Reggeliztetés, egy fél órás masszázs, egy megbeszélés, ebéd, kiszemetelés és már kész is a mai nap! Nem tudom, hogy pontosan mikor végeztünk, csak azt hogy lehet valami ebben a pozitív hozzáállás dologban, mert ma sem szenvedtünk már annyira (mondjuk, kevés szoba is volt, amit meg kellett csinálni, nekem meg speciel csak egyben kellett ágyaznom, mert mire kész lettem a masszázzsal annyi maradt), gyorsan végeztünk és még arra is volt időm, hogy napozzak végre egy kicsit - két hét óta először! Másfél órát lazultam kint, miközben a Ragyogást olvastam. Kicsit fura 7 Wilbur Smith kötet után Stephen Kinget kézbe venni, de ezt az egyet kibírom, utána már folytatom is Robi apukájának könyvespolcát... :) A Kék horizontról viszont kivételesen nem írok beszámolót, mert bevallom őszintén, hogy még júniusban kezdtem el olvasni és alig emlékszem... háááát, nem a történetre, hanem a sok szereplő (akik közt van holland, meg arab szép számmal) nevére... :D Legyen elég annyi, hogy ez a kötet is a Courtney család életéről szól, van benne rengeteg kaland, szerelem, halál, gyűlölködés, és még több kaland :) Izgalmas volt ez a rész is, kíváncsian várom a következő WS regényt. Igaz, az már nem kalózregény lesz, mert a Courtney- trilógiának ezennel vége, pedig nagyon megszerettem őket...
Viszont olvasnivalóból Baján sem lesz hiány, mert megrendeltem netről A titkot. Most, hogy meghallgattam a filmet (mert ugye háttal ültem a gépnek és olvastam :D), és már attól jobb kedvem lett, úgy döntöttem, hogy elolvasom a könyvet is. Mivel csupa jót hallottam róla, ezért talán nem árt ha megveszem és ott lesz a polcomon... Hátha olyan kötet ez, ami segíteni fog a rosszabb napokon... :) Csütörtökön, mire hazaérek, elvileg már ki is hozza a futár.
Megnéztük ma Lettivel és az új munkatársunkkal, Nikivel, a Paul-t. Kedvenc vígjátékom és hónapokkal ezelőtt láttam, így jókat derültem rajta, mert már alig emlékeztem a poénokra :D
A vége felé hívott Robi beszéltünk telefonon pár percet, és tudom, hogy nincs miért féltékenynek lennem, de akkor is nagyon szeretnék már otthon lenni. Elegem van abból, hogy csak én nem vagyok vele :( De már csak két nap... Azon viszont teljesen meghatódtam, hogy előre aggódik olyan dolgokon, amik még annyira képlékenyek, hogy nagyon... Belegondolt abba, hogy mi lesz akkor, ha én lediplomázom és Baján fogok dolgozni, és akkor Ő még Pécsett lesz, és hogy Ő nem fogja kibírni azt, hogyha csak hétvégén lát... Teljesen szíven ütött a gondolat, én ezen még nem is agyaltam... Megígértem neki, hogy keresek én Pécsen állást (Msc miatt lehet jobb is lenne, bár ez aztán tényleg a jövő zenéje...), de csak is akkor, ha vihetek egy kiskutyát a házhoz... :)
Oké, ez még tényleg a távoli (egy év távolinak számít?) jövő, de akkor is gombócos lett a torkom azon, hogy Ő már ilyeneken aggódik... Már csak azért is, mert ez azt is jelenti, hogy tervez velem még sokáig... :)
Ez a mai nap megér egy misét... :D Tegnap Lettivel megnéztük A titok című dokumentumfilmet (mondjuk én csak hallgattam, mert közben kiolvastam a Kék horizontot :D), ami arról szól, hogy hogyan legyünk boldogok, pozitív gondolkodásúak, hogyan vonzzuk be magunknak a jó dolgokat, és ez a film valahogy hatott... A mai napunk teljesen jó volt, legalábbis ebéd után, teli hassal elég sokat nevettünk :D Ja, és megérkezett a netről rendelt Converse táskám, baromi jól néz ki :)
Kehidára cirkusz érkezett, az étterem előtt, ahol kajálni szoktunk állítják a sátrat, mire én: Minek állítanak ide ilyen bazi nagy sátrat? Ha cirkuszt akarnak jöjjenek be a Club Kehida Aparthotelbe... :D
Az ebéd finom volt, pincér gyerek kihozza: - A kollega csókoltat benneteket, ebédet is főzött nektek...
Mire Letti kapásból: - A tequila az miből van? :D
Megkaptuk a választ, hogy valami kaktuszból... :D Ebéd után visszasétáltunk a szállodába, de vissza is fordultunk mert Lackó vacsoráját ott hagytuk... Megjegyzem: nem csak az éjszakás recepciósunkat hívják így, hanem a pincért is.... :D
Pincér: - Ejj, azt hittem miattam jöttetek vissza... Pat: - Hát, miattad jöttünk vissza, mert Te nem csomagoltad el a Laci kajáját :D
Ezek után meghívott minket 1-1 vaniliás-csokis csavart fagyira :D
Délután kiszemeteltünk Lettivel, tisztára örültünk, mert viszonylag kevés apartman volt, amibe be kellett kukkantanunk... az első emeleten éktelen csaholást hallottunk és én már a hang alapján megállapított, hogy ez egy gyerekkutya :D Bementünk a szobába (gazdik persze sehol) és egy tündéri, kb. 8 hetes Jack Russel terrier bébit találtunk bent, akit nagyon gyorsan körbeszeretgettem és eléggé nehezemre esett otthagyni, tekintve, hogy rettenetesen sírt a picúr... Ilyen kicsi kutyát nem lehet csak úgy bezárva hagyni egy apartmanban... Szívem szerint írtam volna egy cetlit az ajtóra, hogy "a kiskutya nagyon sírt, ezért levittem magammal, a 118-as szobába átvehető" :D
A következő "kaland" az új német vendégekkel volt: bementem a szobába, köszöntem németül, angolul kérdeztem meg, hogy van-e szemetük, amit elvihetünk, majd mikor kértek egy törölköző cserét, olaszul zártam a beszélgetést, hogy egy pillanat és visszajövök... :D Az aztán a nemzetközi szemetelő-lány, remélem figyelitek! :D
A szálloda szobái speciális mágneskártyákkal nyílnak, és csak a szobaasszonyoknak van olyan kártyája, ami mindent nyit. Mi ezt a kártyát szoktuk használni szemeteléshez, hogy onnan is kihozhassuk a kukát, ahol éppen nincs ott a vendég...
