2012. június 30., szombat

hőguta

Hejj, de meleg van, bakker! Most mostam hajat, még csupa víz a fejem, de így is majd' meghalok, olyannyira hőség van... 

A napok telnek itt Kehidán is, méghozzá olyan sikeresen, hogy hétfő óta se időm, se erőm nem volt ahhoz, hogy írjak, de most sort kerítek rá... :) Fényképekkel még mindig nem tudok szolgálni, nem nagyon van alkalom a fotózásra... Ráadásul, most azon agyalok, hogy Rockmaratonon mit fogok csinálni, hiszen ott kéne fotózni intenzíven, de a gépem aksijai még mindig tropák...

Kezdjük a meló részével, mert az van mindennap. Javarészt ugyanazok vannak, amiket az előző bejegyzésben említettem: reggeliztetés, szobaasszonyoknak segítés, masszázsok, gyerekek. Masszázsokból egyre több van, hála az égnek :) Tegnapelőtt volt itt Begi, aki eddig volt itt a masszőr, de ő ma visszautazott Németországba, így tartott nekem egy másfél - két órás továbbképzést: mutatott pár extra fogást, amiket én a suliban nem tanultam. Ezenfelül, nagyon örülök, mert kedves vendégekkel hozott össze a sors a kezelések folyamán... :) Volt itt egy Csaba nevű srác, a feleségével. Neki annyira bejött a két hátmasszázs, amit kapott tőlem, hogy kaptam tőle Milka csokit, illetve nyalókákat, amiket gyorsan meg is osztottam Robival :D Ráadásul ez a házaspár nagyon segítőkész is volt, nem olyanok, mint a nagy magyar átlag: nem csak előszedték a napozó ágyakat, de vissza is tették azokat a helyükre (nem csak a sajátjukat, hanem mindenkiét!), valamint Csaba segített nekem szárnyas hangyákat kivadászni a medencéből, amikor azok megszállták a vizet... :D Örültem, hogy megismertem őket, remélem majd úgy hozza a sors, hogy találkozom még velük :)
Jelenleg tartózkodik itt a szállodában egy pesti orvos és a felesége: őket tegnap is, meg ma is megmasszíroztam. Egyrészt jól elbeszélgettem velük, másrészt kaptam tőlük borravalót is, harmadrészt pedig felajánlották, hogy ha gyakorlat ürügyén Pesten járok, akkor keressem fel őket nyugodtan, mert amiben tudnak segítenek majd... Egyszerűen fülig ért a szám, amikor a doki a kezembe nyomta a névjegyét, mert sosem lehet tudni, hogy mikor hozza úgy az Élet, hogy szükség lesz ezekre a kapcsolatokra :) Valamint, még az is lehet, hogy egyszer majd nála fogok szülni, ugyanis szülész-nőgyógyász az úr :D 
Egyébként, ma kaptam egy pihenőnapot, de ez hamar megdőlt, mert ma összesen 5 masszázsom volt... :D 

Pár nappal ezelőtt voltunk Robival vacsorázni a Kehida Kapujában :) Nagyon finomakat ettünk, és nagyon jóllaktunk :) Csülkös bableves elsőnek, második fogásnak krumplipüré fasírttal ("a húspogácsa... az a fasírt, ugye?" :D) és friss vegyes saláta tejszínes öntettel, desszertnek pedig csokiban tocsogó palacsintát kértünk... Ezt a menüt érdemes lett volna lefényképezni, de sajnos nem vittem gépet az étterembe... Majd legközelebb :) Mondjuk, olyan éhesen mentünk oda, hogy nem sok idő lett volna a fotózgatásra... :D 

Ez a negyedik napja, hogy a szomszédos termál fürdőben zajlanak a zalai a bornapok. Ennek alkalmából délután öttől éjfélig ingyen lehet bemenni és pancsolni :) Mi ezt ki is használtuk: tegnap Robival mentünk át egy kicsit, ma pedig recepciós Judittal (Robi ma éjszakás). Úsztunk örvényben, használtuk a "hidromasszázst", csúsztunk a 94 méteres belső vízi csúszdán, illetve áztunk a jó meleg kinti vízben. Nagyon szuper volt ez a kis lazítás, így munka után, minden héten lehetne egy ilyen ingyenes nap :D 

A visszaszámlálás megkezdődött: jövő hét pénteken megyünk haza :) Hévízről fogunk hazabuszozni - jó hosszú túra lesz, mert azt hiszem, több mint öt óra az út Bajára... Két nap pihenés otthon, aztán 9-én reggel indulás Rockmaratonra! Már csak 9 nap, alig várom! De ezt mintha már említettem volna... :D 

Mivel nincs saját fotóm, ezért kaptok egyet, amit facebookon találtam, és annyira aranyos, hogy nagyon... Kár, hogy nekem Rexszel nincs ilyen képem... De majd a következő kiskutyámmal már lesz... :) Azt álmodtam tegnap éjjel, hogy kaptam két kölyök németjuhászt és még mamáéknak sem volt kifogása ellenük... Még most is itt lebeg a kinézetük a szemem előtt... Pedig csak álom volt... Kellemes álom, ami azt illeti. Amikor felébredtem, úgy éreztem, hogy igazán folytatódhatna, de talán még jobb lenne ha valóra válna: nagyon hiányzik már az életemből egy saját kutya... Meg persze a családi Pepink is... :)


2012. június 25., hétfő

shopping

Három napja tervezem, hogy időben fogok lefeküdni, de valahogy nem jön össze... Dolgozunk, mint a güzü: konyha, szobaasszonykodás, masszázsok, medencék. Ma pl. öt fél órás masszázsom volt, valamint a héten mi vagyunk a medence-felügyelők is, ami sajnos nem olyan egyszerű dolog, és rövid volt a kiképzésünk... Csomó vegyszer, motor, szűrők. Jegyzeteltem, amiket Kati mondott, és bízom benne, hogy elég lesz... Holnap reggel már egy az egyben a miénk lesz a feladat... Pontosabban, az enyém, mert Robi ma éjszakás, és ő reggel hétkor megy aludni, amikor én kijövök...

Kicsit összefolynak a napok, és mozgásra sem jut időm. (Ha meg időben végzek - délután 4-5 óra felé-, akkor már nincs erőm megmozdulni...) Nem gondoltam volna, hogy 22 évesen lesz bármi bajom is, de a derekam majd' leszakad...  Amúgy, szobaasszonynak lenni nem rossz sport: több órán keresztül rohangálni a szobák/ emeletek közt, illetve emelgetni az ágyneműket elég jó edzésnek minősül.

