Vándorút

Ma volt az utolsó olyan napom, amit iskolapadban ülve töltöttem. (Jó, lehet, hogy nem, de az, hogy megyek-e még mesterképzésre, az még a jövő zenéje...) Biztosan nagyon fura lesz ezek után, de az az igazság, hogy nem nagyon tudtam örülni a ténynek, hogy ha akarom, akkor soha többé nem kell órákra járnom, jegyzetelnem, meg hasonlók... Nem tudtam örülni, hiszen a neheze még hátra van: vizsgaidőszak, fél év nagygyakorlat, utána pedig maga az államvizsga, ami tartogathat még meglepetéseket... 

A mai nap "öröme" az volt, hogy levizsgáztam gyerekgyógyászat elméletből. Hármasra, de levizsgáztam. Ez volt a hatodik vizsgám a héten, gondolhatjátok, hogy agyilag nem vagyok a csúcson a jelen pillanatban... Mama vett nekem MemoLife Max vitamint, remélem, hogy tényleg hat és látványos javulás fog bekövetkezni a koncentráló képességemben, béketűrésemben és az elektromos kisülések gyorsaságban... :D 

Felhívott ma HÖK elnök Bence, hogy jövő hétvégén vezetői továbbképzés lesz Harkányban és nekem ott meg kell jelennem, mert -mint ma megtudtam  - az Infozió főszerkesztőjeként én is HÖK-ös vagyok... Javarészt fényképeznem kell majd, meg hallgatni az előadásokat... De állítólag megyünk majd pancsolni is, meg állják a kaját és a szállást, szóval talán kibírható lesz... (Vasárnap megyek Pestre, ott csinálom ugye a demonstrációs gyakorlat első felét. Onnan pénteken utazok Pécsre, ott kifújom magam és még aznap este irány Harkány... Harkányból vasárnap délben érek vissza Pécsre, és ott is maradok a demó második felére...) Először sokkot kaptam, de mostanra megnyugodtam, és próbálom elhitetni magammal, hogy nem is lesz olyan borzasztó ez a vezetői képzés. Csak az aggaszt, hogy egy teljes hétig nem fogok találkozni Robival (ami nálunk nem túl megszokott. Az egy nap sem, nem hogy az egy hét...), illetve, hogy mikor fogok felkészülni a két hét múlva esedékes ortopédia fizioterápia vizsgára?

No, de mindennek megvan a maga ideje, úgyhogy ezeken még ráérek aggodalmaskodni. Az biztos, hogy én ma este megyek boksz edzésre, itt Baján, holnap pedig pihenek. Kutyát fogok sétáltatni, megki tudja még mit... :)

még élek!

Mai produktum:

• nőgyógyászat egyest kijavítottam négyesre, így félév végén hármas leszek...
• szülészetből is.
• geriátria gyakorlatból is, de azt nagyon nem érzem jogosnak, mikor teleírtam a lapot csupa értelmes dologgal és csak hármas, mert a legjobb emberhez viszonyítanak...
• gyerekgyógyászat gyakorlat ötös
• reuma gyakorlat ötös

Lehetne jobb is, de jelen pillanatban örülök, hogy lélegzem... Az ösztöndíjól azt hiszem, le is tehetek... Semmi erőm és agyam nincs már, hogy nekiálljak a rehabilitációnak, de holnap meg abból írunk és még bele se néztem, szóval kénytelen vagyok...

sok...

Ma kiderült, hogy megbuktam nőgyógyászat gyakorlatból (az elméletem meg ötös lett, csak úgy megjegyzem...), és holnap lesz belőle a javító... Ezzel a kedden írandó vizsgák száma négyre nőtt. Ezen felül lesz még szerdán egy, illetve csütörtökön is egy. Ez, ha jól számolom, nem kevesebb, mint 6 vizsga négy napra! Az orvosisok húzzák meg magukat. Szerintem. 

Nagyon elegem van, nagyon fáradok, múlt héten még azt hittem, hogy ennél nem lehet már rosszabb, amikor a technikai rehabilitáció 32 tételét tanultam... (A nap egyetlen fénypontja, hogy megtudtam: az bizony ötös lett.) De rosszabb lett, sőt, borzalmas. Nem akarok panaszkodni, de nem állok sehogy a szakdogámmal, a tanulásaim gyorsak, rövid memóriába eltárolósak, és egyre hanyagabbak, mert most már teszek az egészre. Ez több, mint sok, több mint elég. Nem vagyunk robotok. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom túlélni (pontosabban minimum kettesekre teljesíteni) a holnapot...

