Kedvenceim :)

Még mindig A hazafi hatása alatt vagyok, és mivel nem igen van most elfoglaltságom, ezért eszembe jutott, hogy írok egy bejegyzést nektek, amiben felsorolom kedvenc színészeimet, színésznőimet... :) Sorrendet nem tudok felállítani közöttük, a sorszám csak a rend kedvéért van ott... :)

1. Mel Gibson 

Na jó, itt él a sorszám. Ő az abszolút kedvencem! Talán nem az a tipikus hollywood-i szépfiú, de én élek-halok érte, ha lehet ezt így mondani... :) A Rettenthetetlen című film nálam a number one, ott szerettem belé :) Az volt az első film, amin -emlékeim szerint - sírtam. Apánál néztem, és amikor a végén bejött, én ott ültem az ágyon és ömlöttek a könnyeim, apa pedig megkérdezte: "No, csak nem megsirattad William Wallace-t?" Csak de. És azóta ahányszor megnézem azt a filmet (bárhol, bármilyen körülmények között képes vagyok leülni és végignézni, újra meg újra), annyiszor sírok rajta ugyanúgy... Nem véletlen kapott 5 Oscar-díjat... A napokban megnézett Hazafi is kiváló alkotás, valamint most néztük meg a Váltságdíjat is, amiben szintén ő játszik, és az is átkozott jó mozi! :) Kedvencem még a Jelek, valamint nem csak mint színészt, hanem mind rendezőt is szeretem, mert pl. az Apocalyptót láttam minimum 10x, de ugyanúgy végig tudom izgulni, mint amikor először láttam a szegedi moziban...

"A szíved szabad! Légy bátor és kövesd!"

2. Heath Ledger
Legyen ő a következő a sorban, mert Ő alakítja Gabrielt a Hazafiban... Őrá először a Lovagregényben figyeltem fel, majd hosszú hajú különcként a 10 dolog, amit utálok benned c. filmben. :) Ő viszont nagyon is szép fiú... Az nagyon tetszik, hogy nem csak jóképű, kedves srácokat játszott el, hanem a Batman-ben ugye Jokert is. Nem semmi átalakuláson esett át... :) Elmondhatatlanul sajnálom, hogy 2008-ban meghalt, hatalmas színészt vesztett a világ, az biztos...

3. Anthony Hopkins
Valamit nagyon tud az öreg! Annyira profi módon játszotta el az őrült, mégis megnyerő gyilkost, Hannibal Lectert, hogy nagyon! :D Oscar-díjat is kapott A barányok hallgatnak c. részért. 1993-ban II. Bözske királynő lovaggá ütötte, szóval a teljes neve Sir Anthony Hopkins :) Terveim közt szerepel a Ha eljön Joe Black c. film... egyszer már elkezdtem, de nagyon hosszú, és sajnálatos módon elaludtam rajta, de állítólag nagyon szuper, csak még nem volt alkalmam azóta újra nekiállni...

4. Gerard Butler
A 300-ban ő alakította Leonidas királyt, csak ott szerintem nem lehet felismerni, úgyhogy amikor azt a filmet láttam, akkor még nem is tudtam, hogy kivel állok szemben. Aztán láttam a PS I love you-t, valamint a Spílereket, meg még pár másik filmet, és akkor már tudtam, hogy igen, ő kedvenc :) Őszintén szólva, engem Zoli apura emlékeztet az arca, lehet, hogy azért szeretem annyira :)

5. Michael C. Hall
Aki nyomon követte az előző blogomat, az tudja, hogy az elmúlt hónapokban végeztük ki Robival a Dexter első hat évadát. A kedvenc sorozatom lett. Dexter, a szerethető sorozatgyilkos :) Elképesztően okos és jóképű vérnyomelemző, aki szabadidejében rossz fiúkat végez ki... Így lépett be a kedvenceim sorába Michael C. Hall. Állítólag Hodgkin-lymphomája volt, amiből már meggyógyult és így neki tud kezdeni a 8. évadnak. A Golden Globe díját sapkában vette át, nagyon meghatott a kép... 

