napfényre, csillagok alá. Vannak szelek (rosszindulatú, irigy emberek) amik megtépik néha a vitorlákat, de egy sem tántoríthatja el azt a hajót amit dobogó szív vezet a hullámokon. Jöhet vihar, próbálhatja kibillenteni a dolgokat, de csak annyit tud elérni hogy megtáncoltatja a hajót. Gazdagítja egy tapasztalattal egy győztes csatával. Csak azt lehet kibillenteni, ami nem elrendeltetetten erős. Néha a hajónak önmagával is küzdenie kell vissza-vissza billentenie magát az egyensúlyába és olykor a vitorlát is tudni kell leengedni egy kicsit. Néha jó ha csak a víz viszi, ha csak sodródik. Nem az számít hová tart a hajó, hanem hogy folyton megy és nem állíthatja meg semmi....Ettől lesz mindig is több mint az aki a hajó útjába akar állni. Halad és nem zátonyt játszik."

 

És hogy mi a helyzet velem?

Zajlanak az események. Nov. 30-án túlestünk az I. Re-Cord Fight Night-on, ami egy nagyon szuper kis kick box gála volt a Malomban. Természetesen, fotósként működtem közre.  Szuper este, volt nagyon jó kis bunyókat láthattunk és utána olyan érzés töltött el, hogy igen is büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek! :)

Múlt héten szerdán kirúgtunk a hámból: Jocival átkocsikáztunk Pécsre, bevettük az albérletet, majd Rüzsékkel karöltve mentünk a Pécsi Est Café-ba és kitomboltuk magunkat Paddy koncerten... Nagyon-nagyon jó volt és rettenetesen rám fért már a bulizás, július óta nem voltam sehol... Akkor is Paddy-n voltam utoljára... :) Még egy limitált kiadású Paddy-s sört is a magamévá tettem és hazahoztam az üveget... :) A legnagyobb bánatom az volt, hogy szétjött a bakancsom, amit októberben vettem, és itthon nem találtam meg a blokkját, így kénytelen voltam meglepni magam egy bőrcsizmával... Reményeim szerint, most legalább két évig nem kell csizmát vennem...
Majdnem reggelig fent voltunk, beszélgettünk, és várom már a Szilvesztert, akkor is együtt bulizunk! :)
Csütörtök este pedig még némi nyúl-szeretgetésre is sor került :)

A munka amúgy folyik, de most decemberben nem fogom halálra dolgozni magam, mert most fogom kivenni azt a 8 nap szabadságomat, ami ez évre jár nekem. Nem gondoltam volna, hogy négy hónap folyamatos meló után úgy fogom várni ezeket a napokat, mint a Messiást... :D 

Az edzések is zajlanak, csak ez a múlt hét sikeredett ilyen lazábbra... Őszintén, nem is bántam már, mert a bal térdem már napok óta fájdogált, és ez a pár nap pihenő kifejezetten hasznára volt. 

Dexterrel már három hete járunk ide Bajára kutyasuliba, tetszik nagyon :) Szombat délelőtt nagyon kis ügyes volt, majd legközelebb ha jó idő lesz, akkor viszek fényképezőt és megkérek valakit, hogy örökítsen meg minket, mert nagyon okos kutyám van ám! :)
Szombat délután már kutya nélkül mentem vissza, mert az iskola nyert egy szlalom pályát és annak az átadását örökítettem meg. Ott készült a gyakorlatozó ebekről ez a kép is :) (Mivel mi délelőtt voltunk kint, ezért természetesen ezen megint nem vagyunk rajta... )

Januárban megyünk Mohácsra egy ortopédiára szakosodott állatorvoshoz, mert Dex időnként sántít (egyszer már segített rajta a gyógyszer), és most megint, úgyhogy most már megnézetem... Remélem, nincsen komolyabb baja, azon kívül, hogy gyorsan nő, mert ha műteni kell, akkor az elég húzós összeg lenne...De sebaj, ő a mindenem, alap, hogy első az egészsége... :)

És a szerelmi életem? Nos, várok a csodára. Történetesen, hogy Dexter egyik reggel ember alakban fog ébredni... :D

Mozgás!

Sportkutyázás, kick box, falmászás. Csupa nőies sportokat tudok választani magamnak... És akkor még csodálkozom, hogy fájnak az ujjaim, leszakad a karom és kérgesedik a tenyerem... Múlt héten a fal tett tönkre, ma a bőrpóráz... De hát én így érzem jól magam és majd a sírban ráérek pihenni! :D 

Mai motivációs kép :)

Napi dal

"Mert valakit be kell, hogy engedj,
'S bár nem szégyen néha nem érteni,
De van, amit el kell, hogy engedj,
És van, hogy neked kell vitorlát bontani...."