Letti: - Valamelyik nap az egyik vendég meglepődött, hogy hogyan tudtam bemenni a szobájába... Pat: -A varázspálcával... Alahomora! Így... :D
Pat: - Tolod a kocsit? Letti: - Nem baj, ha húzom? :D (fél perccel később) Aúúú, ráhúztam a sarkamra!! Pat: -Mondtam, hogy toljad... :D
A helyzet az, hogy a konténer dugig van, és egy gyufásdobozt nem lehet már beletenni, de mi azért megpróbáltuk... A napi szemét között, amit gurulós kordén toltunk ki az udvarra, Letti talált két zacskó bontott (de rendesen becsomagolt chipset), és vígan majszolgattuk, amíg megpróbáltuk kitalálni, hogy hogyan tuszkoljunk még szemetet a konténerbe... A megoldás végül az én fejemből pattant ki: kapát vettem a kezembe, felugrottam a kukára, kinyitottam a tetejét, és a célszerszámmal próbáltam lelapogati a cuccost, hogy tudjunk még rátenni... Kukából kiszedett PomBar rágcsálás közben, a konténer tetején, kapával a kezemben arra jutottam, hogy talán mégis érdemes egyetemre járnunk, mert ez már a legalja... :D
Irigykedve olvasom a blogokat és irigykedve hallgatom, olvasom, hogy ki merre jár, mit csinál... Mi meg itt Kehidán csak dolgozunk és dolgozunk, de már nem tart soká... A visszaszámlálás már tart, 5 nap múlva otthon vagyunk... Érzem, hogy ez a pár nap lesz a legnehezebb, de ha hazaérek szétszeretgetem a Róbertemet, aztán pedig aug. 4-én megünnepeljük Riki születésnapját, ami egyben ünnepe lehetne az enyémnek is, de az más tészta :D
Csütörtökön kaptam egy sms-t, hogy a legends.hu-ról rendelt csomagomat átadták a futárnak, s mivel pénteken nem érkezett meg, ezért hétfőre várom a Converse táskámat... Per pillanat ez tartja bennem a lelket, no meg a csütörtöki hazamenetel... :)
Picit elegem van már abból, hogy mások után takarítok, mások után húzok ágyneműt, illetve mások szemetében turkálok nap mint nap... Sőt, arra is rájöttem, hogy én itt kb. 24 órás ügyeletben vagyok, mert ha a vendégnek este 10-kor kell egy lepedő, vagy egy rántott lóhomlok, hát azt is én fogom odavinni neki... Az a kevés anyai ösztönöm, ami napjainkban kezdett kivirágozni, az is elpusztult itt Kehidán, mert a gyereküvöltést már hallani sem bírom... Azt pedig megtanultam, hogy ha nekem egyszer gyerekem lesz (mert azért szeretnék én gyereket, mert az enyém az tökéletes lesz :D), biztos úristen, hogy nem adok neki bébitápszert, mert attól sokkal büdösebbet szarnak... És nekem elhihetitek, hogy így van, mert minden nap kiviszek minimum 6 olyan szemeteszsákot, ami dugig van pelenkával... :D
Ha hazamegyek, akkor tuti, hogy a hüllőetetés előtt pihenek minimum egy hetet... Robi, strand, fagyizások, Robi, kutyasétáltatás, barátnők, Robi, ilyesmiket tervezek... :D
Az elmúlt napok legjobb híre pedig az, hogy mindkét konzulensem rámondta az áment a kérdőívemre :) Csupán 6 oldal lett, és ez még csak a kérdőív, szóval kezd bennem motoszkálni a gondolat, hogy esetlegesen meg tudok írni egy 40 oldalas szakdolgozatot... :D
Most pedig megyek, reménykedek, hogy lesz egy óra nyugtom, és megnézek egy Trónok harcát... Róbert már végignézte a második évadot, én pedig az elmúlt két hétben azt is elfelejtettem, hogy elkezdtem otthon valami sorozatot... :D
Ma van négy éve, hogy Anya már nincs köztünk... hihetetlennek tűnik, hogy ilyen hosszú idő telt már el azóta, hiszen az emlékeim semmit nem halványultak... Minden áldott nap gondolok rá, mindig hiányzik. Annyiszor eszembe jut, hogy milyen kár az, hogy Robit nem ismerhette... Pedig Ő egy olyan fiú, aki mellett boldog vagyok. Remélem, onnan fentről azért látja, és ő is tudja ezt...
Az első egy évhez képest ma már könnyebb... Könnyebb, mert tudom, hogy valahol létezik, valahonnan figyel és vár ránk. Talán még Rex is ott ül mellette és ketten várják a nagy találkozást... :')
Soha nem fogom Őt elfelejteni, talán az lehetetlen is. Rettenetesen szomorú vagyok, hogy nem láthatja majd a diplomaosztómat, az unokáit... De tudom, hogy velem van... A múltkori álmom óta tudom.
"Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk."
(Marjoire Pize)
'Anya, ha vakuzok mindig becsukod a szemed, csinálj már valamit!"
Találtam egy nagyon szép verset, Sz. Krisztinától. Ő korábban veszíthette el az édesanyját, de a vers mondanivalója attól még ugyanúgy igaz rám is...
"Egy éves voltam mikor megtörtént,
Akkor egy élet megszakadt, véget ért.
Tudom, hogy nagyon szeretett engem,
Hisz a szüleim sokszor mondták nekem.
Sokat gondolok rá, érzem vigyáz rám,
Azt is mesélték, így hívott: pici rózsám.
Tudják, hogy nagyon jó ember volt,
Nekem fáj, hogy közbeszólt a sors.
Úgy szeretnék a szemébe nézni,
A kedvenc történeteimet mesélni.
Mesélni a barátokról, a szerelmekről,
S még beszélgetni magáról az életről.
Igazságtalan, miért nem lehet velem?
Remélem érzi, hogy hiányzik nekem.
Bárcsak egyszer egy órára visszajönne,
S elmondaná milyen volt az ő élete.
Mama, annyiszor szükségem van rád,
Hogy nem lehetsz itt nem a te hibád.
Bárhol is vagy, remélem, hogy boldogan,
Szeretlek, de ezt sosem mondhattam..."
Én mondhattam neki, hogy szeretem, de mégis úgy érzem, hogy sosem elégszer... Amikor "nagylány" lettem egyre kevesebbszer... kevesebb puszit osztogattam neki... és ezt annyira sajnálom! Bármit megtennék, hogy kimondhassam még egyszer: ANYA SZERETLEK! Bármit megtennék, hogy még egyszer megfoghassam a kezét, hogy adjak neki egy puszit... Menjetek és mondjátok ki édesanyátoknak helyettem is!!!