Ma azonban kaptam pár óra kimenőt: elmentem Zalaegerszegre, mert tegnap a baromi kényelmes, de munkavégzésre alkalmatlan, derékfájást okozó kínai tangás papucsom felmondta a szolgálatot: két emelet közti driftelés közben szétszakadt. Amúgy is nagyon rossz állapotban volt: kopott volt a talpi része is, illetve már egyszer meg kellett ragasztani. Már májusban gondolkodtam azon, hogy veszek egy Rider papucsot, mert egyszer volt olyanom és nagyon jól bírta, de nem volt rá pénzem. Most azonban volt, mert a sulis munkákért, amiket április-májusban végeztem, megkaptam a fizetésemet, és úgy döntöttem, hogy mindenképpen veszek egy normális papucsot, ami nem csak a strapát bírja (minimum két nyáron át), hanem még kényelmes is.
De mást is akartam venni... A ruhát, amit két hete nem vettem meg... Idejét sem tudom, mikor indultam neki úgy vásárolni, hogy direkt ruhát veszek, több mindent, és nem pólót 1500 Ft-ért. Tényleg, nagyon régen költöttem komolyabb összeget ruházkodásra. De mit tagadjam, nőből vagyok és ez már kellett :) A pénzért, amit elköltöttem, azért pedig megdolgoztam és pont.
Tehát, Zeg, Pláza. Elsődleges célom az Office cipőbolt volt, ahol két hete láttam a Rider-eket. Őt választottam:


Semmi extra, de nagyon-nagyon kényelmes (dudoros a talpa :D), két év garancia, 6000 Ft-ért. Remélem, kiszolgál 2-3 éven át... :) Ezért mentem át, megvan, boldog vagyok :)

A hab a tortára ez a cipellő volt:


Egyszerűen nem hagyhattam ott! :D Egy nőnek sosem lehet elég fekete magassarkúja, ráadásul ez le volt akciózva 1990 Ft-ra. Ennyiért meg aztán pláne megérte! :D (Igen, mi lányok tudjuk, hogy ez miért 1900 és miért nem 2000...)

Aztán áttrappoltam a Colosseum nevű boltba, ahol még mindig tartott az akció, ami múltkor: ha két ruhát veszel, akkor az olcsóbbat fél áron adják. Reménykedtem, hogy a fekete-fehér mintás, pánt nélküli, mell részen fodros-picicicit trükkösen elrejtő darab megvan még... És megvolt! :) Nem vagyok egy tükörben pózolós fajta, ezért kiterítettem az ágyra, de így nem néz ki olyan jól... Majd ha valakivel fotózunk, akkor tuti, hogy ez lesz a következő textil, amiben pózolni szeretnék és akkor teljes pompájában lesz látható :)


És ha már akció volt, és a második darab fél áron volt, akkor választottam mellé ezt a dzsungel mintás trikót, kb. 800 Ft-ért:


Ezek a mai szerzemények, és most jó ideig nem is költök semmire. Legközelebb csak Rockmaratonon (illetve előtte való hétvégén, otthon, mert rendeltem Csuporka-ékszert, de az egyelőre legyen meglepetés...) akarok pénzt kiadni... Utána meg végre a Converse cipőmre, amit majd Brigi segít megrendelni olcsóé... :)

Az agyam női dolgokért felelős része most elégedett, megyek is tusolni, aztán aludni, mert holnap megint hosszú nap lesz: medencék, picit konyha, masszázsok, szobák, késő délután pedig gyerekek felügyelete... :)

2012. június 22., péntek

picit honvágy

Tegnap 16 órát, ma 13-at dolgoztam. Egy kicsit lemerült az aksim, úgy érzem, de hát dolog van, holnap sem lesz kevesebb meló...  Egyrészt van vagy 100 vendég a szállodában, akiket etetni kell, takarítani előttük, rájuk, utánuk, és persze akik távoznak, azok helyett jönnek újak... Másrészt pedig a pénzért tenni is kell.

Rám tört a honvágy, még ha most még csak halványan is... De még itt leszünk folyamatosan két hétig kb. és addig csak erősödni fog.  Hiányzik a családom, Robi családja is, Eszti, Tomci, Brigi, Lili, az állataim, és bár csodálatosak ezek a zalai dombok, a Duna illata és az Alföld légköre is hiányzik. Aztán persze ott van Pécs: hiányzik az albérlet és a lakótársak, és alig várom már, Malomvölgyben, sört vagy éppen Monstert vedelve kifeküdjünk a fűbe és izgatott lustaságban várjuk az esti koncerteket... 
Valamint az augusztusra beígért munkát sem felejtettem el, és azt is várom már, remélem tényleg összejön, mert nagyon szívesen gondoznám azokat a kis hüllőket... 


2012. június 21., csütörtök

"Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek..."


2011. 06. 21. 

Egy évesek lettünk ma :) <3

Tavaly ilyenkor Pécs, SzIT, csak ültünk ott a fűben, onnan továbbálltunk biliárdozni, majd egy kis utcában cicát simogattunk, aztán egyszer csak rájöttünk, hogy azt nézzük, aki nélkül nem bírunk létezni: a másikat.
Szeretlek, Róbert! :)

2012. június 20., szerda

hőségriadó

Többet nem leszek éjszakás, mert Robi vette át a helyem. Az én feladatom a délelőtti konyhában tartózkodás, illetve a masszírozás lesz, ha Begi végre megtanít azokra a technikákra, amiket nem tudok még. Ma délelőtt már volt két aromaterápiás svéd masszázsom és a két hölgy, akiket "meggyűrtem", azt mondták, hogy nagyon jól esett nekik :) Akkor én most büszke vagyok magamra :) Julitól kaptam házi feladatot is: meg kell tanulnom a talp reflexzónáit. 

Tegnapelőtt voltam futni, de elég későn indultam neki, mert már sötétedett, és két rókával is találkoztam menet közben. Visszafelé már eléggé kapkodtam a lábam, mert rájöttem, hogy az ösvény melletti derékig érő növényzetben már mozognak más élőlények is... :D 
Tegnap délután fél 4-től este 8-ig óvónéni is voltam: a játszószobában kellett gyerekekre vigyáznom :) Javarészt elvoltak a laptopon lévő mesékkel, de azért levágtam velük egy memóriakártya partyt is, aminek az lett a vége, hogy csúfosan kikaptam :D Az Így neveld a sárkányod c. film közben az egyik kislány, aki lehetett vagy 5 éves, elaludt az ölemben... annyira cuki volt! :)
Miután a gyerekekért jöttek a szülők nyakamba kaptam Isti gépét, ami egy Nikon D4000. Elég komoly gép, de nekem komolytalan céljaim voltak vele: csak kipróbálni, kattintani vele párat, megnézni hogyan kell rajta ISO-t állítani, meg ilyesmiket... Jól elvoltam vele, de ismét későn indultam neki a vidéknek, mert már lebukott a nap, amikor elindultam... Azért pár növénykét lencsevégre kaptam:




Ma reggel héttől kb. délig a konyhában mókoltam (illetve 9-10-ig volt a két masszázs), aztán délben bedőltem a Robi mellé, aki tegnap éjszakás volt, és bőszen aludt, de nekem sem kellett két percnél több, hogy lerendezzek egy laza két órás szunyálást... :D Így jár, aki hajnali egyig Spartacust néz... :D Miután kettőkor kimásztunk az ágyból, megebédeltem, majd kimentünk kicsit pancsolni a medencébe, és végre! Csináltam normális képeket:



 

2012. június 18., hétfő

Újra éjszakázom, ahogy tegnap is. Azért napközben aludni 5-6 órát, az nem ugyanolyan, mint éjszaka pihenni, úgyhogy már alig bírom bírom nyitva tartani a szemem. A jó hír, hogy szombat este megérkezett Robi és Isti  :) Arra jutottam, hogy másfél hét az rengeteg idő nélküle, soha nem akarok ennyit külön lenni tőle... Annyira hiányzott már és olyan jó volt hozzábújni! :)
Amúgy meg itt virrasztott velem a recin tegnap is, meg ma is: miután elvégeztem minden feladatot, Spartacust néztünk... Húú, kezd izgalmassá válni! :) Robi most ment aludni, fél órája (dejóneki), de nekem még van két és fél órám reggel hétig.

Isti hozta a Nikonját, eddig még csak kézbe mertem venni, kipróbálásra még nem volt alkalom, de majd mindenképpen sort kerítünk rá :D Meg akarom majd kérni, hogy csináljon rólunk is képeket, csak előbb ki kell aludnom magam, mert a szemem alatt hatalmas karikák éktelenkednek... :D

A tegnapi Toxic Vision-ruhák nézegetése után kedvet kaptam valami nagyon dög, rockeres fotósorozathoz, de azt majd augusztusban otthon fogom megvalósítani, tesóimmal, vagy Fannival :D Ennek örömére kaptok megint egy T.V. gatyót, ami egyébként magyar forintba átszámolva kb. 40 ezer... Elég durva ára van, de már megnyugtattam magam, hogy úgy sincs hova felvennem ezeket...  De gyönyörködni szabad! :D


2012. június 17., vasárnap

Toxic Vision

Így hajnali négy óra tájban böngésztem a neten és találtam egy ruhatervező csajt, aki Toxic Vision címszó alatt tervez ruhákat, és állítólag sittysutty elkapkodják a gönceit... Nos, az én pici rocker szívem ezt tökéletesen meg is érti ezen képek láttán: 


  


A baj csak az, hogy nem vagyok egy rock banda énekesnője, mert ezeket a darabokat csak színpadon tudom elképzelni, illetve esetleg még Rockmaratonon, de abból meg úgyis idén lesz az utolsó, pénzem meg úgy sincs ilyen ruhákra... Mondjuk, van egy- két olyan darab, ami talán még Maratonra is túl extrém lenne :D Mindenesetre, nézegetni szabad, attól nem lesz rosszabb se nekem, se a pénztárcámnak... :D (Csak úgy meg teljesen felesleges lenne ilyen szépeket venni, mert a gyógytornász karrierembe nem nagyon kapnának helyet szegénykék...)

Hm, mondjuk ez a farkasos mellény nem is lenne rossz a hétköznapokban... Ezt azért felhúznám szimplán az utcára is :



Facebookon van még fent egy csomó szépség (és én most csak így randomban feltettem pár képet, de több száz ruháról van még fotó, és vannak ezeknél szebbek, extrémebbek is...), megyek is, és fájdítom a szívem tovább... Legalább van, ami ébren tart éjszakai recepciózás közben :)

2012. június 15., péntek

Tegnap este Riki Robiékkal sörözgetett Baján, én pedig Spartacust néztem itt, Kehidán, amikor 11 óra körül jött egy sms tőle: jó hosszú volt, tele olyan gondolatokkal, amiket valahol eddig is tudtam, de csak az elolvasás után tudatosult bennem az, hogy nekem van a legjobb tesóm az egész világon. A család az egyetlen dolog, ami állandó a világon, és amíg ilyen öcsém van, addig úgy vélem, hogy történhet bármi, mindenen túl tudjuk tenni magunkat... :) Ráadásul Robit sem kell féltenem, úgy mond, mert Riki mellett ő is jó helyen van... Majdnem elsírtam magam meghatódottságomban, az az igazság... 

Ma reggel ismét a konyhában kezdődött a nap, aztán ebéd előtt kifeküdtem kicsit a napra olvasni. Ebéd, majd délután háromig segítettem a szobaasszonyoknak rendet tenni a szobákban: takarítottunk és ágyneműt húztunk. Őszinte leszek: utálok ágyazni :D Anya is megmondta már ezerszer, hogy nekem semmi szépérzékem nincs az ilyesmihez... Ráadásul a párnahuzatok kétszer akkorák, mint maguk a párnák, és egyszerűen képtelen vagyok elsajátítani azt a hajtogatási technikát, amit kéne... :D Igazán fellélegeztem, amikor délután háromkor befejeztük... :D
A nap hátralévő részében kiolvastam a könyvemet, illetve barnultam a napon, egész szép színem lett egy délután alatt :) Estefelé edzettem egy picit fenékre és hasra (ez utóbbit a szaunában), úsztam pár hosszt a kinti medencében, vacsorára ettem egy natúr joghurtot, most pedig blogot írok, de lassan elteszem magam holnapra szerintem... :) Ha hamarabb fekszem le, hamarabb itt lesz a szombat, amikor is jön vissza Isti és hozza magával Robit is :)


A Rockmaratont meg már nagyon várjuk. Úgy rockerilag! :D

Wilbur Smith: Monszun

 Végére értem a hatodik WS kötetnek is. Tudom, hogy már agyon dicsértem az eddigieket is, de azt kell mondjam, hogy talán ez volt a legeslegjobb regény eddig. Talán túltett még a Taita köteteken is...Nagyon gyorsan haladtam vele, magával ragadott teljesen, csak most az utolsó 200 oldalnál lassítottam picit, mert ugye ezen a héten egyedül vagyok Kehidán, és nem akartam túl hamar a végére érni... De holnap már jön Robi és hozza nekem a folytatást: a Kék horizontot. :)