 Viszont kitaláltam, hogy ha összegyűjtöttem a leendő kutyámra a megfelelő összeget (ami elég jól alakul), akkor utána el is kezdek spórolni Martin Nikon gépére, mert ma megbeszéltük, ami már egyszer csak úgy szóba került, történetesen, hogy jövő nyáron eladja nekem, teljesen jó áron. (Ami oké, drága, de nem annyira, mintha boltból venném...) Nikon D3200, 3 hónapja használatban, zsír új, és Martin úgyis vigyáz rá, így szívesen fogom átvenni tőle. Pluszban ad hozzá valami tartozékokat is (táskát például, meg még nem tudom mit :D). Ez mondjuk nagyon a jövő terve, de most jelenleg ez a távoli jövőben lebegő apróság is elég ahhoz, hogy egy leheletnyivel jobb kedvem legyen...

Hiány...

hétvége röviden

Mennem kell tanulni  - a változatosság kedvéért -, ezért rövidre fogom a mesélést. Lényeg, hogy beszéltem Mezőfi András bokszedzővel és csütörtök este megyek edzésre és kérdőívezni, ide Bajára :D Már nagyon várom, kíváncsi vagyok, hogy mennyiben tér el a pécsitől (amin nem voltam már egy hónapja, mert nincs rá idő...). 

Tegnap volt családi kaja Erzsiéknél, aminek az lett a vége, hogy a Barbi által készített gyümölcsrizsről a tejszínhab a fejünkön landolt, mert Riki úgy gondolta, hogy milyen jó buli, ha az arcunkba tol egy-egy adagot... :D Ákos, Laci, Riki és én rohamoztuk a fürdőszobát a kajacsata után... Szegény Barbi majdnem sírva fakadt, én meg még otthon is  habdarabokat szedtem ki a szememből...

Este lementünk Bacchusba: Robi, Dénes, Riki, Lili, Sógi, meg még páran... :) Kb. 11-ig voltunk lent, söröztünk, ettünk tésztabundás mogyorót, és Lili megnyugtatott, hogy a cipőfüggőség teljesen normális jelenség egy nő életében (10 pár cipő az alap!), úgyhogy lehet, hogy vele kéne összeköltöznöm... :D 

A képen Dénes, aki készségesen állt modellt, egy új facebook profilkép reményében... :D

Azt pedig ünnepélyesen megfogadom, hogy ha végzek a vizsgákkal, akkor januártól NAGYON belehúzok az edzésbe és a helyes táplálkozásba, mert megint kezdek formátlanná válni, az pedig nem igazán az én stílusom. Én legalábbis nem vagyok megelégedve magammal, és az bőven elég...

Rexnek...

"Ma volt a napja, hogy elengedtem.
Nem lehettem tovább önző, aki vár és saját magára gondol.
Aki küzd, csakhogy még egy napot kapjon.
Láttam és Ő tudta.
Én kértem és Ő kapta.
Én sírtam, Ő megnyugodott.
Már nem fájt semmi, már egyszerű és letisztult lett mindent.
Kértem legyen jó és várjon rám odaát.
Ő a mennybe jut, Én még itt maradok.

Kezemben a pórázzal kisétálok.
Mindenki csendben ül és szavak nélkül is tudják,
A halál ma itt járt.
Enyhülést és megváltást hozott,
Én kértem, Ő megpihent.
Én még sírok, Ő már emlék,
Idebent még tombolnak az érzelmek, a félelmek,
De tudom, hogy vár rám, mert Én kértem és Ő megígérte."

2002. 06.25 - 2011. 05. 20.

 

ITI - Kísérlet

Megint muzsika. Tegnap letöltöttem az Intim Torna Illegál új albumát, és tegnap óta azt hallgatom. Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan zene, ami nem rock, és ennyire rá fogok függeni... Nagyon gondolkodom, hogy dec. 7-én elmegyek a pécsi koncertjükre, de ennek több akadálya is lenne, így lehetséges, hogy inkább megvárom, amíg eljutnak Bajára...

Az albumon két kedvenc számom van, így elsőre: az egyik a Mennyország kapujában, ami volt már fent a blogon, pár bejegyzéssel ezelőtt, a másik pedig ez:

"Szikkadt szívem alig kalapál,
Gyorsan éri utol a halál,
Minden harcnak egy a vége:

mindent beterít a vesztes vére!'"

*amúgy nagyon fáradt vagyok: tegnap volt sok tanulás, kis sírás is miatta, éjfélkor fekvés, kevés alvás, fél hatkor kelés, most pedig túl vagyok a mai két vizsgán, fáj a fejem és várom Robit, hogy ő is hazaérjen, és elinduljunk végre Baja felé...*

aktuális kedvenc zene

Az is egy dumb way lenne, ha belehalnék a technikai rehabilitációba...

Ni...