Sosem értettem azokat a korombelieket, akik veszekednek az anyukájukkal. Nem kell, hiszen ők csak nekünk akarnak jót... Nem kívánom senkinek azt, amit én átéltem, de éppen ezért: ne veszekedjetek az anyukátokkal, ne beszéljetek vele csúnyán, vagy türelmetlenül... mert egyszerűen: nem érdemlik meg...
Kehidai viszonylatban laza nap volt a mai. Reggeliztetésnél alig voltam fent a konyhában, mert egész délelőtt masszíroztam. Az egyik vendég német volt, és egy szót nem tudott angolul, én meg németül, így elég nehézkes volt a kommunikáció, de semmi baj: valamit jól csinálhattam, mert jönnek a férjével az elkövetkező három napon is... :D Mire odajutottunk Lettivel, hogy takarítás, addigra a lányok készen voltak azzal az öt szobával, ami mára volt. Telt ház van, nincs több hely a Club Kehidában :D Lettivel kiszemeteltük az egész szállodát, utána pedig egészen időben (délután kettő óra körül) jutottunk el ebédelni. Csirkeszárnyak voltak rizzsel, a csirkeszárny pedig tipikusan az az étel, amit nem lehet szépen enni, és volt egy olyan érzésem, hogy az egész étterem engem bámul... :D
Délután Petra és Letti aludtak (most így hárman vagyunk egy apartmanban, mert tegnap költöznünk kellett...), én pedig olvasgattam, gépeztem, miközben kerekedett egy hatalmas vihar, most este pedig tornáztam egy órát Rubint Rékával. Kedvenc 40 perc popsi + 20 perc kombót csináltam, és így egy hónap kihagyás után eléggé elfáradtam... :D
Augusztusban tervezek kondibérletet venni Baján, újra futni meg ilyesmiket, mert amióta itt vagyok Kehidán nem sokat mozgok, leszámítva azt a néhány futást, még júniusban... Az meg régen volt.
Ma már nem csinálok semmi mást, mint befekszem az ágyba, tv-t nézek, várom Dénes és Riki telefonjait a felvételi eredményeikről, aztán pedig alszom.
Tegnap pedig korszakalkotó ötletem támadt. Én még soha nem gyűjtöttem semmire, egyszerűen csak megvettem a nagyobb dolgokat, amikor volt rá pénzem. De most kitaláltam, hogy mire spórolok: kiskutyára. Egy évem van rá, hogy összegyűjtsem azt a pénzt, amibe az eb fog kerülni, meg esetleg még többet is, ami jól fog jönni az oltásokra meg ilyesmikre. Fogok csinálni otthon egy "Dexter" feliratű dobozkát, és az elkövetkező 8-10 hónapban igyekszem majd minden hónapban eltenni némi pénzt, hogy amikor meglesz a diplomám, akkor már csak szaladni kelljen azért a kölyökért... :)
Kezdek megint leamortizálódni, de semmi gond: még bírom! Tegnap este negyed 10-ig dolgoztam, mert van itt egy budapesti házaspár, a férfinek szülinapja volt, és a felesége pedig befizette egy esti masszázsra illetve fürdőzésre :) Még le is fotózott, ahogy dolgozom:
Na, itt a bizonyíték, hogy nem a lábamat lógatom itt Kehidán! :D Ma is 11 órát melóztam, Lettivel este 6-ig szobát takarítottunk... Holnap pedig vár ránk 18 apartman, az is fincsi lesz...
Péntektől máig itt volt Letti barátja, aki szintén Robi, mellesleg zumbaedző. A testnevelési egyetemen tanul, ezért tartott a hétvégén aquafitnesst, de sajnos csak egyre tudtam elmenni a négyből. Viszont megmasszíroztam péntek este mindkettőjüket és kiderült, hogy Robi is tanult némi gyúrást a nagy Budapesten, így ő is helyretette az én hátamat. Végre! Nagyon jól esett, mert utoljára egy éve masszíroztak meg, akkor is itt Kehidán... Tegnap pedig koktéloztunk egyet, íme a szerelmesek :)
A Legends honlapján 50%-os leértékelés van, így hát rábeszéltem Istit és Bettit, hogy rendeljünk, mert tényleg jó áron vannak a cuccok, és akkor legalább a postaköltséget is el tudjuk osztani háromfelé. Én egy Converse válltáskát rendeltem (kár, hogy megvettem Baján azt a feketét, amit feltettem valamelyik nap...), nagyon várom már, hogy meghozza a futár ide a szállodába :) Nagyon kis szép :)
Valamint tegnap Brigi megrendelte nekem a teszveszről (vagy valami ilyesmi oldalról) a fekete-fehér Converse dorkómat :D Én nem nagyon vágom ezeket az utalgatásokat, szóval megkértem, hogy működjön közre, és végre sikerült összehozni a dolgot :) Postaköltséggel együtt 5300 Ft-ba kerül (az első csukámat 15 ezerért vettem, azért nem mindegy!), úgyhogy ha megkapom és minden oké lesz vele, akkor lehet rendelek még egy sötétkéket is a későbbiekben. Remélem, szeptemberre ideér... :)
Nagy vonalakban ennyit a hétvégéről, ha számításaim nem csalnak, akkor még 12 nap van hátra a hazamenetelig. Hiányzik a Robi.
Visszazökkentem a kehidai kerékvágásba: reggel héttől reggeliztetünk, utána takarítunk, a nap fénypontja az ebéd :D Tegnap fél ötig, ma fél hatig dolgoztunk, picit elpilledtünk... Lettivel nagyon vicces együtt élni, ma például teljesen egyedül és önállóan zumbázott és szambázott a szobában, amíg facebookoztam és nem rá figyeltem öt percig... :D Tegnap megnéztük az év horrorfilmjének kikiáltott Fekete ruhás nőt, az nagyon tetszett, volt benne pár rész, amin összerezzentünk, elég izgi kísértet sztori. Ma a Motel 2-t néztük meg Letti javaslatára, de ő valahogy nem igazán bírta nyitva tartani a szemét az egyes részeknél (pedig komolyan nem az én ötletem volt a dolog...), pedig én jóízűen megvacsoráztam közben... :D A film nem olyan vészesen szar, mintha kétszer ennyire rossz lenne, de a németjuhászokért mindenképpen érdemes volt megnézni. Csak az nem tetszett, hogy az egyik jelenetben emberölő, gyilkos fenevadnak vannak feltüntetve, és azt utálom. Na, de a Fekete ruhás nőt nézzétek meg, az tényleg jó mozi. De ne egyedül egy sötét szobában, mert ne az én lelkemen száradjon már az infarktusotok...