Elejétől a végéig nagyon jó *_*

Néhány dolog

Nem nagyon van mostanában időm a blogírásra, de most megpróbálok összehozni valamit, hogy majd egyszer ha visszaolvasom, akkor tudjam: volt ilyen időszakom is... :)

Munka, Dexter, edzés. Még mindig ezek a legfőbb elfoglaltságaim hétköznap. Dexterrel a hétvégén szeretnék már eljutni kutyaiskolába, mert már nagyon régen voltunk, és most hogy lassan 8 hónapos lesz, szeretnék ráállni a kiképzésére kicsit komolyabban. Eddig sok játékban (illetve játékos kiképzésben) és sétában volt része, de most, hogy kezd komoly nagyfiú lenni, itt az ideje rákészülni a munkavizsgára is... Holnapra egy nyomkövetést tervezek neki, csak ne felejtsek el virslit venni... :D
És imádom. Mondanom sem kell... Nem bírunk egymás nélkül létezni, és újabban olyan boldogan köszönt még akkor is, amikor csak a munkából érek haza, mintha legalább egy hétvégére hagytam volna magára... :)

Az elmúlt hétvégén volt egy fotózásunk, ahol a szomszédasszonyomat, Zsuzsit alakítottuk át. Nagyon jól sikerült művelet volt, közel 4 órás elfoglaltságot jelentett ez nekünk :) A képek retusálása még folyamatban van, remélem sikerül velük haladnom, mert már 3 fotózás anyagával vagyok elmaradva...
Stúdiózás után, szombat este az utolsó busszal mentem át Pécsre. Rüzzsel elszáguldoztunk moziba, megnéztük az Insidious II-t, mert nekünk még mindig ilyen elvetemült lelkivilágunk van. Egy kiadós alvás után a vasárnapot a Pécsi Sasok Mozgásközpontban kezdtük, ahol kipróbálhattam a falmászást. :) Nagyon élveztem, jó sport ez is, minden izmot átmozgat. Jó másfél órát csimpaszkodtam különböző magasságokban- próbálva legyőzni a tériszonyomat - , és a végére elég rendesen elfáradtam. Az utolsó kihívásnál (egy Rüzs által elhelyezett parafadugót kellett lepöckölnöm az egyik kapaszkodóról) úgy döntöttem, hogy inkább landolok a matracon és majd legközelebb folytatom a mászást... :) A kezem a végére tiszta vörös és bőrkeményedéses lett, fájt, és alig éreztem az ujjaimat...  Tetszett ez a program, tuti, hogy jövök még máskor is a falra, de azért a kick boxot nem cserélem le holmi színes "kövekre" :D

Visszatérvén az albérletbe, rendeltünk kaját: fetasajttal töltött jércemellet, görög salátával, de csak mert élni tudni kell :D Ebéd után ismét mozi: Szupercella. Kötelezően ajánlott film, és nem csak azért mert a két gyúrós példaképem szerepel benne! (No, meg Sam Neil - róla se feledkezzünk meg!)

Tegnap pedig újra indult a hét... munka, Dexter, edzés. Edzés terén döntögetem a saját rekordjaimat. Nem is tudnám már elképzelni a hétköznap estéimet kick box nélkül. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz sport, amit ennyire szeretni fogok... Arról nem is beszélve, hogy feszültség levezetésnek is isteni, fiúkkal boxolni pedig jó, mert ők jobban bírják a strapát... :D
Múlt héten véghez vittem egy olyat, amit még előtte soha: 11 napot edzettem végig egyhuzamban. Kick box, kondi, aero box. Múlt hét csütörtökön volt a 11. nap, de addigra már észrevettem magamon, hogy elfáradtam: agyilag is, testileg is. Eddig a legtöbb nap, amit egymás után végig sportoltam, csupán hat volt... Úgy véltem, hogy 11 ilyen zúzós nap után igen is megérdemeltem azokat a popcornnal tarkított mozikat a hétvégén...  :D 

A mai nap híre pedig, hogy vettem egy új laptopot. Sony-t akartam, de amit kinéztem, az kifutó modell volt, és nem tudtak szerezni... Így vettem egy Acer Aspire-t. Nagyon jó kis gép, eddig tetszik, de mégsem Sony, úgyhogy még barátkozunk. Majd egy pár év múlva többet fogok spórolni, és akkor veszek 300 ezerért egy normális Sony-t, de arra még jócskán várni kell :D A billentyűzet még kifejezetten fura és mivel még 2-3 hétig itt lesz velem a kis fehér Vaio-m is, ezért kihasználom, és még arról írom ezt a posztot... Nemsokára azonban megveszik, és marad nekem az új Acer. A fontosabb programok már rajta vannak, és Joci doki még partíciókat is csinált nekem, némi nemű nehézségek árán... :D

No, mára ennyit rólam, megyek aludni. Van szép, új New York-os ágyneműm, úgyhogy legalább már álmomban ott vagyok... :D

Idővel

Halottak napján ott ültem Anya sírján és azon gondolkodtam, hogy az idő tényleg mindent megold? Most, hogy eltelt több mint 5 év a halála óta, könnyebb lett?

Nem, nem lett könnyebb. Az igazi terhek soha nem lesznek könnyebbek...csak te leszel erősebb. 

 

Nehéz...

Nem az a kemény, amikor véget vetsz egy kapcsolatnak, ami már nem működik, hanem az, amikor nemet mondasz egy olyanra, amiről tudod, hogy nagyon jó lenne. El sem kezdeni egy olyat, ami tökéletes... lenne. Leszámítva, hogy te csak barátként nézel rá... És nem akarod elrontani. Na, ez a kemény...Sőt, pocsék. Mint akit gyomorszájon vágtak. Aztán még hatszor... 