A történet röviden: a Ragadozó madarakban megismert és megszeretett Hal Courtney-nak ebben a regényben már négy fia van, akiknek sorsa, természete meglehetősen különböző, de mégis összekapcsolódik. A legidősebb és legellenszenvesebb fiú William, aki mindig bántja a többieket. A középső kettő Tom és Guy, akik ikrek, a legkisebb pedig a vörös hajú Dorian. A fiúk három különböző anyától vannak, akik közül már egyik sem él.
Hal szépen meggazdagodott, hatalmas birtoka van Angliában, nyugodalmasan éli a nemesek életét. A Kelet-indiai Társaság nevében azonban felkérik, hogy menjen, keresse meg és számoljon le Dzsangirivel, a kalózzal, aki a kereskedelmi útvonalakon fosztogat. A bárói cím reményében Hal elvállalja a küldetést, összeszedi apja régi tengeri medvéit: Abolit, Ned Tylert, Big Danielt. William-re bízza a birtokot, másik három fiát pedig magával viszi, valamint a Beatty családot is, akiknek három lányuk van. A hajón az ikrek beleszeretnek Caroline-ba, de mivel Tom a harcedzettebb, életrevalóbb, erősebb, ő szerzi meg a lány bájait. Az ikrek között hatalmas viszály fakad ez miatt, ami végigkíséri az egész regényt. Guy-t végül partra teszik a Beatty-kkel, és hivatali munkát kap. A Courtney-k tovább folytatják útjukat, és meg is találják a félelmetes Dzsangirit. Az ütközet azonban balul sül el és Dorian a vízbe esik, az arabok pedig előbb érnek oda hozzá, mint apja és elrabolják. Tom viszont felesküszik, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem találja öccsét... 
A Dorian kiszabadítására szervezett akciónak eredménye és vesztesége is lesz: Big Daniel életét feláldozva menti meg Halt, akinek azonban a lábait leviszi egy lőporos hordó robbanása... Amputálni kell, és vissza kell őt vinni Angliába. (Itt sírtam el magam először...) Tom viszont a rajtaütés során sikeresen kivégzi a kalózvezér Dzsangirit.
Tom és William ki nem állhatják egymást, de apjuk halálos ágya felett fogadalmat tesznek, hogy megkeresik Doriant. A kor katasztrofális orvosi nézeteinek "hála" az imádott Hal Courtney belehal a gázgangrénába. Temetése után kiderül, hogy William-nek esze ágába sincs pénzelni Tom kutató-expedícióját (Tomnak nincs túl sok pénze, csak amit a hajózások során szereztek, hiszen William, a legidősebb örökölt mindent), és hogy a bárói címen kívül nem érdekli semmi. Csúnyán összevesznek, aminek William halála lesz a vége... 
Tom végül szerez egy kisebb hajót és kezdetét veszi a hosszú évekig tartó keresés az arab világban. 
Doriant azonban csodálattal kezelik az arabok, hiszen a kisfiúnak vörös haja van, és műveltségéből fakadóan beszél arabul is, ezért azt hiszik, hogy ő az a megjövendölt gyermek, aki összefogja majd a sivatag porszemeit és trónra emeli a herceget (vagy nem tudom kit, nem igazán vágom ezeket az arab rangokat...) Dorian eleinte a zenanában él, a nők között, ahol megismeri a herceg egyik leánygyermekét, Jazminit, aki a későbbiekben párja lesz. Azonban ez a szerelem sem zökkenőmentes, hiszen Jazmini hercegnő, akinek máshoz kéne férjhez mennie, és ebbe majdnem bele is hal, Kusnak, az eunuchnak köszönhetően, de Dorian időben megmenti a lányt.A kisfiú kezdetben tagadja az iszlám vallást, de a hosszú évek alatt halványodik előtte Anglia és a családja... A sivatagi népek közt nagy csaták kezdődnek, Dorian pedig időközben sejk rangra emelkedik... Tom pedig töretlenül kutat öccse után, amit megnehezít Guy, a tenger, illetve az arabok által elhíresztelt álhír, hogy Doriant elvitte valami betegség... 
A történet vége happy end: a két testvért a rabszolga kereskedés hozza össze (no, nem kell félreérteni, mert mindkettő ellenzi ezt a pénzkeresési módot!), és egy sikeres menekülés után asszonyaikkal együtt indulnak el Fokföld felé, az új élet felé... :) 

A történet folytatásában... az a következő regény, azt még én sem tudom, de holnap már kézhez kapom. Wilbur Smith csodálatos író, nem tudom hogyan csinálja, hogy mindegyik könyve ennyire magával ragadó, ennyire letehetetlen. Ez volt a hatodik, hátravan még 27, remélem azok is mind ilyen jók... De majd úgyis megtudom, mert kiolvasom mind. Ki biza! :D


"-Tényleg szabad vagyok, Dowie? - suttogta fájdalmasan a lány, mert bizony a sebe a kíméletes bánásmód ellenére igencsak fájt.
- Dehogy vagy az, te kis ostoba! Mostantól kezdve a hatalmas al-Szalil sejk személyes rabszolgafiúja vagy. Soha nem engedlek szabadon.
-Soha? - kérdezte a lány. - Ígérd meg nekem, hogy örökké a rabszolgád leszek! Hogy soha nem engedsz el!
- Esküszöm!
- Akkor most boldog vagyok - felelte Jazmini, és fejét ráhajtotta Dorian vállára."

2012. június 13., szerda

kép estére

A recepciós gépre nem menthetek le mindenféle képet, de ez annyira tetszik, hogy feltöltöm ide, hogy meglegyen :D


Éjszakai mindenféle, ami eszembe jutott

Megint recepciós vagyok, és olyan sok mesélni valóm nincs is most... Az idő elromlott, két napja hol esik, hol süt a nap... Fényképezni még mindig nem fényképeztem, de ami késik, az nem múlik... Remélem, Isti szombaton már hozza a Nikonját, és akkor majd csapunk nagy kattintós partykat :D 

Igyekszem tornázgatni is: tegnap a szaunában csináltam 120 hasprést és 180 gyakorlatot farizomra, ma pedig csak 20 perc Rékázásra jutott időm, mielőtt beültem a pultba :) 

Tegnap voltam Zalaegerszegen. Nagyon büszke voltam magamra, hogy teljesen egyedül megjártam, hiszen életemben egyszer voltam eddig ott: tavaly nyáron, de akkor Esztiék vittek kocsival és csak moziban voltunk. Most meg a plázán kívül máshova is el kellett mennem, de ezt majd június 21-én elárulom ;) Bementem a plázába is, volt ott egy ruhaüzlet (több is, de csak egybe mentem be :D) és találtam egy nagyon szupi nyári ruhát: fekete-fehér minta, pánt nélküli, mellrészén gumis és fodros, ami trükkösen elrejti, hogy pici a cicim, ami miatt mindig kisebbségi komplexusom van... De ez a ruha! Tökéletes volt. Ki volt írva, hogy 1999 Ft, a 3999 helyett, szóval azonnal lecsaptam rá, felpróbáltam... erre a pultnál közlik, hogy ez négyezer forint, az akció csak úgy él, ha veszek még egy terméket, és az olcsóbbikat adják féláron... Na, mondom, fasza. Miért nem azt írják ki? Akármennyire fájt, de ott hagytam a ruhát, mert a buszom is ment, meg amúgy sem nagyon akartam kiadni rá ennyit... tudom, megérte volna, de kell azért másra is pénz... Pedig nagyon régóta szeretnék már ilyesmi nyári ruhát... Majd talán Pécsen az Árkádban, nyár végén úgyis szoktak akciók lenni...
De a legfontosabb: megvettem a Rockmaraton jegyeinket!!! :D Most már tuti, hogy ott leszünk! :)