A másik (és igazából elsődlegesebb dolog), amiért jelen pillanatban blogírásra adtam a fejem, azok a lelki dolgaim. Tegnaphoz képest már úgy ahogy lehiggadtam, de azért leírom, hogy én nő vagyok, méghozzá egy szerelmes nő, és akármennyire is bízok a páromban, véleményem szerint akkor sem kell különösképpen repesnem az ötletért, hogy egy másik csajjal lóg - akit, mellesleg én is bírok -, tekintve, hogy 300 km-re vagyok az otthontól... Fordított esetben szerintem a másik sem örülne ilyesminek... (Pont ezért nem találkozok pl. Tomcival többet, pedig régen sokkal többet lógtunk együtt.) Próbálom elhitetni magammal, hogy nem vagyok féltékeny, de hát kit akarok én becsapni? Igen is az vagyok. Más úgy találkozni egy baráti barátnővel, ha én is ott vagyok, és más úgy, ha én nagyon messzire kerültem onnan.
Mindegy, próbálok nyugis lenni, meg maximális bizalommal tekinteni az elkövetkező két hétre, de az a baj, hogy láttam én már karón varjút csalódtam én már az életben eleget, és nem igazán hiányozna valami hasonló, pláne most, amikor minden rendben van, és tényleg vele szándékozom leélni az életem.
Tudom, hogy néha kiállhatatlan vagyok a féltésem miatt, de azt szokták mondani, hogy addig jó, míg az ember érez ilyeneket, és az lenne a nagy baj, ha leszarnám. Hát, én nem szarom le, sőt egyáltalán nem bírok úgy csinálni, mintha ez engem hidegen hagyna.
Mindenesetre örülök, hogy elmondja ezeket, és remélem, hogy a jövőben sem fogunk egymás elől eltitkolni semmit. "Az élet nem színjáték, de ha játszani kell, csak őszintén!"
Ennyi volt mára a lelkifröccs rovatom, jól esett leírni. Megpróbálok nem parázni feleslegesen a hülyeségeimen, mert idő előtt fogok gyomorfekélyt kapni, de akkor is jól esett leírni :D
Ma délben jöttem vissza Kehidára Istivel és Bettivel, sajnos Robi nélkül... Ma már volt egy masszázsom, és lesz is még kettő, este hatkor. Előre láthatólag aug. 4-én megyek majd haza, akkor már végleg. Amikor ideértünk akadt egy kis bosszúság: a szálloda egyik végéből át lettünk költöztetve a másikba, még valamikor vasárnap és az itt hagyott cuccaink össze-vissza voltak keveredve, de azóta már minden a helyére került. Most Lettivel ketten lakunk egy apartmanban, úgy ahogy tavaly :)
Elég jól meg is betegedtem: fáj a fejem, a torkom, fújom az orrom... Két napja tart, de már nagyon elegem van belőle... Lassan túladagolom magam torokfertőtlenítővel, komolyan... :D
Tegnap elintéztem néhány dolgot Baján, kihasználva, hogy egy napot vagyok otthon a szórakozás és a munka közt :)
Először is: felköszöntöttük Rikit a 19. szülinapja alkalmából :) Ebéd után elmentem vele írószerbe, ahol megrendelésre került a külső vinyóm: 500 GB, Verbatim márkájú és szép zöld. Mivel Barbiék vissza tudják igényelni belőle az áfát, így picit olcsóbban kapom meg, mint amennyibe eredetileg kerülne :) Nagyon várom már, hogy hazaérjek és elkezdjem használni, mert a laptopra már több, mint három éve gyűjtöm a képeket és már alig van rajta néhány GB szabad hely.
Voltam a hüllős német családnál is, megbeszéltem velük az augusztust (pontosabban én magyarul beszéltem, Nándi meg fordított :D): és igen! Mehetek! Pikkelyes állatkák gondozója leszek, amint hazamentem Kehidáról! :) Alig várom már! Viszont lehet, hogy nem görög teknőst fogok majd szerezni, hanem agámát, mert mondta Nándi, hogy kikelt 13 picike, valamint valószínűleg ingyen megcsinálnák nekem a terrárium hátterét. Ez eddig nagyon szépen hangzik, a gond csak a megfelelő hőmérséklet biztosításával és mamával lenne az etetést illetően, de ezeken majd ráérek akkor gondolkodni, ha hazatértem. A lényeg, hogy augusztusban is lesz munkám, még hozzá szívemhez közel álló! :)
Kiderült az is, hogy a családfő élettársa kint Németországban masszőr volt, és mondta, hogy ha majd végeztem a suliban és akarok masszírozni háznál, akkor el tudják nekem adni kedvező áron a masszázságyakat és ráérek majd akkor kifizetni, amikor lesz rá fedezetem... Tiszta rendes népek :)
Régen jártam már fehérnemű üzletben, és mivel az írószerben szereztem a Suzy nevezetű boltba egy 10%-os kupont, ezért úgy döntöttem, hogy benézek. Igazából bugyit akartam venni (nem igazán blogtéma, de nem érdekel :D), és sikerült is, ráadásul annyira Patris, hogy nagyon: kutyás :D Vettem is mindjárt sárgát, feketét, fehéret... :D (Meg még két más milyet is, kutya nélkül, de azokat nem fotóztam le.)
Sikerült beszereznem egy aranyos pizsamát is. Eredetileg csak alvós nadrágot akartam venni, de az így külön nincs, így hát egyben vettem meg ezt a kék macisat:
Robi szerint ebben letagadhatok minimum 12 évet... :D
Vettem még egy sima fekete és egy fehér melltartót, mert igazából otthon csak kettő van, amit használok, illetve szeretek. Ezek meg jó áron voltak (1500 Ft/db), valamint optikailag szépen csalnak... :P Elégedetten távoztam az üzletből, most megint nem veszek fehérneműt legalább egy évig...