Drága fényképező. Egy új ruha. Egy új cipő. Esetleg kocsi vagy lakás. Vágyott dolgok... Látszat. Lehet köpködni, lehet morogni, lehet fújni. És lehet elgondolkodni azon, hogy a birtokosuk mennyit dolgozott és gürcölt azért, hogy megvegye azt, amire esetleg hosszú heteket, hónapokat várt. Mert vannak emberek, akiknek nem hullik az ölébe az adott tárgy, hanem kőkeményen meg kell dolgozniuk érte. Nem tudhatod, hogy mennyit rohangált, mennyit állt egy futószalag mellett, mennyit szenvedett, hányszor kelt korán, hogy előteremtse a pénzt arra a fényképezőre, csizmára, mit tudom én mire... Nem tudhatod biztosan, hogy miért van valakinek saját lakása: nem mindegy, hogy a szülei vették neki, vagy a szüleitől örökölte...

Ezt ne feledje soha senki...! Ne felejtsünk el a dolgok mögé nézni egy kicsit, mielőtt saját magunkat lejáratva nyilatkozunk valamit...  Legyél rá mérges vagy irigy akkor, ha biztosan tudod, hogy csak megnyerte a lottó ötöst.

(v)ágynemű

Ilyet kérek karácsonyra :D
Ha nem kapok, akkor személyesen kell beszélnem a Jézuskával :D

Rubint Réka és gólyabál

Tanulásra tökéletesen alkalmatlannak nyilvánítottam magam (amint kézbe veszem a jegyzeteimet, lecsukódnak a szemeim - varázslat!), ezért inkább most írok blogot, mert ha nem teszem, akkor megint csak csütörtök este tudok nekiállni, addigra meg már halványulnak az emlékek :D Azért kicsit lelkiismeret furdalásom van, mert facebookon, a gyógytornászos csoportunkba sorra jönnek a jövő heti vizsgákkal kapcsolatos kérdések, én meg még ki sem nyitottam a könyvet. Na jó, kinyitottam, olvastam is belőle pár tételt, de olyan rohadtul nem fogtam fel semmit belőle, hogy inkább hagytam a francba az egészet. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, szenvednem meg tényleg teljesen felesleges... 

Na, akkor a tegnapom. Délelőtt visszajöttem Pécsre, beszereztem némi táplálékot, majd Kertváros felé vettem az irányt, hogy egyre odaérjek Rubint Réka alakreform órájára. Aki kicsit is ismeri Pécset, az tudja, hogy a 400 ágyas kórház (ami mellett lakom), az igen messze van Kertvárostól, mert az meg történetesen a város másik fele.
Legyalogoltam a Pétávhoz, ami egy bő negyed órás séta volt, és az orrom előtt ment el az 1-es busz, ami kivitt volna a helyszínre... Mivel szombat volt, így csak 20 perccel később jött a következő, de addigra majdnem egy óra volt, és már azon voltam, hogy inkább visszafordulok, de szerencsére nem tettem :D Egy órakor szálltam le a buszról és kétségbeesetten kezdtem el keresni az Apáczai Körteret, ahol az óra lett volna. Hat embert kérdeztem meg (azokat is úgy kellett levadásznom, mert totál kihalt volt a környék), mire odataláltam. Gyorsan átöltöztem, kifizettem a jegyemet, és helyet foglaltam valahol az első sorban, hogy mindent jól lássak és halljak :)
Azért jó, hogy nem fordultam vissza, mert Réka késett egy negyed órát, így még arra is volt időm, hogy kifújjam magam :D 

Réka megjött, pár mondatban vázolta, hogy miért késett (Norbi miatt, mert infúzióra kötötték...), majd közölte, hogy ennek ellenére egy nagyon brutális feszültség levezető órát fog nekünk tartani :)
Teljes erővel vetette bele magát a 90 perces órába, nekem pedig nem kellett több pár percnél, hogy elkezdjen rólam folyni a víz :D Egész testet átmozgattuk, minden testhelyzetben, gumikötéllel is, de én úgy éreztem, hogy a combra és a popsira nagyobb hangsúlyt fektettünk, mert nekem most ezen testrészeim fájnak a legjobban... :D
Van annak valami varázsa, amikor kb. 200 nő együtt izzad és egyszerre csinálja a gyakorlatokat... :D Szuper óra volt, nagyon jól éreztem magam és nagyon elfáradtam a végére. A nyújtások után Réka pár percben beszélt a pozitív gondolatok erejéről meg ilyesmikről és tök jó volt hallgatni őt, mert én elhiszem, hogy tényleg e szerint él.
Réka egyébként szerintem sokkal szebb, mint az internetes képeken. Photoshop nélkül is tökéletes alakja van, az arca pedig sokkal emberibb és ezt talán pont azok a szarkalábak teszik, amik a retusált képeken nem látszanak... :) Nagyon kedves és közvetlen volt mindenkivel, az edzést pedig hatalmas lendülettel, határozott vezényszavakkal tartotta, és ha nem is mindenkihez tudott odamenni, de azért járt-kelt köztünk, hogy tudjon korrigálni.
A végén volt fényképezés, illetve kapott mindenki dedikált képeslapot, amit ott helyben írt alá kicsi kezével, szóval nem valami fénymásolt példányok voltak :D 