A nőket hagytam a végére, de belőlük csak két nagy kedvenc van:

1. Angelina Jolie
Tudom, hogy elég szabad szellemű, hogy tele van tetoválásokkal, hogy olyan, mint egy betörhetetlen kanca, de én pont ezért szeretem. Szerintem, ő a legszebb nő, aki csak létezik. Mondták sokan, hogy nem is, mert milyen a szája, meg satöbbi... de, akinek nem tetszik ne nézze. Véleményem szerint gyönyörű. Apukája is színész, Jon Voight, szóval volt kitől örökölnie a tehetségét. Minden filmjét szeretem (legalábbis, amiket láttam :D), de különösen a Csontembert, és az Eredendő bűnt... :)

2. Hilary Swank
A PS I love you-ban szerettem meg, aztán a Millió dolláros bébiben maximálisan tudtam vele azonosulni, mint a kezdetben ügyetlen boxoló lánnyal... A filmnek aztán sírás lett a vége, nagyon nagy hatással volt rám... Amit mindenképpen meg fogok még nézni: A fiúk nem sírnak, mert ezért kapott Oscart. Sokan mondták már, hogy hasonlítok rá, és ennek igazán örülök, (csak nem hiszem el :D) mert szerintem ő is nagyon szép nő.

Remélem, kedved kaptatok filmet nézni, és ismét megtudtatok rólam olyan infókat, amiket eddig még nem... :) Jó éjszakát!

vegyes felvágott

Mai is "dolgoztam", de ez a nap is végtelenül unalmas volt. Mondjuk, ez így helytelen kifejezés, mert ma már felkészültebb voltam, és már az első perctől a kezem ügyébe volt készítve a könyvem... A doki, akit fel kellett mérnünk, ma reggel nyolctól délután fél háromig vizsgáztatott, szóval egy deka ionoizáló sugár nem érte... Én pedig sosem hittem volna, hogy azért kapok majd fizetést, mert 5 órán keresztül olvasok... Haladtam is a Monszunnal valami 200 oldalt, a szemeim már jojóztak a végére, de állati jó könyv :D Ma még lehet, hogy fogok olvasni, mert Robi már elment haza, fiúk tanulnak a szomszéd szobában, nekem meg nincs filmötletem, amit egyedül megnézhetnék... Amit meg szeretnék nézni, azt Robi is, úgyhogy nem állok neki nélküle... 

Nagyon hiányzik. Elég sok időt töltünk együtt, aminek én kifejezetten örülök, és annak is, hogy megbeszéltük: jövőre is együtt fogunk majd lakni, meg sem igényeltem már a kolit a következő szemeszterre :) Annak viszont nem örülök, hogy Robi majd csak 1-2 héttel később érkezik majd Kehidára, mert már látom előre, hogy mennyire fogok szenvedni nélküle... 

Kiderültek a múlt heti vizsgák eredményei is: pszichiátria: 4, neurológia: 5 :) Így 4.2-es KKI-vel zártam a 6. félévemet... :) 

Böngésztem ma kicsit neten és rájöttem, hogy milyen kutyát szeretnék majd a falka németjuhászom mellé: cseh farkaskutyát... Annyira gyönyörű az az állat... Néztem egy videót róluk és tényleg alig lehet megkülönböztetni a farkastól... :)

Ennyi voltam mára, kaptok még egy zenét is, ami ugyan nem kőkemény rock, de nagyon jó :) Kia C'eed reklám zene:

 

Hosszú hétvége - fotók

Képes bejegyzést ígértem, hát íme :)

Péntek - Spoiler fürdetés után :)

Szombat - Voltam kint Csátalján, de csak másfél órát... Segítettem mamának epret szedni, illetve játszottam picit Hunorral... 