Esztihez mentem a sikeres shopping után: ezer éve nem láttam már, és most volt alkalmunk beszélgetni, Andi anyuval dinnyét is ettünk, valamint szeretgettük Plútó kutyát... :) Néha még nevelni is próbáltunk rajta, de nem jártunk akkora sikerrel :D
Eszti: - Alig várom már, hogy legyen németjuhászod! A Plútó lesz a legbutább barátja... A legokosabbat nem ígérhetem... :D
Kaptam Esztitől néhány felsőt, amiket ő már nem használ :) Húú, nagyon örültem nekik, mindig jól jön az ilyesmi, örömmel fogadom :) Feketék, fehérek illetve két lila :) Azokról nincsen kép, mert hazaérvén gyorsan kimostam őket, hogy a nagyját tudjam hozni ma Kehidára. Köszönöm! :)
Ötre értem haza, összepakoltam mára. Estére jött Robi, hogy az utolsó estét együtt töltsük. Néztünk két Trónok harcát, de a másodiknál én elaludtam... :) Reggel Isti jött értünk: Robit kivittük a buszmegállóba, ahol elköszöntem tőle... Nagyon hiányzik, már most... 17 nap van hátra nélküle, pont annyi, mint tavaly ilyenkor... De utána nincs menekvés, miénk az augusztus! :)
Ajjajaj, erre vártam hónapok óta és el sem akarom hinni, hogy már túl is vagyunk rajta... Fantasztikusan szuper volt az utolsó Rockmaraton, kivéve a szombati napot, de erről majd később... Nagyon sajnálom, hogy nem lesz több, bár a fellépők többsége hangot adott annak a gondolatának, hogy remélik: jövőre valahol máshol, valamilyen formában újra lesz egy kifejezetten rockereknek létrehozott fesztivál...
Bevallom őszintén, hogy egyetlen képet készítettem egész héten... Azt is a sátortáborról és még lusta voltam feltenni a laptopra... :D Az az igazság, hogy tisztában voltam az aksik gyászos állapotával, így nem erőltettem a dolgot: a koncertek alatt úgyis minimum 10 fotós ugrál a színpadok előtt.. Közös képeket pedig az utolsó napra terveztem, de az nem jött össze, sajnos... Így hát a BAMA fotósának képeivel fogom illusztrálni a beszámolómat, élvezzétek! :) Minden kép BAMÁ-s, mert a többet egyelőre nem találtam, partyzoo-sokon meg nem vagyunk rajta :D
0. nap
Reggel viszonylag korán indultunk meg Pécsre Robival, mert eltökélt szándékunk volt, hogy az elsők között megyünk be, és árnyékos helyet keresünk a sátrunknak. 10 óra körül már a sok fekete ruhás alak közt ücsörögtünk és vártuk a delet, hogy kinyissák végre a kaput... Miután ez megtörtént, fél óra sorban állás után be is jutottunk, és a sátrunknak egy fa tövében találtunk helyet: egész nap árnyékban volt, csak egy hátránya volt: lejtett a talaj és egy éjszaka alatt minimum háromszor keltem fel, hogy az aljából visszamásszak a kiinduló pontomra :D
Gyorsan rá kellett jönnünk, hogy a sör nagyon drága (390 Ft/korsó), de kint Malomvölgyben állt a Válságsátor, ahol jóval olcsóbb volt :D A délutánt Bonnieval és Robival egy pokrócon heverészve töltöttük, és csak este 6 körül mentünk be, mert hogy Rudán Joe nyitja a Rockmaratont :) Robit ez nem nagyon hatotta meg, így ő eltűnt Pálékkal - később a Válságsátornál bukkantunk rájuk - Bonnieval viszont remekül mulattunk. Krisztián nevű ismerősöm mindkettőnket megtáncoltatott, és teljesen elámultam, hogy ez nem is olyan vészesen nehéz, mint amennyire én gondoltam... soha senkivel nem táncoltam még ilyen sokáig: kb. 3 percig folyamatosan :D
Egy koncerttel később színpadra lépett a Tankcsapda. Eszméletlen jó buli volt, naná, hogy az első sorban tomboltam végig :) Robi nem, ő valahol hátrébb pogózott, mert úgy gondolta, hogy egy év alatt öregedett annyit a szerelmünk, hogy már nem fogja a kezem az első sorban :D Az új gitárosuk, Sidi, szerintem hatalmas erőt adott a bandának, nagyon pörögtek, Lukács Laciba pedig változatlanul szerelmesek vagyunk.
Csak azt sajnálom, hogy nem játszották a Legjobb mérget, pedig az aztán tényleg klasszikus... De sebaj, voltak helyette más nóták, melyeket szeretünk :)
1. nap
Nem nagyon tartózkodtunk napközben a fesztivál területén, mert minden nap hazajártunk az albérletbe: volt normális fürdőszobánk és anyagilag is jobban jártunk, ha én készítettem otthon ebédet. Sőt, még pihenni is tudtunk, némi Trónok harca nézés közben :)
Estére mentünk vissza, Paddy and the Rats koncert volt. Mit is mondhatnék? Állati jó volt, mint a Paddy koncertek általában :D Ismét hatalmasat táncoltunk, ugráltunk, tomboltunk... :D Utána benéztünk Alestrom-ra, és arra jutottam, hogy tőlük majd töltök le zenéket, mert nagyon tetszett, de nem ismertem tőlük semmit. Nap végére Dalriada. Egész tűrhető volt a hangosítás, de még mindig csak két számot ismerek tőlük... Azt a kettőt is a végén játszották, de hűségesen végig bólogattam a koncertet, szóval semmi probléma :D
2. nap
Húúú, nagyon vártám a szerdát! Leander, Road, Depresszió, és mindhármat az első sorból néztük végig Bonnieval. Bár, kicsit kiszorultunk jobb szélre, azért élveztük. Nem is nagyon kell ecsetelnem, mert Roadon meg Depresszión voltam már kismilliószor és mindig nagyon szuper koncerteket adnak. Leanderen most voltam másodszor, de isteni volt meghallgatni élőben a VIII. főbűnt illetve a Szívidomárt :)
Lezárásként a kareoke sátorban tartózkodtunk, ahol Metal Daze Ákos ünnepelt sztárrá vált, mert a hangjával Malomvölgyben is hódított :D
3. nap
Négy koncertet álltam végig a nagyszínpad előtt, ebből hármat ismételten az első sorban. Muszáj kihangsúlyoznom mindig, mert büszke vagyok magamra :D Kalapács, Moby Dick, Ossian és Pokolgép. Kalapácstól nem sok számot ismertem, de azért amit igen, az jó volt, a Moby Dick pedig az egyik legjobb koncert volt, amin részt vettem idén. Hatalmasat lehetett rá zúzni, majd' leszakadt a fejem, a végén pedig szereztem pengetőt! :) Ossianra már Robi is odaért, így vele álltam kicsit hátrébb a tömegben, Pokolgépen pedig újra első sor, Bonnienak hála :) A Pokolgép nekem picit csalódás. Annyira rossz, hogy az a Gép, amit én megismertem és megszerettem már sehol sincs, csak Kuko és Pinyő a régi... Rájuk nézek és olyan, mintha nem lennének egyben... Lehet, hogy csak én látom így, de akkor is...