Idézet mára

"Azt mondod, őrültség… Nincs értelme. Mert rosszkor találkoztunk. Túl korán, vagy túl későn. Mert a körülmények, a helyzet, a kötelességek, a feladatok, a lehetőségek, az elvárások, a hagyományok… És ezért őrültség. Nincs értelme… Pedig pontosan tudod, hogy csak ennek van értelme. Szeretni valakit őszintén, szívből. Csak ennek van értelme. Szeretni valakit "csak". Ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik, mert megszületett. Érted, neked. Minden más őrültség. Megfelelni elvárásoknak, kötelességeknek, feladatoknak. És közben nem élni, nem szeretni. Ez az őrültség. Hiába próbálsz felhozni ellene millió érvet, és egy másik mellett szintén milliót. Mert ez az, aminek valójában semmi értelme. Ez az igazi őrültség. Érveket és ellenérveket gyártani. És megfelelni elvárásoknak, másoknak. Csak az igaz szeretetnek van értelme. Minden más őrültség. Az ellenérvek, a megfelelések, az elvárások, a kibúvók. Ha szeretsz és szeretnek, őszintén, igazán, szívből, akkor minden és mindenki a helyére kerül. Nincs korán és nincs későn. Nincs feladat, kötelesség, elvárás. Nincs semmi. Csak egy van. A Szeretet.

A tiéd és az enyém. A miénk."

(Csitáry-Hock Tamás)

Nyersen az életről +18

"Tök mindegy, hogy egy ribancot kúrsz, vagy életed nagy szerelmét, de éld meg! Ha nem éled meg, ha nem vagy ott, akkor semmit nem ér az egész... Akkor az csak maszatolás." 

Ezt egy olyan ember mondta, akitől rövid idő alatt tanultam nagyon sokat. Ez így nyers, de tény, hogy így van. Sokan úgy halnak meg, hogy nem is éltek igazán... 

Minden kapcsolat alapja - legyen az szerelem, vagy barátság - az őszinteség. Megértem a nemet is, de ha igen, akkor azt élvezni akarom. Egy óráig vagy egy életen át... Mindegy hogy meddig, de amíg tart, addig legyen jó és érezzem, hogy élek, mert ha nem, akkor... az csak maszatolás. 

(És most nem a szexről van szó, a gyengébbek kedvéért.)

This is the life

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

Vámpírváros

"Vámpírváros ez is, a véred szívja el..."

Utálom a magyar mentalitást. Arra a fajtára gondolok, amikor irigy vagy a másikra, csak azért mert jól néz ki, vagy jó abban, amit csinál. Amikor csak azért mordulsz rá valakire, vagy csak azért haragszol a másikra, mert a te életed szar. Kérem szépen, nem morogni kell, hanem csinálni valamit! Olyan valamit, ami nem abból áll, hogy a másik háta mögött pofázol.

Mint amikor odakommentelnek a fitness modellek képei alá, hogy "de csúnya", meg "túl férfias" stb... És ezeket olyan emberek mondják, akik egész nap a gép előtt ülnek és még egy két kilós súlyzót nem emeltek meg a büdös életben soha... Anyukák, akiknek rossz a házasságuk, mert szültek két gyereket, formájukat vesztették, és haragszanak az egész világra, a férjüknek meg ezek után még ugyanúgy kell kívánnia őket... No, ez szerintem állatira nem így van.

Beszólnak, de bele se gondolnak abba, hogy adott személy mennyit szenved azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy, vagy hogy ott dolgozzon, ahol...  Hogy nap mint nap izzad egy edzésen... Hogy éveket tanult, vért izzadt, azért a rohadt diplomáért, vagy tök mindegy milyen végzettségért...

Degradáló. Másnak is morcosnak, rosszkedvűnek kell lennie csak azért mert te is az vagy? Ne mosolyogjon, vagy mi? Ne sportoljon valaki csak azért, mert a körülötte lévők sem teszik?

Nos, én erre azt fogom mondani, hogy kedves mindenki! Én nem fogom hagyni magam! Továbbra is jókedvű és mosolygós leszek, továbbra is teszek azért, hogy úgy nézzek ki, ahogy, és továbbra is tökéletesen fogom végezni a munkámat. Még akkor is, ha csak most kezdtem el dolgozni, és lehet, hogy nem is lehetek tökéletes... De arra törekszek, és akkor senki nem köthet bele...

Ezt a bejegyzést elég semmitmondónak érzem, ahhoz képest, hogy mi kavarog a fejemben.

T

"Egyszer majd nem tűnik el. Egyszer majd marad. Akkor majd a tiéd lesz. Addig élvezd azt, amit kapsz. Hagyd. Engedd el. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire is megérint. Mert lesz, amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az Élet minden alkalommal bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér."