Hát, itt már nem vagyok a legjobb formámban, így edzés után...
Rékán meg meg sem látszik, hogy végigugrálta azt a másfél órát :D 

Már hazafelé éreztem, hogy ebből súlyos izomláz lesz, de tegnap még tudtam járni...

Hazaérve kajáltam, pihentem egy fél órát, majd elkezdtem készülődni az esti gólyabálra. Annyira nem csíptem ki magam, mert nincs nekem báli ruhám meg ilyenek, és különben is: én dolgozni mentem oda, méghozzá fotóztam. Manó vitt ki kocsival, este nyolcra. Innentől kezdve én be lettem állítva egy feldíszített háttér elé, és hajnali fél kettőig ott dekkoltam, az egyetemisták pedig csak jöttek és jöttek és jöttek... Rengeteg képet gyártottam (529-et pontosan), a derekam majdnem leszakadt, és még jó, hogy vittem váltócipőt, mert tuti nem bírtam volna ki hajnalig magassarkúban... Az aksim jól bírta, éjfél után merült le, de akkor adtam magamnak fél óra szünetet, míg feltöltöm és utána folytattam tovább... :D 

Az egómnak jót tett az este (ha a derekamnak nem is), mert sokan megdicsérték a képeimet, sőt engem is, pedig csak kontyba volt kötve a hajam és Nike cipőben feszítettem... :D

Csak egy képet teszek fel, mert sok ember volt, akiket nem ismertem, meg az 529 kép teljesen hasonló egymáshoz, csak abban különböznek, hogy más-más arcok vannak rajtuk... No, ilyeneket kellett gyártanom: 

Fél kettőkor hagytam ott a szolgálatot, és mivel akkor még nem volt gólyabáli különjárat, ami hazavitt volna, két orvosissal fogtam egy taxit, ami a Balassa koleszig elvitt minket, és a srác aranyos volt, mert nem kellett beszállnom a taxipénzbe, mondván: csináltam róluk egy csomó jó képet... :) 

Az előző bejegyzésben már felvázoltam, hogy mennyire szenvedtem napközben, de az izomláz részét szeretném kifejteni kicsit bővebben: fáj a combom, minden irányból, és fáj a fenekem. Rendesen a musculus gluteus maximusom. Ez "csupán" annyit jelent, hogy jelen pillanatban csak fekve érzem magam jól, mert piszkosul ég a lábam, ha járok, ha le akarok ülni, ha fel akarok állni... sőt, voltam bevásárolni is, és majdnem elsírtam magam, amikor megláttam a busz 3 lépcsőfokát...  Nem is tudom mikor volt utoljára ennyire durva izomlázam... mindenesetre örülök neki :)

 

Lehet megpróbálok most még tanulni egy kicsit, bár nem fűzök hozzá nagy reményeket... Nemsokára érkezik Robi is, remélem nézünk majd Dr. Csontot... :D Jövő héten lesz 5 vizsgám, ha jól számolom.. Ja, és az orvosi reumám nem lett meg négyes, csak hármas, így mehetek belőle vizsgázni... Hogy a tanár miért nem tudja megajánlani a hármast, azt nem értem... Jobb lesz ha elmegyek belőle vizsgaidőszakban is írni egyet és esetleg az is hármas lesz? Mert hogy nem fogom addigra jobban megtanulni, az fix. Szóval, senkinek semmi előnye nem származik a dologból...

omg

Az elmúlt 24 óra igen eseménydús volt, majd beszámolok róla, de most csak annyit, hogy

• izomlázam van, de kőkeményen (nem bírok leülni, felállni...)
• fáj a fejem, pedig nem is ittam
• álmos vagyok
• női gondok
• tanulnom kell

Összefoglalva:  rég éreztem magam ilyen kib...ottul nyomorultnak :D és most bármit megadnék egy olyan vasárnapért, amikor semmi mást nem kell csinálnom, csak feküdnöm és agonizálnom... 

Valami van...

... a levegőben. Teljesen meg vagyok lepődve magamon... Olyasmit érzek, amit már négy éve nem éreztem... Karácsonyi hangulatot! :D És tudjátok mit? Baromi jó érzés! 