Istinek hála, ráfüggtem egy új sorozatra: Spartacus. Annyira szuper jóóóóó! Kicsit hasonlít a 300-ra a képvilága, a színészbe, aki az első évadban alakítja a főhőst, pedig teljesen beleszerettem. Sajnos, már nem él, 40 éves korában meghalt nyirokrákban... :( A második évadban már nem ő van, de ott még nem tartok, eddig még csak 4 részt néztem meg az első évadból. Ha itt lesz Robi, akkor majd vele is megnézetem, tuti tetszene neki is :D


Ma este is az van tervben, illetve letöltöttem még a Kábelbarátot, és A fiúk nem sírnak c. filmet, Hilary Swank főszereplésével :)

Még egy kép mára: Gyulától kaptam, mert ezt nekem feltétlenül látnom kell :)


Elképzelésem a jövőre nézve :) (Egy kevésbé göndör hajú gyerekkel, Robival meg még egy néhány kutyával :D)

Na, így hirtelen ennyi jutott eszembe, kicsit egybefolynak a napok itt, majd ha történik még valami, akkor jelentkezem... :)

2012. június 12., kedd

Muzsika :)

Áh, kb. 10 éve vadászom erre a számra, és ma meghallottam a Sunshine rádióban... Rögtön írtam is nekik egy e-mailt, hogy mi volt ez, és olyan kedvesnek bizonyultak, hogy megírták:

Billy Crawford - Trackin 


 

2012. június 11., hétfő

365 nappal ezelőtt :)

Tavaly ilyenkor valami koncert volt a Béke téren, majd utána megindultam Bacchusba, de nem nagyon volt kedvem odamenni... Ahogy trappoltam az ivó felé, megelőztem egy három fős társaságot: Dénest, Biát, és a szőke srácot, akit párszor láttam a pécsi buszon. Köszöntem nekik, majd Bia kérdezte, hogy nem megyek-e inkább Strongba velük. Igent mondtam. Az első két mondat, amit egymás felé intéztünk valahogy így hangzott:

-Te vagy a lány a buszról! :)
-Te pedig úgy nézel ki, mint egy finn! :D

Elindultunk Strong felé, és a Béla környékén jártunk, amikor a szőke, kékszemű fiú, akinek még mindig nem tudtam a nevét, a következő kérdést intézte felém: "Asztmás vagy?" 
Úgy néztem rá, mint aki megháborodott...  Ezt még soha az életben nem feltételezte rólam senki... Aztán magyarázkodni kezdett: "Csak mert megfigyeltem, hogy mindig 90%-os jegyet kérsz Pécsre..." 

-Nem vagyok asztmás. Anyukám nem él, és azért... 

Rettenetesen elszégyellte magát, bocsánatot kért, de gyorsan megenyhültem, mert nem tudhatta... Ezután kérdeztem meg a nevét, és azóta tudom, hogy Róbert :) Strongban beszélgettünk, söröztünk (én ki is borítottam egy teljes üveggel), valahogy mindig a közelébe voltunk egymásnak. Dénes tudta, hogy gyógytornász leszek és kicsikart egy röpke masszírozást. Naná, hogy Robi is kért belőle... És hajnali 1 körül Strongban tartottam bemutatót hátmasszírozásból :D Elkérte az msn címemet, lementette a telefonjába, majd hajnali három körül elindultam haza. Elkísértek Dénessel, és emlékszem, hogy valahol félúton Robi kitalálta, hogy ő majd visz a nyakában, mert az milyen jó lesz nekünk... :D Elég életveszélyes mutatvány volt... 

Valójában már ekkor éreztem, hogy ez valami több lesz. Egy picit aggódtam, mert hát mégis csak söröztünk, és amilyen pechem van, ez a helyes srác másnapra azt is elfelejtheti, hogy összefutott velem... De alaptalanul tartottam ettől... Másnap megkeresett... :)

Hát, ilyen volt az a nap, amikor megismertem Őt. 2011. június 11.

Ezután következett 10 nap, amikor csak beszélgettünk (sokszor hajnali 4-5 óráig msn-en), csak ismerkedtünk... Abban a 10 napban fogalmazódott meg bennem, hogy én lennék a világ legnagyobb hülyéje, ha hagynám, hogy ez a fiú másé legyen. Döntenem kellett és 21-én döntöttem is: Őt választottam, és tudom, hogy a lehető legjobb választás volt... Szeretem. Azóta is, ma is, és a jövőben is.

2012. június 10., vasárnap

Éjszaka a recepción

Az éjfél előtti feladataimat megcsináltam, így most éjfélig ráérek, hát írok egy bejegyzést nektek :) Hm. Ma van egy éve, hogy megvan a tappancsos tetoválásom :) Holnap meg annak lesz egy éve, hogy Robiba futottam az utcán... :) Na, majd holnap visszaemlékezek arra... :D

Pénteken is voltam futni, megint a szokásos Kehida-Zalacsány távot, oda-vissza. A táj gyönyörű, majd valamelyik nap, amikor nem lesz kedvem futni, csak sétálni, akkor kiviszem a gépet és fotózok kicsit... Lehet, hogy már holnap, mert holnap úgyis szabadnapos leszek, mert most este 7-től reggel 7-ig ülök itt a recepción. Zalaegerszegre is át akarok ugrani valamelyik nap, mert szeretnék Robinak egy kis meglepit, mire ideér Kehidára, hiszen nemsokára egy évesek leszünk... :)

Tegnap voltam életemben először éjszakai recepciós. Egy műszak 12 óra. Judit és Lackó, a rutinosabb recepciósok, tartottak nekem továbbképzést, és jegyzeteltem 8 oldalt... Elég sok mindent kell megcsinálnom ám, nem csak lazázás megy itt reggel hétig, kérem szépen... :D Hajnali egyre végeztem minden melóval, onnantól kezdve volt hat szabad órám... Megnéztem a Túl a barátságont... Nem feltétlen kellett volna. Nincs bajom a melegekkel, de egy világ omlott össze bennem, hogy a két pasi közül az egyik Heath Ledger... Most meg kell néznem az összes filmjét, amiben heteró, hogy túltegyem magam ezen a sokkon... :D Ezenkívül facebookoztam, játszottam, és újraírtam azt a 8 oldal jegyzetet, mert elsőre elég csúnya lett, és alig lehetett átlátni. Igeeen, még puska kell a feladatok elvégzéséhez, de talán ez érthető, amikor most ülök másodszorra recepciós pult mögött, a munka meg nem kevés. Aludni nem aludtam: nem vonzott a rendelkezésemre álló kanapé, másrészt meg 1-2 órára lepihenni, majd utána felkelni sokkal rosszabb, mint egy huzamban ébren lenni 12 órát. 
Reggel kapcsoltam egy kis Ensiferumot: nagyon halkan, de rájöttem, hogy a medence miatt rohadtul visszhangzik az egész, így  inkább kikapcsoltam, mielőtt metálos ébresztőben részesítettem volna a szállodát... :D