4. nap
Nekem beütött a péntek 13... Egyrészt nem fértünk fel a kökényi buszra, így kicsit későn értünk ki, Wisdom utolsó számát láttuk már csak. Utána viszont volt Omen koncert Kalapács Józsival. Ezt a műsort nagyon vártam, mert még sose voltam Omen koncerten, és azt kell nyilatkozzam, hogy szerintem ez a koncert tetszett talán a legjobban. Az énekesbe, Árpiba, teljesen belezúgtam - természetesen, csak Robi után :D - , úgy látszik bukok a szőke hajzuhatagokra :D
Azt bánom csak, hogy itt viszont nem első sorban voltam, hanem kicsit hátrébb Ákossal, de azért van annak is feeling-je, hogy bent állsz a tömegben :D Most, hogy hazaértem már le is töltöttem a legújabb albumukat, mert az még nem volt meg... Ez lett a kedvenc számom róla:
Omen után a SKA- Pécs érdekelt még. Előtte Robival ettünk egy hot dogot, ami tök finom volt, mert nem csak simán virsli meg ketchup volt benne, hanem hagyma, káposzta meg fene se tudja még mi. SKA-Pécs előtt Viktorrékkal röhögcséltünk a sörsátorban, majd én Manoval elmásztam koncertezni. Nagyon tetszett ez a banda, rohadt jó táncikálós zenéket játszottak, de 3-4 szám után éreztem, hogy valami nincs rendben a hasammal, sőt kifejezetten rosszul lettem. Elmentem a sátorhoz, befeküdtem és pihentem 20 percet, mielőtt indult volna a hajnali fél kettes busz, vissza Pécsre. Pont ezen a napon találtuk ki, hogy aludjunk bent éjszaka az albérletben, hogy kicsit kipihenjük magunkat, és majd szombaton visszamegyünk Rómeó Vérzikre, meg Akelára. Egy körül megkerestem Robit, de akkorra már még rosszabbul lettem. Busz, Pécs, séta haza, a hasam deszka-kemény. Hát... maradjunk annyiba, hogy a részleteket megtartom magamnak, de gyomorrontás... Minden távozott belőlem, amit aznap megettem, a lehető leggyorsabb úton... Otthon nem győztem lezuhanyozni, meg kétszer fogat mosni, majd bedőltem az ágyba, és az egész szombatot ott töltöttem :( Annyira sajnáltam, hogy így el lett rontva az utolsó nap, de erről senki nem tehetett... Pedig annyira akartam menni Rómeóra meg Akelára...
Vasárnap hajnali egykor ébredtünk, mert korán terveztünk hazajönni. Örömmel tapasztaltam, hogy elmúlt az émelygésem, és elég tűrhetően érzem magam az előző 24 óra rosszalkodásai után... Két órási maratoni járattal kimentünk Malomvölgybe, a hajnali sötétségben összepakoltunk, majd fogtunk egy taxit és bevitettük magunkat az állomásra, ahol még másfél órát kellett várni a Bajára induló buszra. Egy pokróc alatt csöveztünk, miközben barkóbáztunk :D Istenem, ennyit röhögni... Barackmag meg almarost... :D
Jöjjön most néhány párbeszéd, amiket megjegyeztem, a teljesség igénye nélkül:
Pál: - A Dalriada az az együttes, ahol mindenki úgy néz ki, mint a Dáresz egy fehér lepedőben... :D
Pat: - Bevallom, eddig egyetlen képet csináltam, azt is ma reggel, a sátortáborról... Ákos: - Ne vidd túlzásba, azért bulizzál is! :D
Szkander, Viktor: - Oké, akkor most teljesen szabályos leszek! Lenyomlak úgyis, nem arról van szó! :D
Éjszakai járaton egy utazni kívánó fickó: - Érdeklődni szeretnék, hogy hova megy ez a busz? Sofőr:- Rockmaratonra. - Az nekem tökéletes, csak nem jó... :D
És persze: Hol van a Pokolgép kazettám? Geráppááá :D
Nagyon-nagyon jó volt ez a hét, és kár, hogy pontosan olyan gyorsan repült el, mint a tavalyi... Őszintén bízom benne, hogy valamilyen formában tényleg lesz jövőre is...
Itthon mama azzal a hírrel fogadott, hogy Szélvész is elpusztult... Teljesen szomorú vagyok miatta, ő volt az első teknősöm és már hosszú évek óta megvolt... Állítólag, egy napig nem nézett rá, és a teki nem bírta a meleget... Kehida után úgy néz ki, hogy Zsófi ad egy másikat, valamint azon gondolkodom, hogy szülinapomra veszek magamnak két görög teknőst: azok nagyon édesek, és a vizük sem buggyan meg... tökéletesen el lesznek itt velem az árnyékos szobában :)
Péntek este kint aludtam a teraszon és annyira nagyon jó volt! A szombati röplabdázásból viszont nem lett semmi, amiért én elég mérges is voltam, de már megbeszéltük és nem ide tartozik...
Estefelé találkoztam Brigivel: úgy volt, hogy megyünk Metal Daze koncertre, de nem mentünk, mert belépős volt, és úgy gondoltuk, hogy másra is el tudjuk költeni azt a pénzt... Fagyi, pizza, sétálgatás, valamint megismertem Zsófit is, akitől lehet, hogy kapok majd egy méretben Szélvészhez illő teknőst, szegény Balambér helyett :) Az időnk nagy részét Baja új szökőkútjában ücsörögve töltöttük és gyönyörködtünk a szebbnél szebb kislányokban, akik ott pancsoltak körülöttünk :) Áh, remélem nem minden gyerekem fiú lesz, mert nekem kell egy tündérkirálylány is :D A belváros pedig nagyon szép lett, annyira örülök, hogy bajai vagyok :)
Fél 9-es busszal mentem ki Robiékhoz :) Jó volt látni a családját, így egy hónap kihagyás után, hiányoztak már :) Bucky kutya is :) Időközben született náluk két kiscica, akik ma 8 naposak, de mivel lent vannak a pincében, rájuk vakuzni meg nem akartam, ezért nem lett róluk fotó. Elkezdtük megnézni a Titánok harcát, de elaludtam rajta, úgyhogy ma befejeztük be :D
Délelőtt kimentünk a Kanális partra röpizni: Barbi, Hugi, Robi, Peti és én :D Elég érdekesen játszottunk: lányok a fiúk ellen, összevissza pontozással, de azért jó volt... :D
Azért igyekeztünk, hogy ebédre hazaérjünk, mert halászlé volt... Jujj, de vártam már! Nagyon finom volt, ettem is két tányérral, utána meg még halhúst is, pedig az nálam nem túl gyakori... Desszertnek pedig dinnye volt, abból is bepusziltam egy tisztességes szeletet... :D
Fél 4-kor jöttem haza, és mire beértem Bajára, addigra kellőképpen izgatott lettem, mert akkor kezdtem csak igazán felfogni a tényt, hogy holnap Rockmaraton!!! :D
Hazabicikliztem, és összepakoltam mindent, amire ott szükségem lehet :) Átmentem Tesco-ba és az üzletsoron, a táskaboltban vettem egy fekete kis oldaltáskát, mert amit másfél éve vettem az már teljesen szétjött... Ez hasonló ahhoz, csak nincsenek rajta szegecsek, helyettük azonban van rajta két külső zseb, ami pont ideális pl. a telefonomnak...