 

 ... utána pedig mentem unokaöcsémékhez, mert kölcsönkértem Rikitől a Nikonját vasárnapra. Ott voltak Zalánék is, így hát róla is csináltam pár képet :) Egyébként meg kosaraztunk Ákossal, illetve megmasszíroztam, mert már ezer éve ígérgetem neki :D

Vasárnap - Kutyás és kommandós bemutatón voltam Kunfehértón :) Nagyon sok képet csináltam, és repesett a szívem, hogy végre németjuhászokat látok :) Lénát és Talpit szeretgettem intenzíven, illetve Lénával játszottam is picit, aminek az lett a vége, hogy a fadarab helyett véletlen a hüvelykujjamat sikerült bekapnia... :D

 

 

Vasárnap este Robiéknál voltam, a Nem férek a bőrödbe című filmet néztük, utána pedig Good Will Hunting, de azon elaludtunk... :)

Hétfő - Esztert fotóztam, de még nem kaptam engedélyt a képek publikálására, úgyhogy most még nem teszek fel róla. Pedig nagyon jók lettek! :) Eszter úgy volt vele, hogy legyen rólam is kép, így ő is csinált néhányat, amiből párat viszont megmutatok itt is:

Az időjárás elég változékony volt, ezért megbeszéltük, hogy kimegyünk jövő hét szombaton is, még mielőtt elpályáznék Kehidára... :)

Fél hetes busszal jöttünk vissza Robival Pécsre. Megnéztük A hazafit, mert szégyen szemre én még nem láttam, de egyből beugrott a Rettenthetetlen mögé, a második helyre, kedvenc filmjeim listáján. Mel Gibson amúgy is a legkedvencebb színészem az egész világon, szegény megboldogult Heath Ledger-ről meg ne is beszéljünk... őt is imádom. Nem is sajnáltam rá a könnyeket, amikor meghalt a filmben... 

Ma dolgoztam, de életem legunalmasabb napja volt ez... A szívsebészeten kellett felmérni egy dokit. Odamentem nyolcra, de 3/4 kilencig egy helyben ültünk és néztünk ki a fejünkből... Addig tartott a megbeszélés, de utána sem volt sok izgalom... Kilenctől kb. délig Angry Birds-öztem... Csak néha-néha kellett lejegyeznem a papírra valami számadatot... Dél körül lementünk egy másik műtőbe, ahol egy peacemaker műtét zajlott... Nagyon megörültem, hogy végre látok valami izgalmas dolgot, de nem láttam, mert az orvosok végig háttal álltak az üvegablaknak, és az ólomköpenyeken kívül nem láttam semmit... Itt döntöttem úgy, hogy hazaszaladok... Elkéredzkedtem, mondván: szerzek táplálékot. Mivel pár száz méterre lakunk a Szívcentrumtól, ezért nem röstelltem hazaszaladni a Wilbur Smith könyvemért (Monszun)... Kiderült, hogy nem is tettem rosszul, hogy magammal vittem, mert a nap hátralévő részében ismételten nem nagyon kellett semmit csinálnom, így ahelyett, hogy megevett volna az unalom, tudtam olvasni...

kézzel fogható...

Valamelyik nap jelentkezem majd egy képes bejegyzéssel, jó sokat fotóztam az elmúlt pár napban... Most egyelőre érjétek be egy kis mosolygással:

Wilbur Smith: Ragadozó madarak

 Kiolvastam az 5. W.S. kötetet is, ez is szuper volt :) Én nem tudom, hogy csinálja ez a fickó, de tényleg letehetetlen könyveket ír... 