Reggel 7-kor felváltott Judit és Isti. Elmentem, letusoltam, és a napom nagy része aluszkálással telt. Elsőnek fél 12-kor ébredtem: porszívóztak a szobaasszonyok, illetve nagyon behallatszott a kapunyikorgás, mert nyitva volt az ablakom... Ha már felébredtem, akkor elmentem ebédelni - igaz, kb. olyan állapotban voltam, mint egy zombi. Letöltöttem fent a kávézóban két filmet mára (A legrosszabb nap, Könyörtelenek), majd visszamentem aludni. Fél ötkor ébredtem újra.
Nekiálltam Péntek Enikővel tornázni, de rosszul csináltam: először bemelegítés, majd 25 perc erősítés. Ez idáig rendben is volt, de a következő 20 perces intervallumból csak 5 percet bírtam csinálni: egyrészt nagyon elfáradtam és ömlött rólam a víz, másrészt a nagy ugrabugrálásban belerúgtam az ajtófélfába... :D Tehát, fordítva kellett volna: előbb az intervallum, amikor még nem vagyok annyira leamortizálódva, és utána az erősítés... Ezek után lenyújtottam, és úgy döntöttem, hogy itt létem óta először wellnesselek egyet. 8 perc szauna - úszás a kinti medencében - újra 8 perc szauna - megint úszás. Bent az izzadóban pedig csináltam 40 gyakorlatot hasra, meg 40-et popsira (elég kemény dolog volt. mármint a szaunában való torna, nem a popsim :D), de aztán bejött egy hitetlen és inkább abbahagytam, mielőtt kiröhögött volna, hogy ott tréningezek a fapadon... :D
Mire Róbert ideér, tiszta fitt leszek :D 

Hétkor ültem ide be a pultba, aztán most reggelig vámpír üzemmód. Nem ölök embert, csak ébren leszek szimplán :D Éjfélkor zárok, aztán reggel hétig film, meg net... 

Mivel fotó nincs, ezért letöltött képet kaptok:


éjszakázás...

Egyelőre most csak egy kép, amit facebook-on találtam, és nagyon megtetszett... újabb motiváció a nyárra... :)



2012. június 8., péntek

from Kehida with love

Tegnap voltam futni, összesen 6 km-t, fél óra alatt... negyed hétkor indultam, ami elég rossz ötlet volt, mert akkor még eléggé tűzött a nap, és szabályosan rosszul voltam, amikor visszafelé jöttem... Mindenesetre túléltem, végigcsináltam, büszke vagyok magamra :D
Este megismerkedtem Begivel, a masszőrrel, mondta, hogy majd szép lassan megtanít mindenre, mielőtt visszamenne Németországba. Van egy tök cuki kutyája, Manó (valami fehér, kistestű, a picikékhez nem értek annyira....), aki nem nagyon akart barátkozni, de aztán kiderült, hogy ennek nem a bizalmatlanság az oka, hanem inkább az, hogy nem tud magyarul :D
Volt a Drakula halott és élvezi a tv-ben,azt végignéztük Istivel, aztán alvás. 

Ma reggel már volt munka a konyhában: 7 óra előtt kicsivel feljöttem, és 10-ig ott voltam. Asztalokat szedtem le, mosogattam, illetve én is megreggeliztem. Utána picit neteztem fent (most is a kávézóból írok, mert a szobánkban nincs net...), majd Juli megkeresett, hogy menjek le a recepcióra, mert kitalálta, hogy mit fogok én még itt csinálni: éjszakai recis leszek :D Volt egy röpke 4-5 órás továbbképzésem a pult mögött... 7 oldalt jegyzeteltem, amit újra kell írnom, mert elég csúf lett... :D Nem sok közöm van a vendéglátáshoz ilyen szempontból, úgyhogy ez a recepció nekem teljesen új dolog lesz. A programot sem ismerem, ami a gépen van, de így elsőre nem tűnik olyan vészesnek, majd megtanulom... Szombat, vasárnap lesz az első két műszakom, este 7-től, reggel 7-ig... No, kíváncsi vagyok... Szurkoljatok, hogy ne rontsak el semmit, mert azért elég sok dolga van egy éjszakai szállodai recepciósnak... :D 

Képek még nincsenek, még nem fotóztam, de majd arra is sor kerül idővel... :)

 

2012. június 7., csütörtök

A zalai dombok között

Kedden este Robi ott aludt nálam, megnéztük az Életrevalókat, ami egy nagyon jó kis francia film volt. Bár, én picit bealudtam rajta a vége felé, de azt a kieső 15 percet majd bepótolom... :) 

Róbertem szerda délben ment haza, értem pedig délután 4 körül jött Juli: indulunk a messzi Kehidára. Összeszedtük Jánost, a karbantartót, és Istit, aki ugye recepciós lesz. Juli kis Clio-ját kb. egy az egyben az én csomagjaim töltötték ki, de azért a többiek is benyomorgatták a cókmókjukat, így a kocsi roskadásig meg lett pakolva, az átlagsebessége kicsit csökkent, de este fél 8 felé sikeresen meg is érkeztünk a Club Kehida Aparthotelbe.

Istivel egy apartmanban lakunk: ő a külső részében, én pedig a belső szobában. Négy ágyunk van összesen, várjuk már a párjainkat :) Gyorsan berendezkedtünk, megágyaztunk, aztán feljöttünk a kávézóba, köszöntünk Lacinak, majd Isti a recepción töltött egy órát, ami alatt szedte össze a tudást :D 10 körül el is mentünk aludni, mondván: másnap korán lesz ébresztő...

Fél hétkor keltem ma, feljöttem a kávézóba, hogy akkor reggeliztessük meg a népet, de aggodalmam alaptalannak bizonyult: 3 apartman (6 ember) volt összesen, és Laci leküldött, hogy azt majd ő megcsinálja. Visszamentem a szobámba, és nem kellett hozzá sok, hogy elaludjak... Az éjszakám elég rossz volt, annak ellenére, hogy az ágy szuperkényelmes. Csak nagyon hiányzik a Robi. Annyira megszoktam, hogy vele alszok majdnem mindennap, hogy már otthon is rossz, ha egyedül vagyok... Remélem, hamar eltelik ez a másfél hét: akkor hazautazok egy hétvégére, és reményeim szerint már Robival térek ide vissza. De az még másfél hét...
10 óra után ébredtem fel arra, hogy nyírják a füvet az ablakom előtt... :D Ezután javarészt a Monszunt olvastam: már csak 250 oldal van belőle hátra, és attól félek, hogy azzal nagyon hamar végzek... De majd ha hazamegyek, akkor már hozom is az újabb W.S. kötetet! :) Dél körül megebédeltünk, tavalyhoz képest annyi különbséggel, hogy most nem átmentünk a közeli étterembe, hanem házhoz hozzák nekünk az étket. 
A szobánkban még nincs net, úgyhogy most fent ücsörgök a kávézóban és élvezem a wifit. Bízom benne, hogy a szobánkban is minél hamarabb lesz... nem tudjuk, mi a baj vele. Isti is prog.infós és össze-vissza dugdosott mindenféle kábelt, de csak nem lett jó a dolog...