Ilyen kis egyszerű, illik mindenhez :D
Tesco után Rikiékhez tekertem, mert tőle kaptam kölcsön a hálózsákot, amiben aludni fogok. Mondjuk, szerintem nem benne, hanem rajta fogok aludni ebben a 40 fokban... Úsztam egyet a medencében, illetve beszélgettünk az egyik barátjával, Gergővel. Riki fog holnap kivinni a buszhoz is, mert papa megy pecálni, és nem lesz itthon kocsi.
Mielőtt hazajöttem volna, benéztem még Szandráékhoz, ha már úgyis arra jártam :) Megint csacsogtunk kicsit, majd siettem haza, mert eszembe jutott még pár dolog, amit nem tettem még el... :D
Hjaj, nagyon várom már a holnapot :) 0. napon Rudán Joe és Tankcsapda lesz, ami érdekel :) Fél 9-es busszal megyünk, hogy még kapunyitás előtt odaérjünk és reménykedünk benne, hogy sikerül árnyékos helyet találni a sátrunknak... Legyetek rosszak! Én leghamarabb egy hét múlva fogok jelentkezni, de kizártnak tartom, hogy közvetlen Maraton után írnék kiadósabb bejegyzést... :D Fogok majd, de azt szerintem már Kehidáról... A viszontlátásra! :D
Valahogy éreztem, hogy amikor hazajövök és lenne lehetőség kicsit tovább aludni, mint munkaidőben, akkor naná, hogy felébredek 3/4 hétkor... Ebben közrejátszott az a 40 fok is, ami a szobámban uralkodott... Már reggel kitaláltam, hogy ma éjszaka kint alszom az erkélyen, és nagyon takaros kis kuckót alkottam magamnak, de ahogy elnézem... jön a vihar... Nem kéne szarrá áztatnom az ágyneműmet... :D Kivételesen reménykedem, hogy megússzuk eső nélkül, mert tényleg nagyon kedves fészket csináltam... :D
Reggel 9-re átmentem Lilihez, megittunk egy kávét és másfél órában megbeszéltük az elmúlt hónap eseményeit :) Annyira jó volt vele is találkozni! :)
Fél 11-re mentem kozmetikába... Andi ledoktorált rajtam, legalábbis abból ítélve, hogy több, mint fél órát feküdtem a székben, amikor egy szemöldökgyanta megvan kb. 10 perc alatt... :D Hát, istenem, Kehidán nem mentem el szépítkezni, mert nem bízom én a zalai kozmetikusokban :D A szemöldököm viszont szép lett, és ez a lényeg! :D
Ebédre chilis bab volt, aminek nagyon örültem. Holnap ebédre pedig halászlé lesz, de délelőtt 10-re megyünk röplabda versenyre Csanádra, mint nem régen megtudtam Robitól, így nem biztos, hogy hazaérek délre. A Kehida Kapujában jól főznek, de azért mama ebédje az igazi! :D Kaja után megnéztem a kedvenc Dr. Csont részemet, az Állati nyomozást (4.évad, 4. rész), utána pedig átmentem a szomszédba Laurához és megvettem tőle a megrendelt Csuporka ékszereimet :)
A tappancsos lánchoz lesz majd gyűrű is :)
Új szerzeményemmel a nyakamban felbicikliztem az írószerbe, ahol tartottam egy másfél órás élménybeszámolót Barbinak :D Voltam Sári Sportban, vettem holnapra röplabdát, mert Róbert megkért rá, mert az úgy nem ártana egy röplabda versenyen. Nagyon szép példányt találtam, rikító kék és narancssárga színű, tehát már messziről látszik, hogy nem lehet elhagyni... Sportbolt után Attila étterembe mentem, ahol Szandra dolgozik. Vele is beszélgettem egy kicsit, illetve ettem egy sütit :)
Most este voltam a Dunán is, Pepivel. Megvolt az idei év első fürdése kedvenc folyómban, ráadásul a kutya is rájött, hogy ő tulajdonképpen nagyon szeret úszni :D Vittem fényképezőt, de nem nagyon lett róla értelmes kép, mert folyamatosan ficergett, meg pancsolt... :D
Úgy volt, hogy csak holnap jövünk haza, de én két napja folyamatosan a sírás határán állok, Robival is összevesztem már, kedvem sem volt semmihez, így Juli ma mondta, hogy hazajöhetünk egy nappal előbb, nyugodtan. Villámgyorsan összepakoltam a cuccaim felét, amikre szükségem lehet az elkövetkező másfél hétben. A maradékot otthagytam, majd Letti vigyáz rá, aki tegnapelőtt érkezett meg Kehidára, és egy hónapig lesz a kedvenc munkatársam <3 Muszáj volt már eljönnöm onnan, mert már mindenki látta rajtam, hogy betelt a pohár...
Kehidáról átmentünk busszal Hévízre, Hévízről pedig közvetlen járat volt Bajára... Öt és fél órás út volt, ami alatt megnéztünk Robival a Trónok harca első epizódját, de én javarészt aludtam, bóbiskoltam, gondolataimba merültem... olyan rossz érzések kavarogtak bennem... aminek talán többek közt az volt az oka, hogy Robival az elmúlt két napban nem álltak túl fényesen dolgok, valamint hogy ő nem is jön vissza dolgozni Rockmaraton után...