A történet már nem az ókori Egyiptomban játszódik: új kor, új szereplők, új életek. 1667-et írunk, amikor a nemzetközi tengerjog még engedte a kalózkodást. Ahogy az egyiptomi sorozatban megszerettem Taitát, úgy szeretettem bele Hal-be, aki apjával, Sir Francis Courtney-val, a dél-afrikai partoknál cirkál és holland hajókra les, amik dugig vannak pakolva a mesés kelet kincseivel. Az akció sikerrel is jár, így ejtik foglyul a holland kormányzót és szépséges (de annál gonoszabb) feleségét, Katinkát. Mivel Sir Francis nem akar osztozkodni az Egerészölyvvel, (aki elhagyta a helyét, és kimaradt az ütközetből is), ezért az elárulja őket... Időközben a háborúk befejeződnek a partokon, Anglia és Hollandia békét köt, így amit a Courney-k csináltak az nem minősül egyébnek, mint kalózkodásnak. Tőrbe csalják őket és a Jóreménység-foki gyarmatra viszik őket, ahol Halt és társait rabszolga munkára fogják, apját pedig kivégzik. Hal barátja, a néger Aboli, Katinka rabszolgája lesz. A tengerészek egy börtönben töltik mindennapjaikat, amikor éppen nem a várfalon dolgoztatják őket, és a cellában megismerik Althudát. Althudának van egy húga, Sukeena, aki szintén Katinka bábja a kinti világban. Aboli és Sukeena összebarátkoznak és némi titkos levelezgetés után megszervezik az akciót, amivel kiszabadítják barátaikat. Ezután pedig megkezdődik a menekülés a hegyeken át... Sukeena és Hal szerelembe esik, és kis csapatukat vezetve indulnak el, hogy hajót szerezzenek. Szerelmük azonban nem tart sokáig, és az igazi kaland még csak most kezdődik...

A történet bővelkedik szerelemben, árulásban, gonoszságban, kalózkodásban, izgalmas kalandokban... Ismét egy olyan könyv, amit maximálisan élveztem, és kíváncsi vagyok a történet folytatására. Ugyanis a Courtney-k meséje három köteten át tart... :)

Felpörögve

Nem akarom elkiabálni, de úgy látszik, hogy mégis csak jóra fordulnak a dolgok, és mégis olyan lesz a nyarunk, amilyenre eredetileg elterveztük... szeretem, amikor pörögnek az események, amikor úgy tűnik, hogy minden rendben lesz... és remélem, hogy nem csak úgy tűnik, hanem úgyis lesz... :) No, de haladjunk időrendben... 

Tegnap este Rüzs levitt a Laterumba, hazavitte kocsival az éjjeli szekrényemet. Én ott maradtam még egy órát: meginterjúvoltam Bencét és Ágit. Az interjú papírra vetését tegnap el is kezdtem, de csak ma délután sikerült befejeznem, majdnem három oldal lett... Csináltam képet is róluk: 

Az elnök úr, és az alelnök asszony :)

Ma délelőtt jöttem haza Pécsről - igaz, hogy holnap este már mehetek is vissza, mert pénteken be kell íratnom a trauma-sebészet jegyemet. Itthon kitakarítottam az akvárium szűrőjét, majd éreztem némi ingerenciát, hogy elkezdjem legépelni a szakdolgozatomhoz szükséges kérdőívet, de nem találtam meg a kézzel írt vázlatot. Feltúrtam mindkét sulis mappámat, amikben nem kevés papírt jelentett, de nem lett meg... egy szabad négyzetcenti nem volt már a szobám padlóján, amikor hívott Eszti, hogy az anyukája belépett valami utazásokkal foglalkozó céghez, és lesz erről egy előadás, menjek el én is közönségnek :) Igent mondtam, elmentünk. Az előadás nagyon tetszett, de olyan sok mindenről volt szó, hogy ezt itt most nem részletezném - egyelőre. Később lehet én is akarok majd ilyesmivel foglalkozni. ;)
Az előadás után meglátogattuk Balut, aki vasárnap balesetet szenvedett: elesett valami pesti hegyen és kificamodott a könyöke, valamint 4 helyen eltört a csuklója. Olyan rögzítőt kapott, amit én még nem láttam: egy külső rögzítő az alkarján végig, valamint ezt a fémkeretet még egy vasrúd rögzíti a felkarjához... A felkarcsontot átfúrták, és így van rögzítve derékszögben a karja... Nem igazán értettem, hogy miért fúrták át a humerust, de majd utánajárok. Nem láttam még ilyet. Pont leültünk az asztalhoz dumálni, amikor ez a külső rögzítő fogta magát, és szépen szétugrott. Csak így, puff! Magától. Ebből az lett, hogy Eszti elvitte Balut a kórházba, engem pedig haza.