Holnap reggel már elvileg lesz munka: 12 apartman jön reggelizni és annál már lehet segédkezni :) Most várom az este hét órát: akkor jön Begi, a masszőrnő. Juli mondta, hogy Begi júliusban elmegy, úgyhogy van egy hónapom, hogy megtanuljak tőle mindenféle technikát, ugyanis akkor javarészt a masszírozás lesz az én feladatom... tök jó, valami szakmába vágó! :) Emellett majd tarthatok tornákat is.

Most nem tűz olyan erősen a nap, úgyhogy lehet ma már kimegyek futni egyet Zalacsányig meg vissza. Adjunk a sportos életmódnak! :)

A képet még Balu készítette tavaly, de most is így néz ki a szálloda :D

2012. június 5., kedd

Zónaedzés

Még múlt héten kaptam Emőkétől egy pendrive-nyi Péntek Enikő- féle zónaedzést. Ma jutottam el odáig, hogy ki is próbáltam. 5 perc bemelegítés, 25 perc has-popsi zóna, 25 perc hát-popsi zóna, majd 5 perc nyújtás. 
Véleményem: állati jóóó volt! Először is alaposan megizzadtam és elfáradtam a végére. Volt benne jó néhány új gyakorlat, más volt mint Réka vagy Alexandra edzései. Nekem talán picit jobban is tetszett, de lehet, hogy ez még az újdonság varázsa... bár, nem, mert az izzadságcseppek a homlokomon alátámasztják, hogy jobb volt :) Holnap miután megérkezünk Kehidára, és estefelé még lesz energiám, akkor megcsinálom újra, de lehet, hogy nem ugyanezt, mert van has-kar zóna is, illetve kardio-intervallum edzés is :) Nekem mindenesetre nagyon bejött, ezentúl Enikővel is fogok tornázni :)
A honlapján is ajánlatos körülnézni: zónavideók, edzésterv kérés e-mailben, táplálkozási tanácsok... sok minden megtalálható rajta, ingyen. Én már fel is iratkoztam a hírlevélre és az edzéstervre :) www.tornavideo.hu 

Nem mellesleg, nagyon szép nő, szuper alakja van :)

2012. június 4., hétfő

Jurassic Park

Nem tornáztam ma, de annyira fel vagyok pörögve, hogy a szervezetem szerintem több kalóriát égetett el az elmúlt pár órában, mintha egész nap boxoltam volna... :D

Tegnap kivittem Pepit a Kanális partra sétálni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy őzet szeretnék fotózni. Sajnos, őzet nem láttam, de ahogy sétálgattam egyszer csak megakadt a szemem egy apró, picike, kék ékszeren, ami egy víz fölé nyúló faágon ücsörgött: egy jégmadár! Életemben egyszer láttam eddig jégmadarat, de az csak átrepült a Kanális felett és annyi volt. Ez viszont ott pózolt nekem a gallyon! Életemben nem mozogtam még olyan csendesen és óvatosan, mint tegnap akkor és ott... Pepi persze folyamatosan ökörködött körülöttem, de a madaramat ez nem zavarta: valószínűleg még neki is leesett, hogy Pepi nem minősül csúcsragadozónak... :D


A jégmadár portfólió után besétáltunk a szántóföldre is, mert azért a nagy örömben nem akartam feladni az őzeket sem, de most nem ugrott fel egy sem előttünk... Viszont Pepi legalább jót ugrált a nagy fűben, illetve találtunk egy rakás tollat -a tollak tulaját valami felfalhatta... 


Hazajöttem, letusoltam, aztán már csak tower defense játékot játszottam (Kingdom Rush, keressetek rá, nagyon jó :D), majd 11 körül köszöntem el Robitól. Bevetettem magam az ágyba, felkaptam a Monszunt és éjfél után pár perccel csuktam be... annyira nagyon jó az a könyv! Megmerem kockáztatni, hogy egy picit talán jobban is tetszik, mint a Taita-kötetek, pedig azok aztán szuperek voltak... Még sírtam is, amikor tegnap olvastam, de majd elmesélem a történetet, ha a végére értem... :)

Ma délelőtt vettem pár dolgot (tusfürdőt, sampont, ilyesmiket), mert ugye szerdán indulunk Kehidára. Egyelőre Istivel és Julival, Robi és Isti barátnője majd később jön - de ezt említettem már. Itthon ebéd, majd Rikivel elmentünk hozzájuk és filmeztünk. A Ragyogást néztük meg. Annyira talán nem is lett volna félelmetes, mint egy mai horrorfilm, de végig az az ijesztő zene ment alatta, és akkor is kerülgetett a szívinfarktus, amikor éppen nem történt semmi érdekes... :D  Jack Nicholson a főszereplő, őt is nagyon szeretem, mint színészt. Ő is játszott valamikor Jokert, és ezt a filmet elnézve totál meg is értem, hogy őt választották, mert elég őrült feje van... :D Mindent összevetve nem volt rossz film, de majd egyszer sort kerítek a könyvre is. Olvasva minden jobb! 

Valamelyik nap B. Nándival utaztam egy buszon, amikor Csanádra mentem. Kérdeztem, hogy dolgozik-e most valahol és mondta, hogy igen: egy német családnál, hüllőknek készít terráriumokat, és ha van kedvem nézzem meg, mert nagyon jó: vannak kajmánok... Na, nekem több se kellett, kajmánt meg nem lát minden nap az ember, szóval ma sort kerítettem a látogatásra... És teljesen el voltam ájulva! Nem csak kajmánok voltak, hanem egy kaméleon, egy leguán, egy halom kígyó, két terráriumnyi agáma és egy falka teknős... Istenem, álmaim munkahelye! Teljesen odáig voltam meg vissza, hogy végre pózolhatok kaméleonnal (levett a srác a lábamról rendesen :D), simogathatok kígyót, puszilgathatok kajmánbébit... :D A legkedvesebb hüllő számomra azonban az agáma... Őket is megszeretgettem: kaptam egy nagyobb illetve egy kisebb példányt is :) Jajj, annyira nagyon jó volt! Ráadásul a család legnagyobb gyerekével, Maximillian-nal is megtaláltam a közös hangot, pedig ő csak alig makogott valamit magyarul, de úgy látszik, hogy az állatszeretetnek egy nyelve van az egész világon.... :) Nándi csinált egy csomó képet, majd amikor már megunta, akkor Maxinak adtam a masinát, és ő is klassz fotósnak bizonyult: gyorsan megtanulta kezelni a gépet: zoom, visszanézés, ment mindent :D Szerintem egy óra alatt lőttünk vagy 150 képet, úgyhogy bocsássátok meg, de most csak néhányat teszek ide fel... :D