Amikor átért a buszunk a Duna hídon... hát, az semmihez sem hasonlítható dolog volt! Annyira jó érzés volt hazaérni, beérni Bajára! Ez az otthon, itt élek, amióta az eszemet tudom, és ma valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy itt is akarom leélni az életem... Az elmúlt egy hónap kapásból kitörlődött, mintha csak egy pillanat lett volna... Itthon vagyok, és csak ez számít.
Amikor leszálltam a buszról, az első ember, akit megláttam Brigi volt. Nem tehetek róla, sírva ugrottam a nyakába. Utána mama és papa következett, rettenetesen hiányoztak! A Kehida kapujában jól főznek, de mama főztje az igazi :) Kaptam egy rossz hírt is, ugyanis Balambér teknősöm elpusztult a napokban, valószínűleg nem bírta a nagy meleget... :(
Holnap addig alszom, amíg tudok, utána pedig bank, írószer, kozmetika, Lili, és majd még kitalálom :) Másfél hétig hallani sem akarok a munkáról :)
Egy kicsit ma betelt a pohár... Annyira örülök, hogy hosszú távon nem a vendéglátóiparban fogok dolgozni, hogy hihetetlenül... Nekem nem megy ez: folyamatosan mosolygósnak, kedvesnek lenni, kinyalni mindenki s***ég a nap 24 órájában. Nem is tudom, hányadik hete vagyok itt, úgyhogy mindennap dolgoztam valamit, minden áldott reggel felkeltem, megcsináltam mindent, ami adódott és meg is fogok csinálni még holnap is, és holnapután is, de most muszáj kiírnom magamból a gondolataimat... Nagyon várom már a péntek 13 órát, hogy elinduljon a buszunk végre Baja felé...
Teljesen jól indult a nap: hatan voltunk ma szobaasszonyok, mert jött két gyakornok csaj. Csapatokra oszlottunk és egyszerre tudtunk két szobát is csinálni, így kész lettünk 20 apartmannal délután fél háromig. (A szobaasszonyok munkaideje papírforma szerint háromig van.) Lehet, hogy ez így nem hangzik soknak, de higgyétek el: 20 apartman az rengeteg: felhúzni az ágyakat (2-5 személyre általában), élére hajtogatni az ágyneműket, portörlés, fürdőszoba és konyha kitakarítás. No, most ha ezeket a melókat egyszerre 3-3 ember csinálja, két szobában, akkor pikkpakk lehet vele végezni. Nagyon büszke voltam magunkra, amikor fél háromkor már elkészültünk. Sőt, megebédelnem is sikerült, valamint felporszívóztam az egész szállodát (folyosók, meg előterek mindhárom szinten).
Eddig tartott az örömem. 1-2 hete voltak itt a klímaszerelők, de nem tudom minek, mert néhány szobában, még mindig nem jók. Délután 4 felé szóltak be a szobámba, hogy menjek, mert megint takarítani kell, mert az egyik vendég rosszul van, olyan meleg van a szobájában. Az volt a szerencsém, hogy Ági még a szállodában volt ekkor és segített megcsinálni egy másik apartmant, amiben jó volt a klíma. Ketten azért még mindig gyorsabban haladtunk, mint este hét körül, én egyedül...
Ugyanis később volt még egy telefonom, hogy menjek, mert megint ki kell pucolni egy apartmant, ráadásul négy személyre, mert egy család jelezte, hogy szintén nem jó a klímájuk. Pont leültünk Robival Spartacust nézni, de ismételten nem sikerült együltő helyben végignézni az epizódot... Nem baj, felkeltem és megcsináltam. Kitakarítottam az apartmant egyedül, de egyszerűen nem bírtam tovább: elsírtam magam Robinak, bent a szobában. Elfáradtam, kész. Tudom, hogy én vagyok most itt az egyetlen ember, akit elő lehet kapni ilyesmire, mert Robi ma is éjszakás, és nem is takarítónő (mondjuk, az én se vagyok kifejezetten, de már eléggé belejöttem), meg mindenki másnak is megvan a maga dolga. Tudom, hogy ezért fizetnek, meg is csináltam és ezek után is megfogom, de egyszerűen nem tudtam elfojtani a könnyeimet, ennyi sírdogálás jár nekem is... A szar csak az volt, hogy a vendég is észrevette rajtam, hogy gond van. Győzködtem, hogy nem velük van a bajom - mert tényleg nem, nem tehetnek róla... De mégis csak kitakarítottunk ma 20 apartmant az érkezőknek, erre kapásból kettő nem jó, mert rossz a klíma és olyan meleg volt bent, mint a pokolban. Amikor végeztem, akkor a családfő a kezembe nyomott egy ezrest, de nem akartam elfogadni, mert tényleg ez a feladatom, ezért vagyok itt, meg tényleg nem ők tehetnek erről az egészről... és rájöttem, hogy a pénz nem boldogít, mert a pihenésre szánt órámat nem lehet forintokért megvásárolni... Judit szólt, hogy lenne még egy apartman, ahol szintén nem jó a klíma, de mondta a lakóknak, hogy ma már nem tudjuk őket átköltöztetni, majd holnap... Végtelenül hálás voltam neki ezért... Fel is szaladtam a kávézóba és a kapott ezresemet elköltöttem jégkrémre: vettem Juditnak is egyet, mert nem engedte a harmadik takarítást, Robinak is, mert mellettem van, és magamnak, mert én meg szimplán megérdemlem, pedig ma már ettem egyet...
Most már megnyugodtam, csak ne lenne ennyire melegem... Most már kibírom ezt a 4 napot, ami hátra van, aztán jöhet a jól megérdemelt másfél hét pihenés, hogy feltöltődve jöjjek vissza Maraton után, még 3 hétre... :) Csak az tartja bennem a lelket, hogy hétvégén pihenő, illetve, hogy az ittlétemmel Esztiéknek segítek igazán... :)
Tegnap felkértem a Dékán Urat, hogy írjon majd a gólyáknak megjelenő Infozió különszámba, a Gólyahírbe egy beköszöntőt. Ma megjött a válasz e-mail ezzel a megszólítással: "Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Kedves Kollegina!" Öröm volt ezt olvasni, komolyan! :) Ilyen szép címekkel még nem nagyon illettek... :)
Ma már semmi más vágyam nincs, mint befejezni az elkezdett Spartacus epizódot, illetve megnézni a Dr. Csontot... Meg egy hideg zuhany, mert meg lehet pusztulni ebben a melegben... De nem, nem kapcsolok klímát... :P
Három perccel későbbi frissítés: nem is lesz ma Dr. Csont...