 

*annyira, de annyira...*

Löket

Célok nélkül nem lehet létezni, annak úgy semmi értelme nincsen. Van, hogy az embernek csak egy beszélgetésre van szüksége jó időben, egy jó emberrel. Egy kis motivációra. Mindig is csodáltam azokat, akik belemernek vágni nagy dolgokba, akik megcsinálják, amit megálmodtak, akármilyen nehézségek árán is. Rájöttem, hogy nem csodálni, irigyelni kell őket, hanem egynek lenni közülük... Mert a legnagyobb utazás is egyetlen apró lépéssel kezdődik. :) És mégis mi a legrosszabb, ami történhet? Maximum visszatérsz és újrakezded. Nem kell félni. Nem szabad.

Ákos hallgatás...

"Ha egyetlen óra lenne az élet,
Az utolsó percét benned tölteném..."

Rájöttem, hogy az az érzés hiányzik nagyon, amikor mindegy milyen későn, de ő hazajön, te felpattansz, amikor hallod, hogy nyílik az ajtó és a nyakába a ugrasz, megöleled és szavak nélkül is tudtára adod a másiknak: "istenem, de örülök, hogy megjöttél, annyira hiányoztál!"

Hümmögés

"Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket."

Nap végére

Egész hétvégén kínzott ez az átkozott nátha, és a plusz hír, hogy valószínűleg allergiás vagyok a Coldrexben lévő paracetamolra, aminek köszönhetően az egész felsőtestem tele van apró, pici kiütésekkel... Ma megmutattam bent a kórházban az orvosoknak, és ők Calcimuscot javasoltak rá. Most azt iszom, mintha fizetnének érte, és bízom benne, hogy 1-2 napon belül pötty-mentes leszek... 

Szombaton volt a kick box OB. Túléltem. Elég nehéz volt így betegen, de elmúlt az a nap is. Lázas is lehettem napközben, mert helyenként igencsak rázott a hideg, pedig fel voltam öltözve rendesen... Csináltam megint sok-sok képet, bár a terembéli fényviszonyok nem voltak éppen ideálisnak mondhatóak. Martin kölcsönadta a D5200-as gépét, amit nagyon szeretek, de rájöttem, hogy a sajátommal jobbat tudok alkotni... :) 

Napközben egyszer haza szaladtam ebédelni, bár utána kaptunk pizzát az irodában, előkerültek régi-új ismerősök, és sor került némi mosolygásra is :)

Vasárnap sem pihentem, mert az akciós kuponjaimmal felszerelve átmentem Pécsre, ahol sikerült beszereznem pár őszi ruhadarabot: két pulcsit és négy hosszúujjút. Elég jó vásárt csináltam velük, két hét múlva, Glamour napokon folytatom :D Rüzsnek köszi a türelmet, mert kísérgetett az üzletekben (még ha az csak két üzlet is volt) :D
Boltkórom kiélése után Szigeti út, ahol rendeltünk kaját, majd megnéztünk két horrorfilmet, mert a lelkem betegebbik felének is kell némi táplálék. Az egyik a Köpök a sírodra c. volt, ami egész jó volt, a másik a Sinister, aminek nem tudom a magyar címét, de az annyira nem is tetszett. Időközben rám csörgött Martin, hogy mégis mizu, mire kiderült, hogy ő is Pécsett van és kocsival fogják Bajára vinni. Gyorsan leszerveztem, hogy akkor ebből a buliból engem se hagyjanak ki, így nem kellett hazafelé buszoznom, majd caplatnom az esőben... :D 

A hét első két napja elég betegesen telt a kórházban, de kibírtam és örültem, amikor a betegeim jókedvre derítenek némi figyelmességgel :)

Sajnos, a kehességem miatt, edzeni sem mentem még a héten, de holnap már szándékomban áll. Hőseinknek pedig sok sikert kívánok a hétvégi, lettországi világkupához! :) 

Ma pedig megfogant egy gondolat a fejemben, méghozzá a következő tetoválásomat illetően. Az ember tényleg nem tud leállni, ha egyszer elkezdni, és bevallom, én már azóta a következőn gondolkodom, amióta két éve kiléptem a szalonból, két tappanccsal a csuklómon... Nos, egy álomcsapdán elmélkedtem. Egy észak-amerikai indián törzstől származik ez a dolog, eredetileg szülők készítették a gyerekek ágya fölé, hogy a rossz álmokat kiszűrje és a jókat tovább engedje. Nagyon szép tetoválásokat találtam, de arra gondoltam, hogy az enyémet Pécsett csináltatnám, Tamással, azzal a tetováló művésszel, aki annó a fülemet is átszúrta, illetve Roli tetkóját varrta. Ő pedig nagyon ügyes és nagyon egyedi képeket tud rajzolni, úgyhogy szerintem tudna egy igazán Patriciásat készíteni... Ezt most így hirtelen felindulásból, de ha ez az ötletem még két-három hét múlva is tetszik, akkor lehet, hogy novemberben meg is csináltatom. A hátamra.

Kis esti zene

A pástot összekirakóztuk, a ring áll, a pizzát megettük, én meg vagyok fázva, de fél lábon állva is kibírom a holnapot, mert egy kibaszott harcos vagyok. És a jelenlegi hangulatom:

Gyors összegzés

Rájöttem, hogy nem fogok összeszedett, hosszú képes bejegyzést írni, mert már három hétre visszamenőleg kéne megjáratnom az agyamat... Kép meg millió van, amit feltehetnék ide, szóval jöjjön most valami szösszenet, címszavakban...