Várom a karácsonyt, pedig amióta Anya nincs velünk, azóta erre nem volt példa... Nem kevesebb, mint négy karácsony telt el úgy, hogy nem állítottam fát, hogy semmi kedvem nem volt az egészhez... Hiába volt mellettem valaki, attól rettegtem, hogy majd egyedül kell otthon csücsülnöm szenteste... De most teljesen más a helyzet... Most nem valaki van mellettem, hanem AZ A Valaki, aki miatt boldogan kelek fel minden reggel, és aki nem fintorog, nem néz hülyének az miatt, ha a közös jövőnkről beszélek :) 

Mert ma beszéltem róla. Arról, hogy már azt várom, hogy legyen saját házunk, mert milyen jó lesz, amikor közelednek az ünnepek -legyen az húsvét, karácsony vagy akár Halloween (ez utóbbit csak és kizárólag a tökök miatt említem meg :D) - és nekem kell feldíszítenem az életterünket, mindenféle gyönggyel, fenyőággal, égővel, stb dísszel :D Már látom is magam előtt a kandallót, a kanapét egy meleg takaróval, meg egy szőnyeget egy rajta heverésző kutyával... :D 

A héten benéztem az Árkádban lévő Buttlers nevű üzletbe, ahol mindenféle lakberendezési kacatot lehet kapni, évszaktól, alkalomtól függően. Már akkor éreztem valamit, és csak most tudatosult bennem, hogy én ezt várom... Évek teltek el hangulat nélkül... és ez most megvan! :) Mert tudom, hogy nem leszek egyedül karácsonykor. 

És ez jó. Nagyon jó. Remélem, velem is marad :)

Ezen felül még a havat is várom, sőt már a jövő karácsonyt is várom, amikor reményeim szerint már egy négylábú is csatlakozik Robihoz és hozzám... :)

 

"Veled utazom, veled élem a csodát,
Hogy semmim sincs, de enyém a világ..."

Suli, ruhák, fényképezés, tervek...

Tegnap este elhagyta a számat egy mondat, amiért igazán kijárt volna nekem egy pofon... Történetesen azt mondtam, hogy nincs kedvem élni... ezen egy Dexter epizód segített, de akkor sem illik ilyet mondani... De tény, hogy az agyam annyira lezsibbadt, hogy tényleg így éreztem magam...

Az ok, amiért nem jelentkeztem már vagy öt napja, röviden csak annyi, hogy nem értem rá. Tanultam meg rohantam ide-oda, mint a mérgezett egér - mégse vagyok előrébb, de az részletkérdés :D 

Nos, nézzük. Vasárnap este Zoli bátyámék itt voltak nálunk és teljesen leesett az állam, amikor meghallottam, hogy Zalán öcsi beszél. Az még hagyján, hogy beszél, de mindent mond és folyamatosan. Be nem áll a szája, szünet nélkül magyaráz mindenről: a kocsikról, mama varrógépéről, Pepiről... félelmetes, hogy szinte egyik pillanatról a másikra már itt tartunk :D Kaptam Zolitól egy csomó képet róla, azokból teszek fel ide néhány kedvencet :D

A hét napjai javarészt tanulásról szóltak, illetve a Robival megnézett Dr. Csont epizódokról - ez utóbbit nagyon élveztem :) Szerdán írtunk orvosi reumatológiából, amire hál' istennek nem erőltettem túl magam, mert a dolgozat nem volt olyan vészesen nehéz. Remélem, meg lesz a négyes, mert akkor a megajánlott jegyem is annyi lenne, és akkor egy vizsgám le lenne tudva. A fizioterápia reumát már nehezebb volt tanulni, mert azt szóról szóra kell bemagolni... De aztán hatalmas szerencsénk volt... :D Maradjunk annyiban, hogy nagy valószínűséggel ötös lesz, mert a tanárnőnk egy angyal :D 

Kedden megérkezett a K-9-es pulóverem, ami feldobta az egész napomat. Nagyon jó: kicsit lezser, de meleg, és nagy, narancssárga betűkkel virít a hátán a felirat... :D  A héten megleptem magam egy nadrággal is: elvileg feketét akartam, hogy legyen mit felhúznom a gólyabálra, de szürke lett-  C&A-ban botlottam bele, megtetszett, felpróbáltam és hoztam :) Majd kombinálom valami csinos és kényelmes felsővel és akkor úgy vonulok fel benne. (Bár, nem értem, hogy nekem minek kell kiöltöznöm, amikor én- lényegében véve - dolgozni fogok...)