 Addig rohangáltam nagy lelkesen fel s alá az állatok közt, mire Nándi megjegyezte, hogy kéne nekik egy etető/takarító ember, aki nem fél ezektől az apró dinoszauroszoktól, és mi lenne ha... ? :) Mondtam, hogy sajnos csak augusztusban leszek itthon, de ha augusztusban még áll az ajánlat, akkor nagyon szívesen elvállalom :) Nándi fordított a németeknek, akik mondták, hogy persze, meg ha esetleg hazajövök Kehidáról, akkor besegíthetek 1-1 hétvégi napon is, hogy beletanuljak. Meg lehet ezt suli közben, hétvégente is csinálni, úgyhogy nem akarom elkiabálni, de nagyon remélem, hogy Zala megyéből hazatérve, augusztusban is lesz munkám... Ráadásul egy ilyen munka, ahol állatok közt lehetek! Ezekre pedig aztán garantáltan nem vagyok allergiás... :D Jaj, csak lehessen, lehessen, lehessen! Olyan szívesen gondoznám ezeket a kis hüllőcskéket, ebben a mini Jurassic Parkban! :)

Áh, teljesen fel vagyok pörögve, pedig az idő most jól elromlott, és mindjárt leszakad az ég, de semmi baj, nem szegheti kedvem! Nemsokára megyek be városba, beülünk valami cukrászdába Brigivel :)

2012. június 3., vasárnap

A nyár első bejegyzése

Működik a paraszimpatikus idegrendszerem, így a vasárnapi ebéd után, és kb. pont arra van csak erőm, hogy blogoljak... :D Megint kicsit képesre veszem a figurát, fotóztam megint sokat a napokban... :)

Pénteken voltunk kint Tamással és a kutyákkal sétálni a Kanális parton. Régen voltam arrafelé, jól esett megint ott csatangolni egyet, mint anno gimnazista korunkban, amikor a másnapi matek házin kívül nem volt semmi gondunk... Tulajdonképpen még a matek házin sem problémáztunk... :D Nagyon jó fotókat sikerült készítenem gyíkokról, egy őzről és egy törpekócsagról... :) Lehet, hogy kimegyek ma este is, és megpróbálok lencsevégre kapni még egy-két őzikét... :) 






Séta után biciklivel mentem ki Csanádra, ugyanis szombaton mentünk biciklis túrára Robival és anyukájával :) A Mogyisok szervezték a banzájt: a szekszárdi hídig meg vissza kellett tekerni, utána pedig paprikás krumplit főztek a Rév Csárda mellett, egy kis telken :) Elég hamar odaértünk, visszafelé pedig nem kapkodtunk: én Melindával beszélgettem, Robi pedig előrehúzott és ő ért vissza a Révhez legelsőnek... :D


 Péntek esti képek :)

 Szombat: egy halastavon készült két kép, illetve a szekszárdi hídnál :)

 A tegnap estének úgy indultunk neki, hogy csak biliárdozunk egyet, aztán jövünk is haza, de nem így történt... :D Este hétkor lementünk Robival, Hugival és Ivettel a Sziklába, biliárdozni. Egy óra alatt két kört játszottunk, de egyikünk sem nyert, mert a fekete golyót képtelenek voltunk bejátszani a lyukba... :D
Hugi hazament, Ivett pedig kérdezte, hogy lejövünk-e Strongba... Menjünk! Lehívtuk Dénest is, aki alig akart bejönni, de végül nem bánta meg ő sem :D A Nemzeti Összefogás Napja alkalmából Erdélyből érkezett hozzánk a Knock Out nevű banda, ők húzták a talpalávalót. Először kicsit sután bámultuk őket, mert nem ismertük a számokat, de 2-3 nótával később már úgy roptuk, ahogy illik :D Nagyon jó kis rock and rollt és bluest játszottak, meg persze némi népzenét, vagy legalábbis ahhoz hasonlót. A számok refrénjét hamar meg lehetett jegyezni, így egy nagyon jót sikerült bulizni rájuk... Hajnali egyig tuti ott voltunk, de az az igazság, hogy nem néztünk az órára, így szerintem még tovább is... Robi és Dénes még cd-t is vettek a végén, amiket dedikáltattak a bandatagokkal. A gépet sajnos otthon hagytam (az aksijai is le vannak merülve), így fotózni már nem fotóztam tegnap este, de képek nélkül is szuper este volt :D Nekem már nagyon hiányzott egy ilyen klassz élőzenés rock buli... Azt sem tudom, hogy mikor voltam utoljára koncerten... Szégyenszemre elég régen, de most feltöltődve várom a Rockmaratont, ki nem hagynám...! Úgyis ez lesz az utolsó, meg elvileg jövőre már dolgozni fogok, és nem biztos, hogy nagyon lesz időm fesztiválozgatni... 

Elég sokáig voltunk ma ágyban, fél 12-kor sikerült kimászni onnan :D Robit kivittük a buszmegállóba, mi pedig mentünk Zoli nagybátyámékhoz ebédre. Marhahúsleves, másodiknak krumpli, mindenféle hús, és saláta, desszertnek pedig reszelt túrós és gyümölcstorta... Annyira nagyon jól laktam, hogy még most is alig bírok mozdulni, és egy órája folyamatosan csuklok... :D
Zoliék Baja külvárosában laknak, egy erdőszélén, és az ő udvaruk is tele van fenyőfával. Láttunk mókust is, ami lemászott a fűbe és ivott a kerti tóból... :) Két fa közé Zoli felkötött nekem egy függőágyat és abban sziesztáztam ebéd után egy kicsit. Ugráltam a trambulinon is, amit nem régen vettek, valamint játszottam Alfréddal és Bogárral, a két kutyával :) Bátyám mondta, hogy reggelente szokott ücsörögni egy nyúl a házuk előtt, a földúton, illetve körülöttük járnak-kelnek az őzek... Basszus, én is ilyen helyen akarok lakni! Már közöltem is Robival, hogy ennél alább nem adom, mert én állatokkal körülvéve akarok élni... (Bár, ha belegondolok, ez egy városon belül is tökéletesen teljesül...) De az a minimum, hogy lesz két fa az udvarunkban, ami közé ki lehet lógatni egy függőágyat, mert az abszolút nagyon feelinges... :D 

Gondoltam, hogy ma még tornázok egyet, de szerintem csak séta lesz belőle, mert olyan erőtlennek érzem magam, hogy nagyon... Relax-vasárnap lesz: olvasás, pihi, séta, aztán majd holnap tornázok egyet... :)