Meló: még mindig nagyon jó, szeretem. Az elmúlt két hét elég hajtós volt, legalábbis hajtósabb, mint az augusztusiak. Nóri jár át nekem segíteni a fizikoterápia épületből, így nem vagyok egyedül. Van egy-két beteg, aki keményebb dió, és igencsak próbára teszik az ember idegrendszerét, de hát hol nincsenek nehézségek? :D 

Sport: vettem bérletet kick boxra :) Ez a harmadik hete, hogy rendszeresen járok és imádom. Vannak keményebb és light-os edzések, de mind nagyon jó. Tegnap vettem végre nadrágot, aminek az elejét egy halálfej díszíti, eléggé legyőzhetetlennek éreztem magam... :D Vettem hozzá fekete bandázst is, legyen egységes a felszerelés :)

Fotózások: az elmúlt hetekben két stúdió fotózás volt: az egyiken én álltam modellt, a másiknál pedig modellként is fotósként is közreműködtem... :)
Túl vagyok életem első esküvő fotózásán is. 1200 képet lőttem, de nekem nagyon kevés tetszik... Gyakorlásnak jó volt, sokat tanultam és most tényleg a saját hibáimból...

Hétvégék: három hete voltam Pécsen, shoppingoltunk Lilivel, aztán Martinnal és Milánnal beültünk Az elnök végveszélyben című filmre, ami nagyon jóságos volt :) Rákövetkező héten Pesten voltam: a Syma csarnokban volt egy TEK-es boxgála, utána pedig Családi üzelmeket néztünk az Aréna Plázában. Az év vígjátéka, kötelezően ajánlott! :) Múlt hétvégén megint Pécs: Martin, Milán, Laci, Rüzs valamint én másztunk el megint moziba, és megtekinthettem életem első horrorfilmjét "nagy képernyőn", a Démonok közt címűt. Most hétvégén Baján lesz egy kick box OB, ahová megint megyek, mint fotós. 

Dexter: drága kiskutyám fél éves lett. Szép és okos, cseperedik lassacskán. Méretben már elhagyta Max-et. Mostanában nem voltam vele Halason, de majd lassan sort kerítek rá megint. Viszont nagyon sokat játszunk, sétálunk és játékosan próbálom tanítani... A labdákat nagyon szereti,  bármit megcsinál értük, egyre profibb :D

...és természetesen hatalmas a szerelem :)

Megváltozott a világ...

Az elmúlt hetekben - de inkább napokban - olyan beszélgetéseken, eseményeken vagyok túl, amiknek hatására azt érzem: most váltam felnőtté, de legalábbis ráléptem a felnőtté válás útjára... Rá kell ébrednem, hogy az élet nem szimplán fekete és fehér, az érzelmekben nem csupán rózsaszín felhő van, és hogy ez a hely nem Las Vegas.

Többé nem fog érdekelni, hogy mit gondolnak mások, azt fogom tenni, ami nekem tetszik, ami nekem jó. Egyszer élek. Nem akarom megbánni a halálos ágyamon azt, hogy ez az élet nem olyan volt, amilyet szerettem volna, hogy nem tettem meg dolgokat. Mindent megteszek, amiről úgy gondolom, hogy kell az utamhoz. Ha nem lesz jó döntés? Az is egy tapasztalás, ami még teljesebbé fog tenni. Nem akarok majd a végén olyanokon gondolkodni, hogy "mi lett volna, ha..." Nem, ilyen nem lesz. Úgy akarok majd emlékezni mindenre, hogy "de jó, hogy nem hagytam ki, hogy megismertem, hogy vele lehettem, hogy ezt és ezt megcsináltam!" Élni akarok. A saját életemet akarom élni. Egy olyan életet, amiről majd lehet mesélni...

Őszinte leszek ezentúl mindig. Másokhoz is, és saját magamhoz is. Ha valami nem tetszik, ha valami nem passzol, akkor meg fogom mondani már akkor, amikor észreveszem, hogy szar és nem fogom feleslegesen húzni az időt, mert akkor csak az életemből veszek el értékes perceket. Úgy érzem, hogy vagyok már annyira felnőtt, hogy nyíltan megmondhatom bárkinek, amit gondolok. Hogy kösz, most nem. Nem fogok arra gondolni, hogy "jajj, szegényt, most megbántom". Persze, de ilyen az élet. Nem szabad azon sajnálkoznom, hogy kit bántok meg és kit nem a szavaimmal, amikor néha csak azt kell szem előtt tartani, hogy nekem mi a jó. 

Megtanulom, hogy mikor tartsam a szám, mikor beszéljek, és legfőképpen, hogy kinek és mit mondok el. Nem fogom az időmet és az energiáimat értéktelen, pitiáner emberekre pazarolni. 

És majd egyszer jönni fog valaki, akinek nem kell majd azt mondanom, hogy "te, ez így nem jó, hagyjuk abba", mert minden jó lesz. Ő lesz az a valaki, akivel minden passzolni fog, aki nem ver át, aki úgy fog szeretni, ahogy vagyok. Önmagamért. Csak jönne már.

"megváltozott a világ, én is megváltoztam, ennyi."