Szerda este találkoztam H.Petrával, akit Bea révén ismerek: ő is gyakorló fotós egy Canon géppel. Mondta, hogy sikerült szereznie műtermet, menjünk oda fotózni. Én persze rögtön benne voltam a dologban, így tegnap fél hatra mentünk a FEEK épületébe. Megismertem Janót, aki egy 30 év körüli tanár "bácsi" és nagyon jó fej: az ő révén mehettünk be abba a stúdióba. No, igen ám, de Janónak órája lett volna, és mivel mi már amúgy is ott voltunk, úgy gondolta, hogy ránk szabadítja azt a 6-8 diákját, akik elvileg ezt tanulják... (Gyakorlatilag meg kb. annyit sem tudtak, hogy mi az a záridő...) Petrával jó nagyokat pislogtunk: mint kiderült ő nem szeret nagyközönség előtt fényképezni, én meg aztán pláne nem vagyok egy hivatásos modell... Mindenesetre a végére nagyon belejöttünk a dologba, főleg, amikor a diákok is haza szállingóztak. Lettek sima portrék rólam, gitáros képek megint, játszottunk egy tükörrel is... Petra nagyon kis ügyi volt, én viszont nem voltam megelégedve magammal, és a következő dolog, amit venni fogok, valami szemkörnyékápoló cucc lesz, mert olyan hatalmas karikák éktelenkedtek a szemeim alatt, hogy az alapozó sem fedte el, a két hatalmas lámpa pedig csak még jobban rávilágított a foltokra...
Viszont, alig várom már, hogy beruházzak valami komolyabb gépre, mert nagyon szeretnék már én is ilyen körülmények közt gyakorolni... :)
A képeket majd csak másfél hét múlva kapom meg, mert addigra tudja Petra kiretusálni őket. Kíváncsi vagyok a végeredményre, remélem azért lettek olyanok is, amiket értelmes arcot vágok... :D Ha meg nem, hát az sem baj: Lilivel is szeretnénk még kimenni, Martin is írt, hogy vett vakut és ki kell majd próbálnunk, sőt Petra is mondta, hogy megismételhetjük a dolgot - ha nem is egy stúdióban, akkor Pécs városában valahol :) (És itt jegyezném meg zárójelben, hogy elég nehéz ám úgymond "erotikusan" nézni, amikor 8 szempár szegeződik rád, és lesik minden mozdulatodat... :D)

Szombaton én is fotózni fogok, még hozzá az ETK-s gólyabálon. Szombaton megyek vissza Pécsre, ebéd után megyek Rubint Réka alakreform órájára, majd este hattól gólyabálon kattintgatás, hajnalig. Az új aksi bírni fogja biztosan, de azért viszek majd pótaksit is, töltőt is, és még a HÖK-ös gépet is, bár nagyon remélem, hogy azt nem kell majd használnom :D 

Szóba került a héten az is, hogy nemsokára itt a december és akkor én bizony megyek Pestre gyakorlatra, és Esztinéknél fogok lakni. Mint kiderült, Eszti már csomó programot kitalált, így már nagyon várom azt a hetet :D Megyünk majd moziba Twilightot nézni - mert az olyan csajos program, hogy azt csak is barátnővel lehet :D - , Citadellára, állatkertbe, meg még ki tudja hova... :D Nagyon várom már, biztos tök jó lesz, és majd ott is készítünk sok-sok fotót (e cél érdekében be kell vetnünk majd Balut is) :D

Heti apró örömök

Csütörtökön, az ortopédia jegyekért jutalmul és vigaszként, megvettem magamnak azt a szegecses magassarkút a Deichmann-ból, amit pár bejegyzéssel lejjebb említettem :) Nagyon szépséges, de kép még nincs róla, mert a cipő és a fényképezőm nem egy helyen tartózkodik a héten... :D

Az Avon jó dolog. Legalábbis nekem nagyon bejön ez a koordinátor dolog, tekintve hogy én is sokkal kedvezőbb áron jutok hozzá termékekhez :) 

Az új szerzeményeim: téli arckrém (nappali+éjszakai), hajápoló olaj makadám dióval és aloe verával, balzsam, szemceruza, hajkefe, és egy Luxe szempillaspirál.
Ez utóbbinál nagyon meglepődtem, mert én ilyet nem rendeltem, de kiderült, hogy ezt én bizony ajándékba kaptam a cégtől, és értéke nem kevesebb, mint 2600 Ft... Kedves ajándék :D (Még nem próbáltam ki, de bízom benne, hogy szuper :))

Tegnap átbattyogtam Tesco-ba, hogy vegyek végre fitness labdát. Sikerült is beledobni a kosárba egy 65 cm átmérőjű, ezüst gumigömböt, de valahogy most az összes ilyen edzős cucc jó áron volt, így beszereztem még egy világoskék polifoam-ot (jövő szombaton tervezek menni Rubint Réka alakreform órájára, Pécsett, élőben :D), valamint 2x1,5 kg-os boka/csukló súlyokat. A képen látható egész hóbelebanc nem került négyezer forintba...