Előtte azonban csórtam Balutól egy leselejtezett pólót :) Balu lehozott három felsőt, amiket nem használ már, hogy át kéne őket alakítani: szétvágni az oldalukat, és rájuk szerkeszteni egy tépőzárat, hogy fel tudja őket venni. Most a karja miatt egyáltalán nem tud felsőt húzni, ezért kell ez a megoldás. Ezt a darabot azonban megmentettem, mert szerintem kár lett volna érte... 

Ha másra nem is, de pizsinek tökéletes lesz! :) Köszönöm szépen, és jobbulást Balu! :)

Megvacsoráztam, majd visszasétáltam Esztiékhez, mert ottmaradt a biciklim. Eszti még a kórházban volt, de a szülei otthon voltak, így kicsit játszottam Plútóval, illetve beszélgettem Péterrel és Andival kicsit, suliról meg a nyárról... :) Nem akarok előre inni a medvebőrére, úgyhogy ezt a bejegyzést itt be is fejezem, de majd pár nap múlva lesz fejlemény... :) Remélem, tényleg összejön minden, úgy ahogy megbeszéltük... :) 

És még a kézzel írt kérdőív vázlatom is meglett... A szekrényem mélyén, a kinyomtatott jegyzetek közt ott lapult a kis sunyi... :)

Ensiferum

Sajnos, a júniusi, budapesti koncertjükre nem fogok eljutni, pedig már egy éve készülök rá, de az anyagi helyzetem nem engedi meg...  De tuti, hogy amint lehetőségem lesz rá, megyek majd még koncertre (még, akkor is, ha az esetleg nem Magyarországon lesz), mert a 2010-es Rockmaratonon felejthetetlen élmény volt... Az elmúlt pár napban kattantam rá erre a számra:

Amúgy a vizsgaidőszakomnak vége is, lehet érte utálni :D Tegnap megírtuk a neurót, ma a pszichót és ennyi. Legrosszabb esetben is 3.9-es KKI-m lesz (csak nem buktam meg egyiken sem... :P), ha pedig mindkettő ötös lesz, akkor 4.2-vel fogom zárni a hatodik szemeszteremet.
Felhívtak ma, hogy jövő hét szerdán mehetek megint melózni egy napot, ami tök szuper, jól jön még egy kis pénz :) Ma is dolgoztam picit: interjút készítettem Kránicz professzorral. Ő a tanszék vezetőnk, most fog nyugdíjba menni, és az elmúlt években rengeteg mindent tett a magyar ortopédiáért, úgyhogy bőven volt, mit mesélnie. Készítettem egy kb. fél órás hanganyagot, aztán az alapján írtam meg itthon a több, mint két oldalas interjút. De az újságírásnak még nincs vége: ma este lesz még beszédem Bencével és Ágival, karunk új HÖK elnökével és alelnökével :)
A mai napban csak az a szörnyű, hogy egész nap esik szakad az eső... Az volt a szerencsém, hogy Rüzs tudott kölcsönadni esernyőt.... mondjuk, a tuskó sofőrök ellen nem ért semmit... :/ Természetesen a cipőm és a nadrágom szára elég rendesen be/felázott, így most azok száradnak a hősugárzón, én pedig melegszek a takaró alatt, miközben Ensiferumot hallgatok intenzíven, szemem sarkából figyelem a programot író Róbertet, lassan pedig olvasom tovább a jó kis Wilbur Smith könyvemet... :)

hétvége-hétfő

Péntekről szombatra virradó hajnalban sikeresen összevesztem Robival, de ezt most itt nem fogom részletezni. A lényeg, hogy megbeszéltük a dolgot a szombat délelőtti közös zsalufestés után. Kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól... Mindennél jobban szeretem őt és maximálisan megérdemli a bizalmamat...
Szombat estére már elég zsibbadtak voltunk, de azért a megszokott Csillag születik belefért még az energiatartalékainkba... :)

Vasárnap délelőtt még mindig zsalukat festettünk hárman: Robi, Melinda és én. Félelmetes, hogy az ember olyan helyeken is össze tudja kenni magát, amiknek semmi köze nincs az adott tevékenységhez :D