Sokmindenféleség

Valahogy sejtettem, hogy ha elkezdek dolgozni, akkor nem lesz annyi időm és energiám blogot írni, mint régebben... A napjaimat most a kórházi munka, a fotózások, a kutyám és az edzések töltök ki, "mer' nekem ez jó"... :) Hamarosan megpróbálok majd egy szép hosszú képes bejegyzést összeszedni arról, hogy mi is történt az elmúlt két hétben... Addig is: türelem, tornaterem. :)

Girls are awesome :)

Tegnap megnéztem ezt a videót, és akkora motivációt adott a tegnapi edzéshez, hogy simán végignyomtam az aktuális edzéstervemet, zokszó nélkül. :) Más kérdés, hogy most olyan izomlázam van, hogy nem bírom megemelni a karom... :D 

Szaladnak a napok...

Gyorsan elment ez a hét, de ez a nyár is...

Szerdán újra indult a munka. Anett a héten volt velem utoljára, ma már egyedül intéztem az osztályt, de hétfőtől át fog járni egy gyógytornász a fizikoterápiáról, hogy segítsen nekem. A melót még mindig szeretem, élvezem. Tetszik, hogy sokat látok és tanulok, még akkor is, ha bizonyos sebek nem nyújtanak szép látványt. Eddig úgy veszem észre, hogy bírnak az orvosok és a nővérek is, igyekszem jóban lenni mindenkivel és most már a neveket is tudom (nagyjából) :) Ma is munkanap volt, de alig van beteg, így elég hamar készen lettem velük, és a főorvos hazaengedett egykor :) 

Szerdán voltunk megint stúdióban fotózni. Tiha ötlete alapján, ezúttal Lilit örökítettük meg egy füstös téma keretein belül. Lettek nagyon jó képek, de a Nikon megtréfált és itthon szőrén-szálán eltűnt 3 kép - természetesen köztük volt az is, amit még a stúdióban kinéztem, hogy "ez sikerült a legjobban"... Azt hittem, eldobom az agyam, amikor felfedeztem a három kép hiányát... Szerencsére készítettem még vagy 200 fotót, így volt miből válogatnom, de ez akkor is szíven ütött... 

Tegnap Esztivel voltunk lent a Dunán, levittük az ebeinket pancsolni. Dexter mondjuk elég antiszociális volt, mert újabban annyira rá van kattanva a botokra, hogy semmi más nem érdekli... 

Kutyázás után elmentem Esztiékhez, ugyanis barátosném szobát festett és selejtezett a holmijai közt, így nekem megint jutott pár felső, sőt ékszer is, de ezenfelül örököltem tőle egy vörös szőnyeget és egy könyvespolcot :D E két utóbbit nagybátyám segítségéve tervezem hazajuttatni, remélem, hogy már a holnapi nap folyamán. :)

Hold és a Nap...

"Hold és a Nap,

Mindig másról álmodunk,
Hold és a Nap,

Ezek mi vagyunk.
Hold és a Nap,
Egymás ellen lázadunk,
Hold és a Nap,
Végül elfogyunk..."

(De e kettő tartja egyensúlyban a világot...)

Helyzetjelentés

Négy napos hosszú hétvége van, zajlanak az események. Igaz, hogy ezt a hétfőt le kell dolgozni szombaton, de semmi baj :) 

A pénteki napom nagyon laza volt a kórházban, mindenkit hazaküldtek erre a négy napra, így elég hamar kész lettem a feladataimmal. Előbb is mehettünk el, mint ahogy szoktunk, így nyugodt szívvel vehettem fel az Avon csomagot a postán, amiben nekem is lapult ajándék (tőlem nekem): sampon, hajkefe, rúzs :)

Szombaton végre eljutottam edzeni, és voltam tegnap is, meg ma is :) A mai azért volt különleges, mert egyedül voltam a teremben, és a saját telefonomról tettem be zenét. Kifejezetten élvezetes volt dübörgő rockra, vagy éppen Intim Torna Illegálra emelgetni a súlyokat. :) Jelenleg olyan izomlázam van, hogy alig tartanak meg a lábaim, de tény, hogy nagyon hiányzott már ez az érzés :D Az étkezésre is megpróbálok odafigyelni most már: kevesebb szénhidrát, több egészséges étel. Ma pl. nagyon sok gyümölcsöt megettem délután (sárgadinnye, szőlő, banán), de azért becsúszott egy kis brassói is... :D Szeptembertől pedig újra kick box, elmondhatatlanul várom azt is :) 

Tegnap nagy esemény történt: fotóztam stúdióban :) Két hete megismertem Tihát, akinek van egy saját cége, és úgy áll a dolog, hogy betársulhatok fotósként... Csak még nagyon sokat kell tanulnom, de ez a tegnapi nap jó alkalom volt a gyakorlásra. A modellem Eszter volt, aki örömmel vállalta, hogy pózol órákon át a fényképezőink előtt és a méhsejtrács alatt... :D Kb. 270 képet lőttem, szépen lassan csinálgatom a legjobbakat, bár utómunka terén sem ártana, ha kiképezne valaki... :D (Ez a valaki valószínűleg Balu lesz... :D)

A kedvenc képem eddig :)