 

A labdához járt pumpa is, és fél óra kemény munkával sikerült is felpumpálnom a drágaságot, de valahogy nem lett az igazi... kicsinek is találtam, meg puhának is, úgyhogy majd ma Robi tesz még némi kísérletet a tökéletes labdakeménységre... :D (Vali azt mondta, hogy egy párszor úgyis fel kel pumpálni mire elnyeri végleges alakját és méretét.)

E hónapra még a K-9-es pulóver van betervezve, aztán befejeztem a költekezést. Legközelebb már csak a karácsonyi ajándékokra szeretnék pénzt kiadni :)

A mai nap elég hosszú volt: Robi majdnem ment dolgozni, így korán keltünk, de aztán kiderült, hogy mégse megy, viszont visszaaludni már nem sikerült. Reggel írószer, újra ki kellett nyomtatnom a kérdőívemet, hatvan példányban. Leszállítottam egy csomagnyi Avon terméket is, utána itthon ebéd majd kérdőív számozás és hajtogatás... Délután kevés tanulás (holnap jobban bele kell húzni), majd 5-7-ig voltam etetni. Volt alkalmam megtömni egy bébi kígyót, ami hetek óta nem mutatott hajlandóságot a táplálékfelvételre, valamint én adtam vacsit a krokodiloknak is :D

Most pedig várom Robit, hogy nézzünk valami filmet, esetleg egy kis Dr. Csontot... :D

Submaximális boldogság

Egy hét tanulás után, de túl vagyunk az ortopédia fizioterápia vizsga első fordulóján. Szokásos izgulás, gyomorideg előtte, próbáltam bevonzani a témát, amit akarok... Hát, az elméleti kérdést sikerült is bevonzani (scoliotikus légzést kaptam), de a gyakorlat nem nagyon jött össze. Hármast kaptam rá, mert egy olyan Schrott feladatot kellett volna lediktálnom, amiről így utólag kiderült, hogy totál káoszosan van leírva a füzetemben...  Persze, egy hármas még nem a világ vége, majd a következő ötös lesz, és akkor ki is egyezem egy ortopédia fizio négyessel, de azért na... Nem örülök annak a hármasnak szó mi szó. 

Ráadásul, rengeteget kellett várni, mire a mi csoportunk sorra került, és teljesen leamortizálódtam nap végére.

A nap híre azonban Árpitól érkezett, méghozzá az, hogy Talpi gazdija, Ottó bá', rámondta az áment Talpi tavaszi fedeztetésére. Tehát lehetséges, hogy Talpitól lesz kiskutyám, Kiskunhalasról! :) Ráadásul, fekete kannal lesz pároztatva, így elég nagy esélyem van egy korom fekete kiskutyára, aki már régóta nagy vágyam :) Nem akarom elkiabálni, mert van még 3 másik tenyészet a tarsolyomban, de tény, hogy Talpi lenne a legszimpatikusabb anyuka jelölt :) Legyen már tavasz! 

Miért félünk a haláltól?

Talán azért, mert 20-22 évesen az ember még nem foglalkozik ezzel a témával, legalábbis normál esetben igen keveset.  Tartunk tőle, mert nem tudjuk mi vár ránk, félünk az ismeretlentől. Rettegünk, hogy fájni fog, hogy vége lesz az életnek, arról pedig azt hisszük, hogy jó. Félreértés ne essék, mert tényleg jó, csak ettől függetlenül a halál után is történhetnek szép dolgok. (Nem lehet olyan rossz, mert még senki nem jött vissza reklamálni...)

Állítólag, egy idős ember aki maga mögött tudhat 80-90 évet, nem így gondolkodik, mint mi, fiatalok. Apa szerint, elkezdik várni, mint valami pihenést, mint valami megváltást, mert érzik, hogy adott fejezet lezárul, viszont kezdődik valami új, valami más, ami talán ismeretlen, de nem biztos, hogy elborzasztó.
A válaszokat senkitől nem kaphatjuk meg, magunk fogjuk megtapasztalni, ha eljön az ideje. Nem félek tőle, hogy valami eget rengető sötétség vár majd rám, hiszen vannak néhányan, akik beszámoltak arról, milyen volt élet és halál mezsgyéjén lebegni, és az esetek többségében láttak valami meleg fényt, alakokat... Biztosan van az élet után valami másik dimenzió, ahová kerülünk. Esetleg ugyanez, csak más formában.

Tegnap geriátra órán a halál és a gyász volt a téma. Már akkor tudtam, hogy nem úszom meg sírás nélkül, amikor a tanárnő közölte, hogy ez lesz műsoron. A címben szereplő kérdést is ő tette fel. Én pedig két legördülő könnycseppel, elcsukló hangon feleltem: "attól félek, hogy nem lesznek ott azok, akikre számítok..."