Én a 10.10-es busszal hazajöttem Bajára, mert nálunk meg családi ebéd volt, papa 70. szülinapja alkalmából. Húsleves, kakaspörkölt, két torta, földieper... Egy teljes órán át mást sem csináltunk, mint ültünk a helyünkön és tömtük a fejünket... :D Kivéve persze Zalánt, aki végig bohóckodott nekünk - miközben én megállapítottam, hogy ha most nem zabálom betegre magam, akkor már sose... :D 

Kaja után jöttem vissza Pécsre. A mai napom elég mozgalmas volt, tekintve, hogy nem vettem májusra buszbérletet, és mindenhova gyalog járok. Pécs nagyváros, nem úgy van, mint Baján, hogy mindenhol ott vagy, kb. 20 perc alatt... :D A suliba fél óra alatt érek így le. Reggel felkeltem, mert abban a hitben voltam, hogy reggel 8-kor van a neuró vizsgám, de kiderült, hogy tévedtem, mert áttették délután 3-ra, csak én ezt nem néztem meg... Így gyalogolhattam haza... Otthon ettem egy joghurtot, majd mentem 400 ágyasba dolgozni. Az angiológián mértünk fel egy dokit és egy műtősnőt. Kb. négy órát ültem egy helyben és jegyzeteltem egy lapra, amit a felettesem diktált... A dolog csak azért nem volt végtelenül unalmas, mert közben egy üvegfal mögül néztük a műtéteket. Érdekes, hogy a méhben lévő problémát meg lehet úgy oldani, hogy a könyökhajlatnál bevezetnek egy drótot, majd monitoron figyelve az artéria elágazásait levezetik a kismedencébe... Mondjuk az 5. műtétnél kezdtem elunni magam, mert ezek a beavatkozások nem tartottak tovább 20 percnél (kivéve az említett méhes esetet, mert az egy óra volt)...
Fél kettő körül elengedtek, így simán odaértem a háromkor kezdődő vizsgámra... Ami egy vicc volt. Az egész csoport úgy nyüzsgött, mint egy méhkas, lazán megbeszéltük az egészet... :D Utána elrendeztük a gyakorlati beosztást. Röhejes, hogy a decemberi demó gyakorlatot nem tudjuk Pécsett megcsinálni, mert nincs hely... Egyetemi város, egy rakat kórházzal és nincs hely? Na ne már. Én jelentkeztem, hogy akkor bevállalom Pestet, arra az egy hétre... Előreláthatólag fogják fizetni az utamat is, de az majd még a jövő zenéje. Gyorsan írtam is Esztinek, hogy úgy készüljön, hogy majd kísérgetnie kell, mert én meg a főváros olyan távol állunk egymástól, mint egy galamb az atomfizikától...
Ötre mentem ki Kertvárosba, Mónihoz, hogy levágja a hajam. Kb. 10-15 centivel rövidebb most. Kicsit fura, hogy végigsimítom és hamarabb ér véget, de nem nagyon aggódok: amilyen tempóban nő, úgy szerintem már augusztusra úgy fogok kinézni, mint ma reggel... 

Örülök, hogy vége ennek a hétfőnek, nagyon elfáradtam. Nem is csinálok most már mást, mint olvasok és közben várom, hogy megérkezzen Robi :)

Próbáld ki te is! :D

"-Lehet, hogy van annyi erőm, hogy fölálljak - suttogta-, ha a kapitány parancsolja."

(Wilbur Smith: Ragadozó madarak)

Sírok a röhögéstől :D

egy éve...

Mindig vannak és lesznek nevezetes dátumok az életben. Vannak, amik mindenkinek, és akad olyan, ami csak egy személynek fontos. Azt hiszem, ez a mai csak nekem az... Ma van egy éve, hogy Rex elment... Még mindig nagyon hiányzik, és úgy sejtem, fog is, amíg áll ez a világ... Ha tudtam volna, hogy melyik lesz az utolsó sétánk, akkor sokkal tovább sétáltunk volna. Ha tudtam volna, hogy melyik lesz az a pillanat, amikor búcsúznunk kell, akkor még többet foglalkoztam volna vele... De nem is ragozom tovább: Ő tudja... 

Hiányzol, kiskutyám! :(

Tanulás előtt...