A mai napom gondolkodással telt javarészt... Nem egyszerű, ha embernek születünk és túl sok érzelemmel kell megküzdenünk... Voltam edzeni, mint említettem feljebb, utána pedig levittem Dextert a Dunára. Gyors túra volt, mert csak fél órát tudtunk lent lenni. Ma 5 hónapos a drágaság:

Azért siettünk haza, mert mentem Lilivel futni (közben meg kibeszélni a világ minden baját :D), így aztán a mai nap igazán sportosra sikeredett :) Futás után még egyszer kivittem Dexet, ugyanis fél nyolckor szoktunk találkozni Max-ékkel, így a szokásos esti mókázásra is sor került :)

Most pedig alvás lassan, mert holnap délelőtt megyek Marco-ékhoz dolgozni, sőt remélem egy fotózás is összejön délutánra :)

Idézet és zene

"Számtalan akadály lesz az utad során. Ne hagyd, hogy önmagad legyen az egyik."

Ezt a zenét pedig nemrég dobta a Winamp... még sosem hallottam, de nagyon megtetszett a szövege...

"Most vagyok angyal... szép
Öregesen, tisztán, ezért
Most ölelj, most lopózz be hozzám:
Mert elfog a félelem,
Csak úgy elhaladsz mellettem,
És évek múlva majd nézünk bután,
Hogy miért így volt,
És égő folt
Lesz ez a perc,
Ha nem szeretkezzük el,
Csodás élet törlődik el, hát
Miért ne intézzük el, hogy láthassuk
Évek múltán, mi volt?!

Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent
A tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
A lelki szépet, s a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!"

Szülinapomra

A mai nap folyamán egy 12 éves kislánnyal tornáztam, akinek tegnap műtötték a térdét. Amikor bementem hozzá, akkor az apukája kezébe kapaszkodott, félt, hogy nagyon fog fájni, a sírás határán állt. Az első hajlítás alig ment, aztán szépen lassan, közös erővel, sikerült behajlítanunk azt a térdet, kb. az előírt fokig. Aztán még többször is... :) A végén betettem a lábát a térdmozgató gépbe és minden gond nélkül felvittük 90 fokig. Volt ám öröm, apuka részéről is, el sem hitték, hogy ez már a műtét másnapján így fog menni :) Amikor toltam ki a gépet, akkor apuka megkérdezte:

- Szereted ezt a munkát?
- Igen, persze! :)
- Jól is áll neked... 

Örömmel hallottam, és tényleg szívesen csinálom ezt. Szinte nem is munka. Megcsinálom, mert segíteni jó érzés, és nem is olyan nehéz, ha meg tudod tenni ezt másokért. 

Délután, a nagyviziten újra bementünk a lánykához, akkor már nem voltak ott a szülei. Tudtam, hogy ki fogják húzni a csövet a térdéből, ami - ha csak egy percig is - de fájdalmas lesz. Odamentem, leguggoltam mellé, és ő reflexből nyúlt a kezem felé és szorította, amíg a főorvos kiszedte a drain-t. Nos, az az érzés, amikor valaki így nyúl feléd... az a leírhatatlan!!! Bízik benned, segítséget, könnyebbséget vár tőled és nem nagy dolog ez: egy kézszorítás jókor, jó helyen. Huszonharmadik szülinapomon megtapasztalhattam ezt az érzést. Köszönöm.

Munka, nyár :)

Múlt hét csütörtökön kezdtem el dolgozni a traumatológia osztályon. Anett a mesterem jelenleg, előreláthatólag még két hétig lesz velem, utána pedig vagy felvesznek a helyére valakit, vagy egy kicsit egyedül viszem majd az osztályt. A munka eddig nagyon tetszik, szinte nem is munkának fogom fel, olyan mintha még mindig gyakorlatra járnék, és csupa olyan dolgot csinálok, amit szeretek :) Most még nincs is olyan sok beteg bent, de mondták, hogy ezt ne szokjam meg, mert ez a legpörgősebb osztály, általában nagy a sürgés-forgás. Én pedig azt nagyon szeretem, szóval nem ijedek meg holmi sok munkától :D A betegek nagy része aranyos, jó fej, akad egy-két nehéz eset is, de hát hol nincsenek nehéz esetek? :) A kolleginák nevét még tanulom, remélem, hogy nemsokára mindenkinek megjegyzem a nevét és mindenkivel jóban leszek :) Nagyon sokat tanultam és láttam már most, és még nagyon sokat kell, de igyekszem... Holnap például lehet, hogy bemehetek műtétre is :)
Mivel köt a titoktartás, ezért olyan sokat nem fogok mesélni, de azt elárulhatom, hogy a vállmozgató gépet már egész gyorsan szét-és össze tudom szerelni... :D

Igyekszem minél többet foglalkozni Dexterrel is, hasznosan tölteni a szabadidőmet. Szombaton Lilivel voltam strandolni, utána futni, este pedig együtt költöttünk el egy finom fitness vacsorát :D

Pászka, zöldségek, sajt, salátaöntet :)

Vasárnap délelőtt voltam Dexterrel kutyaiskolában, ahol nagyon ügyes volt a fogváltás és a meleg ellenére is, estefelé pedig levittem a Dunára fürdeni, fürdés után pedig játszott Max-szel :)