Eszti kedvéért :D

Két gondolat: 

1. baromira elegem van a tanulásból, holnap ortopédia vizsga, de ez jövő héttől csak rosszabb lesz...
2. Dextert sunáznám :D

Hétfői fotózás - ez szerelem!

Megkaptam Lilitől a képeket, de nagy bánatunkra a borús idő miatt nem sikerült túl sok... Ezért arra jutottunk, hogy ezt a fotózást majd egyszer mindenképpen meg kell ismételni! :) (Sajnos, a suli miatt majd csak kb. 2 hónap múlva...) Amúgy nagyon jól éreztem magam, szuper délután volt - leszámítva talán azt, hogy 4 óra alatt teljesen szétfagytunk... :) Árpinak köszönjük, hogy elhozta nekünk Lénát és Talpit :) Legközelebb mi megyünk, mert a fényképezőt kicsit könnyebb szállítani mint a két hatalmas németjuhászt :) Én pedig mérhetetlenül boldog voltam, hiszen kutyák közt lehettem... :)

 

A nyakamban volt Talpi! Kár, hogy az ő buksija lemaradt, de majd legközelebb rajta lesz :D

nos, ez lennék én. :)

Köszi, Lili! :)

Holtidő

"Nézd az emlékkönyvemet,
Idézd fel az elmúlt éveket,
Láthatod, mennyi minden történt velem,
Van oldal, amit kitépnél,
Van dolog, amit felejtenél,
De ez a könyv örök és végigkísér."

Várakozás

Várom, hogy Lili szóljon: kész vannak a hétfői képeink :) 

Addig gondoltam gyorsan írok pár sort, hogy mi is történt tegnap óta. Meg hát, tanulni sincs túl nagy kedvem, de azért ma már neki kell állni, mert sok lesz az ortopédia fizioterápia, ha ma nem teszem...

Tegnap este átmentem Esztihez, beszélgetni és teázni :) Eszti közben csinált magának kolbászos tojásrántottát (annyira bírom, hogy ilyeneket eszik és nádszál karcsú :D), és nagyban falatozik, amikor csöngetnek... Ajtót nyit, a küszöbön ott áll pár gyerek és közlik, hogy "Csokit vagy csalunk!" Azt az elamerikásodott fajtátokat... Erre Eszti kijelentette, hogy csoki nincs, kolbász viszont van, a srácok meg nagy boldogan rávágták, hogy az jó :D Így barátosném felkarikázott egy fél rúd kolbászt, bezacskózta, adott hozzá még két mandarint és útjukra bocsátotta a halloween-i jövevényeket :D

Nyolc órási busszal mentem Csanádra. Robi kijött elém, és elmesélte, hogy milyen nehéz az élete egy kőműves segédnek, és hogy egész nap csak arra várt, hogy hozzám bújhasson :D Dextert néztünk, aztán alvás :)

Ma reggel megint ment dolgozni, én pedig ismét a konyhában kötöttem ki, és most bableves volt a menü, de igazából én csak a tésztát gyúrtam meg, illetve zöldséget pucoltam és az alapanyagokat bedobáltam egy nagy fazék vízbe, aminek még nem igen volt bableves formája, amikor Húgival kimentünk a 10 órási buszhoz, hogy megint bejöjjünk edzeni. Szóval, ez csak ilyen félmunka volt :D

Mai edzés: tricepsz - mell - bicepsz- láb- has. Kicsit lecsaltam az edzéstervből, mert csak délig volt nyitva a terem, és nem értem volna a végére, de a lényeg, hogy minden testrészre csináltam valamit. Nemsokára másoltatok teremkulcsot és akkor már nem lesz gond ilyesmivel.  Levezetésnek 10 perc sífutó jutott, "súlyvesztés" üzemmódban.
Viszont az étrendemre nagyon oda kéne figyelnem. Próbálom leépíteni a csokibevitelt például... Vali azt mondta, hogy hetente egyszer szabad a csoki, de sokkal jobban járok, ha veszek mondjuk proteinszeleteket és azokat eszem édesség helyett.  Megfogadtam a tanácsát, és majd ha lesz pénzem, akkor veszek is egy dobozzal. Igyekszem betartani olyan kis alapszabályokat, hogy lefekvés előtt pár órával már ne egyek oldalast pacallal (rossz példa volt, mert egyiket se szeretem :D), illetve vacsorára ne kenyér legyen tésztával...
Ja, és hamarosan veszek itthonra is fitball-t, aztán majd nem lesz, hogy két ortopédia lecke közt leszaladok enni valamit, hanem inkább csinálok 50 gyakorlatot hasizomra... :)