Jövő héten lesz még egy pszichiátria és egy neurológia vizsgám, aztán elvileg le is van tudva a vizsgaidőszakom. Kérdések kidolgozva, már csak le kell ülnöm megtanulni őket, de mivel 5-6 oldal összesen a kettő, ezért úgy vélem, belefér egy kis blogolás. 

A tegnapihoz képest jelentősen higgadtabb vagyok már, de azért meg kell hagyni, hogy az elmúlt napokban nem volt éppen vásári jókedvem. Kezdődött azzal, hogy ugye kedden lemondták a szerdai munkanapomat. A gond ezzel csak az, hogy a csütörtök reggel aláírt szerződésből kiderült, hogy nem fejenként 25 ezret kapunk, mint ahogy eredetileg meghirdették, hanem munkanapok után 3800 Ft-ot, amiből még lejön az adó, szóval én olyan 3000 Ft körüli összegre saccolok, per nap. Nekem eddig a 3 napomból kettőt lemondtak... Szóltam a csajnak, akinél aláírtam a szerződést, hogy ezt legyenek kedvesek majd figyelembe venni, mert nem az én hibámból nem mentem felmérni a kórházi dolgozókat...

Aztán szerdán azzal folytatódott a dolog, hogy írt Juli: Robi nem biztos, hogy tud majd jönni Kehidára. Azaz jönni tudna, de felvettek egy karbantartót, így nincs neki nagyon munka :( Az én foglalkoztatásomat, pedig július végiéig tudja garantálni, ami azért tök jó, és igyekszem is majd kibírni (egyszer tuti hazajövök, minimum egy hétre közben). Két hónap munka az mégis csak két hónap munka. Viszont, így veszélybe került a Rockmaratonunk, mert így Robinak nem biztos, hogy lesz rá pénze. Egyedül meg nem megyek el, mert annak nem lenne semmi értelme... de ezt most egyelőre hagyjuk, majd ha odakerülünk, akkor elválik...

Szóval, kicsit le vagyok hangolva, és ezen az időjárás sem nagyon segít: most is melegítőben ülök itt, és fázok...

Szerdán voltam Móniéknál is. Kaptam palacsintát: megettem vagy négyet, mindegyiket más-más ízű lekvárral :) Megszeretgettem Pocak görényt is, de ez nem tartott túl sokáig, mert előjött az allergiám, és figyelmem ezek után inkább a papírzsepikre irányult...  Valamint megkértem Mónit, hogy írjon be legyen szíves hétfőre, és vágja majd le a hajam. Először arra gondoltam, hogy lenyesetem ilyen vállig érőre, hogy ne aggasson a nyár folyamán, de Robi megjegyezte, hogy olyan szép, ne tegyem ezt :D Na, de egy 10 centit akkor is akarok vágatni belőle, mert soha nem áll sehogy, hadd legyen egy kis formája... Aztán szeptemberre úgyis úgy fogok kinézni, mintha életemben nem jártam volna még fodrásznál, mert szerencsémre gyorsan visszanő a hajam mindig... :D 

Tegnap voltunk Eszterrel spinningelni a Fitness sarokban :) Nagyon szuper edzés volt, kellemesen elfáradtam, de izomlázam nem lett. A talpam viszont nagyon sajgott a végére, nyomta nagyon a pedál, pedig normális cipő volt rajtam... Hoztam egy órarendet, és úgy döntöttem, hogy majd elnézek több edzésre is, amíg itthon vagyok, meg majd augusztusban is. Amit lehet, hogy már csütörtökön kipróbálok az a slide. Csak plakáton olvastam róla: valami csúszós technika, és nagyon hatékony alakformáló :)

A másik, ami felkeltette az érdeklődésemet, az a hot iron. A spinning edzés után kezdődött és csak bekukkantottam a terembe, de láttam, hogy a lányok valami hatalmas rudakat kezdtek el pakolászni, szóval kondis lelkem erősen vágyódni kezdett utána, úgyhogy ez is esélyes, hogy kipróbáljam :D 

 No, és akkor a tegnapi bejegyzés alapján, kicsit kifejtem a terveimet... Immáron nyugodtabb állapotban. Sokfelől hallom azt, hogy a gyógytornász oklevél nem lesz elég a megélhetéshez. Legalábbis itthon. Mondták, hogy nem fognak alkalmazni kórházban, mert nincs hely. (Én a bajai traumatológián nem ezt hallottam, de két épülettömbbel arrébb már teljesen mást mondanak...) Az én kicsi agyam pedig rögtön elkezdett pörögni, hogy mégis mit kezdjek majd magammal a suli után? Több dolog is eszembe jutott... 