 A hétfői nap is elég kutyásra sikeredett :) Munka után Esztivel levittük ebeinket a Dunára, a zátonyokra, ahol nagyon jót játszottak, utána pedig Pluti is be lett mutatva Max-nek, és a három jómadár együtt bandázhatott a nap végén :) Ismét nagyon sok képet alkottam, facebookon található róluk több :) 

Tegnap este pedig rám írt Enci, hogy ma lenne egy zátonyos fotózás, egy promó videóhoz keresnek modelleket, lenne-e kedvem hozzá. Persze, hogy naná! Elhívtam Húgit is, így ma kb. két és fél órát voltunk lent a délután folyamán a Duna Beach-en :D Majd ha meglesz a videó és megkapom a fotókat, akkor megosztom őket :D

Ennyit mára rólam, majd jelentkezem :) Most megyek is olvasni, pihenni, mert holnap fél hatkor van ébresztő, mert munka előtt mindig kiviszem Dexet egy kicsit... :)

jó hír :)

Eddig is tudtam, de nem akartam elkiabálni, amíg nem volt 100%-ig biztos... Most, hogy túl vagyok a papírok elintézésén, örömmel jelentem, hogy aug. 1-étől a bajai Szent Rókus Kórház traumatológia osztályának gyógytornásza vagyok! :)

Reggel héttől, délután háromig tart majd a munkaidőm, az első két hétben Anett fog betanítani. Utána lehet, hogy egyedül is maradok az egész osztályon, mert Anett kismama és megy szabadságra, és arról még nem tudok, hogy az ő helyére is felvettek volna valakit, de majd kiderül... :D 

Ennek örömére ma bevásároltam magamnak: csupa olyan dolgot vettem, ami fehér (pólót, nadrágot, fehérneműket). Elvileg lesz majd egy zöld, baleseti sebészet feliratú pólóm (sőt, már kaptam is egyet, de az az előző gyógytornászé volt), csak úgy néz ki a jelenlegi helyzet, hogy a kórházban a legnehezebb feladatok közé tartozik, hogy kerítsenek nekem egy normális felsőt... :D

Holnap van az utolsó nyári napom, ha úgy vesszük, így megpróbálom majd kihasználni rendesen, mert csütörtöktől kezdődik a nagybetűs Élet... Kíváncsi leszek, milyen lesz és hogy hogyan fogom majd bírni. Ki kell alakítanom egy új időbeosztást és egyensúlyt... :)

Mozdulj!

Ezt ma már kiírtam facebookra, de annyira tetszik és igaz, hogy muszáj itt a blogban is megörökítenem, ha az idővonalon már nem lesz látható... Az idézet a Girl Power c. facebook oldalról származik. 

"Egyet tudni kell rólam...borzasztóan utálom a lusta embereket. A mai fiatalok pedig - 15-25ig - irtózatosan lusták.
- Sportolsz?
- Nem, semmit.
Általában nálam itt véget érne egy beszélgetés, ha például ismerkednék.
Az edzés jó közérzetet biztosít és vitalitást..blabla..de ezt halljátok a joghurt reklámból is… Kit érdekel?!
Egy 18 éves lány ne legyen narancsbőrös, ne legyen lusta azért tenni, hogy jobban nézzen ki az átlagtól. Ha már huszonévesen elhíztok és ennyi hiúság ragad belétek, akkor egy gyerek után mennyi fog maradni?! Kedvencem, amikor boldogan tologatják a kismamák a babakocsit és a kocsi mögött robog egy tank. Persze a férfi ugyanúgy kell, hogy kívánja a nőt. A terhesség sem adhat elég okot arra, hogy kövérek maradjatok. Le kell fogyni. Törődjetek magatokkal. Szakítsatok rá időt. Nincs kifogás. Mindenki arra szán időt, amire akar. PONT.
Elkezdeni nehéz, de ha ráéreztek az ízére, akkor hálás időtöltés lesz a terembe járás vagy bármilyen mozgás. Ja!..és nagyon fontos lányok. Aki komolyan gondolja, az egyedül jöjjön le a terembe, ne pedig falkában, kifenve-kikenve parfümgőztől megvakulva, óbégatva, traccsolva-hahotázva.
Jöjjön le egyes egyedül és fogadjon föl egy kemény edzőt, aztán ha jó edzővel találjátok szembe magatokat, akkor a smink idővel lekopik, az arc eltorzul, a ruha izzadtságtól lesz nedves és egy két nyögés is el fogja hagyni a szátokat..na persze nem affektálva, hanem úgy szépen őszintén...mert nem 20kg-mal kell lábtolózni és nem 2kg-ossal kell oldalemelni, amikor az 5x-sével is bírjátok. Akkor inkább ne gyertek. Hozzám például tuti ne! Köszi!
Maradjatok kövérek és boldogak és győzzétek meg magatok arról, hogy kövérnek lenni jó és majd jól kommenteljétek be a fitnesz modellek képeit rosszindulatúan, akik naponta meghalnak a terembe… helyettetek is!
Ez a véleményem a súlyzós edzés pozitív oldaláról...
..és tudjátok, hogy igazam van."