1. fényképezőgép + fotós tanfolyam: ha egy Canon 1000D-vel akarnék kezdeni, akkor az első nekifutásra 130 ezer Ft. A masinát tehát akkor még meg tudnám venni ősszel. Igen ám, de egy normális tanfolyam, ahol mindent, de tényleg megtanulok a digitiális fényképezésről és a Photoshop-ról az meg 180 ezer magyar forint, arra pedig nekem már nem lesz pénzem... Vagy vegyek egy gépet és tanfolyam nélkül, internettel és könyvekkel tökéletesítsem a tudásom? 
2. ezek után jutott eszembe az, hogy én végül is 8 hónapja kick boxolok, előtte edzőterembe jártam, élvezem és szeretem is csinálni, szóval mi lenne, ha elvégeznék valami edzői képzést, magam kovácsolnám meg a sikeremet, hasonlóan, mint Roli a zumbával? Mivel övvizsgám (még) nincs, ezért az aero kick box mellett tettem le a voksomat: azt még úgyse csinálják olyan sokan, valamint egy 3 napos, 68 ezer Ft-os tanfolyam után már űzhetném is, és a megkeresett nyári pénzből még maradna is. 
3. hot iron edzői. Bevallom őszintén, hogy ez most jutott eszembe, de utána néztem, és ez is hasonló áron van, mint az aero kick box. Elmegyek és kipróbálok egy ilyen edzést, aztán meglátjuk melyik nyer a kettő közül :D
4. Sok gyógytornász technika van, amit suli után meg lehet tanulni, elég borsos áron. Gondolkodtam, hogy melyiket szeressem a sok közül, de beszéltem Győzővel és végül a Dévény-módszer mellett tettem le a voksom. Győző felesége is ezt csinálja. A módszer az izmok anatómiai helyzetébe való visszacsavarásán alapul, általában kisgyerekeken szokták alkalmazni. Két év kórházi gyakorlat szükséges hozzá. Az árát nem néztem meg, de van egy sanda gyanúm, hogy olyan 200 ezer Ft körül mozoghat... De ezzel meg tényleg ráérek akkor foglalkozni, mikor letelt a két év kórházi munkaidőm, de mindenképpen el akarom végezni. Szakosodott gyógytornász leszek :)

Egyelőre ezek játszanak, mint ötletek. Valamint valami masszázs tanfolyam, de egy normális szintén baromi drága, úgyhogy szerintem csak a papír végett fogok elvégezni valami 3 hónaposat... Kérdés, hogy az mire lesz elég... Sportmasszőrit kéne, de annak a gyógymasszőri az előfeltétele, az meg piszok drága. Valószínű, hogy a két edzői közül lesz valamelyik, azokkal elkezdhetek gyűjteni a drágábbakra... Csak legyen elég erre a sok mindenre az életem... :D Az is szóba került már Robi és köztem, hogy suli után ráfeküdnénk kicsit az angolra, és kimennénk külföldre egy időre... Nekem az ellen sincs kifogásom, csak mondtam, hogy vigyünk magunkkal kutyát... :D

Tegnap kivittem Pepit sétálni, gondoltam, fényképezek egy kicsit... Ez annyira nem jött össze, mert a szél is fújt és kifejezetten fáztam, valamint Pepi se volt az a fotogén... Kattintottam párat a Duna felé menet, szaladtunk egyet a Zuhogónál, aztán jöttünk is haza... :D

Húha, ez elég hosszú bejegyzés lett... Most megyek, tanulok egy pöttyet, aztán majd még jelentkezem egyszer csak!